Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-06-14 / 24. szám

III. év. Budapest, 1907 június 14. 24. szám. // EVAMELIMS OEALLO EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EV

ANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven; a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden hónapban. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZEBKESZTŐ : GEDULY HENRIK evang. lelkész, Nyíregyháza. KIADÓHIVATAL .' HORNYÄNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2.50 kor. A Hivatalos Közleményeket az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Hirdetés ára oldalanként 32 kor. TARTALOM: A Bocskay-ünnepély. — Egyetemes nyugdíjügy. Egy nyugdíjba szándékozó ev. lelkész. — A nagyhonti ág. h. ev. papság 1907. május hó 28-án F.-Terényben tartott értekezlete. — Belélet. — Pályázatok. A Bocskay-ünnepély. Fényes és a hazai protestantizmus történetében örökké emlékezetes ünnepély zajlott le f. hó 1—3-ik napjain Hajdúböszörményben. Az egyszerű, typikus alföldi magyar város ez alkalommal vendégeiül látta a két protestáns egyház számottevő vezérférfiait, a tudományos és népies irodalom, az egyházi sajtó, a prot. tudományosság munkásait, sőt Darányi Ignác földmívelési miniszter, dr. Meskó László és dr. Mezőssy Béla államtitkárok képviseletében magát a magyar kormányt is. Valamint megjelentek az ünnepélyeken a szomszédos vármegyék és városok küldöttei és más felekezetek részéről számos érdeklődő. A lelkeket megszállotta annak ünnepélyes átérzése, hogy ez alkalommal a szokott sablontól eltérő, melegebb, közvetlenebb, hatásában, eredményeiben az eddigieknél gazdagabb ünnepségre gyűlik a magyarországi protestantizmus megannyi képviselője. S e tudatban megerősítették a résztvevőket az ünnepség külső, impozáns keretei, a lobogódíszben úszó város ünnepies külszíne s művelt, úri lakosságának igazán az tinnepiesig emelkedő szives, magyaros vendégszeretete . . . Mindenütt lelkesedés tüzében égő szemek, mindenütt a nagy napok átérzésének külső kinyomata az arcokon .. . De hát ez nem is lehetett másként. A magyar protestáns egyházak történetében ez alkalommal ismét méltó módon fogott kezet a jelen a múlttal s forrt össze a jelen nemzedék hálája a mult dicsőségén való lelkesedéssel. S a mint a legnagyobb magyar vallásszabadság-védő vitézlő fejedelem egyúttal első igazi vezére volt a magyar alkotmányvédelemnek : úgy a mai — úgy látszik, kevésbbé elentős feladatokra termett — ivadék is kénytelen volt megsejteni és megvallani és ismét és ismét átérezni, hogy a hazai protestantizmusnak abszolút szabadsága, boldog anyagi és szellemi fejlődése integráns részét és biztosítékát képezi Magyarország* közjogilag zavartalan, békés, nyugodt és erőteljes kifejlődésének, az erők egyenletes elhelyezkedésének, a hazafias és a népet igazán boldogító eszmények térfoglalásának. E tudat, ez érzet gyarapodásában látjuk mi a böszörményi napok igazi nagy jelentőségét. Ezekben láttuk megújulni ama nagy fejedelmi ércalaknak szellemét, a kinek szobra innentúl kezdve erős memento lesz a magyarországi protestantizmus minden hű tagjának: „küzdj, áldozz, dolgozz s létecl újra örömre derül". * * * Az ünnepély vendégei már az előző napi vonatokkal érkeztek meg. Ott láttuk többek között a már említetteken kívül Justli Gyula képviselőházi elnököt, Zsilinszky Mihály v. b. t. tanácsos, prot. irodalmi társasági alelnököt, Antal Gábor püspököt, Laszkáry Gyula dunáninneni kerületi felügyelőt, Thaly Kálmánt, gr. Zichy Gézát, gróf Dégenfeld József főgondnokot, Zemplén, Szabolcs, Hajdú, Szatmár és Máramaros vármegyék főés alispánjait, az országgyűlésnek mintegy 30 tagú küldöttségét, gróf Dessewffy Aurél főrendiházi elnököt, a budapesti, debreceni, pápai, sárospataki főiskolák, Budapest, Kolozsvár, Debrecen, Szatmárnémeti, Temesvár stb. törvényhatósági városok képviselőit, mintegy 200 ev. ref. lelkészt, a szomszédos hajdúvárosok küldöttségeit stb. Nagy és nézetünk szerint nem alaptalan feltűnést keltett, hogy az ág. h. ev. püspöki kar egyetlen taggal sem képviseltette magát. Általában is kevesen vettek részt egyházunk vezérférfiai közül. A fent elősoroltakon kívül