Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)
1907-06-07 / 23. szám
190 7 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 2.19 TÁRCA. Kubinyi Albert. (Folytatás.) 1856—1906. Mi nem feledhetjük, hogy Kubinyi Albert akkor állott egyházunk élére, mikor „az egyházi test lélegzetében már alig volt észrevehető az autonom élet moccanásamikor „lelkészeink egy része elcsábíttatva azon állás által, melyet az új alkotmány számukra kilátásba helyezett. .. másik része féltvén hivatalát, nem mert a kormány ellen nyilatkozni... a harmadik rész önérdekét hajhászva s nemzetiségi ábrándjainak valósulását remélve, a miniszteri javaslat mellett nyilatkozott" 1. .. mikor a vérszemet kapott kamarilla a „Nyilt parancs" -ban - vélte megadni az utolsó kegyelemdöfést a mi Sionunk várfalain belől küzdő szabadságnak !.. Mi büszkeséggel jegyezzük fel az utódok számára, hogy Kubinyi akkor állott a düledező bástyafalakra, mikor a rázkódtatásokban gyötrelmes évek minden napjának minden pillanatában személyes szabadságát, vagyonát, sőt életét tette kockára az az evangelikus ember, a ki a Prónayak, Padok, Zsedényiek, Mádayak és a többi dicsők hivására sorompóba lépett a klasszikus költő szavaival: Si fractus illabatur orbis Impavidum ferient ruinae ! 3 És a szerény, gyülekezete köréből soha ki nem vágyó munkás félszázad alatt új életet teremtett a romok omladékain! Szives olvasó! Tekints a képre, mely Kubinyi Albert lelki képének porvonásait tükrözi; megengedem, hogy kivánni valót hagy maga után az igénytelen reprodukció, de az bizonyos, hogy e kép megtestesülése a költő szavainak ; ime, az ember: Integer vitae scelerisque purus. . . 4 íme, a jámbor életű és a gonosztól ment ember! Azaz ember, aki „meggondolta mindig mit szóljon" , 5 a ki „bölcsességet beszélt és az ő lépései meg nem tántorodtak" a kinek „vigasságára volt minclig cselekedni az igazat es a ki minden ö utait jól rendelte el" 7 és „a kinek minden útja egyenes volt mindig", 8 a ki igazán járt és félte az Urat"? a ki „nem kereste a maga hasznát, hanem sokaknak hasznokat, hogy megtartassanak", 1 0 „a ki nem jött, hogy neki szolgáljanak, hanem nemes hevülettel 0 szolgált sokakért /" .. 1 1 a ki vezéri tisztében bölcs Salamonnal figyelmeztette a rohamos gyorsasággal változtatni óhajtó túlbuzgóságot: „ne bontsd el a réqi határt, melyet csináltak a te eleid", 1 2 mert „a ki a gyepűt elhányja, megmaratik a kígyótól!" 1 3 Nem hiú tömjénezés — való tény az, hogy e prófétai buzgóságú apostol vonzó egyéniségének, áldozatkész lelkületének oroszlánrésze van abban, hogy évenkint harmadfélszáz növendéket számláló iskoláinkat — lelkes, nagynevű munkatársaival együtt — oly tanerőkkel láthatta el egyházunk, hogy a halhatatlan emlékű tanítómesterek sikerdús munkássága révén városunknak, sőt vármegyénknek elismerése mellett tehettünk hazafias szolgálatot a közoktatás terén, vallásfelekezeti különbségre soha nem tekintve! . . . Való tény az, hogy Kubinyi Albert lelkes, buzdító példája és áldozatkészsége teremtett a jók jobbjaival olyan leányiskolái alapot, hogy a legválságosabb időben — két évtizeden keresztül — vármegyénkben egyedül a mi iskolánk szolgálta a magyar nőnevelés akkor oly végtelenül elhanyagolt ügyét! Ez a nemzeti érzést ápoló csöndes, kitartó félszázados munkálkodás — idegen nemzetiségű vidékünk metropolisában — fölkarolása a népoktatás szent érdekeinek Kubinyi Albert őszinte, lelkes, hazafias törekvéseiben: Exégit monumentum aere perennius! v Az érc hideg, kemény, lélektelen. Az igaz emléke él, lángra hevíti az utódok szivét is! Ezt az emléket megőrölni az idő vasfoga nem fogja sohasem! Épen ilyen emléket állított magának Kubinyi Albert egyházvezéri tisztének betöltésében is. Mint „primus inter pares" a férfijellem, a keresztyén hithűség, a forró honszerelem ragyogó példáját adta egész életében, érzületében, minden cselekedetében, a ki ötven esztendő terhét és hevét viselve: fáradságot soha nem kímélt, az akadályoktól soha vissza nem riadt, a kit a balszerencse sújtó ostora csak új küzdelemre edzett, a ki Anteüszként kelt fel a porból, mikor egyházunkat egy-egy alkalommal le-lesújtotta oda a hatalom vaskeze ; a ki daliás időkben rendületlen kitartással tört mindig előre, mindig magasabbra, az eszmény felé, a mit meg is valósított a más hitfelekezetű polgárokkal és egyházfőkkel való békés együttműködésben. 2 íme, az Isten kegyelméből való lelkes világi pap képe, a kinek szerénysége elhárította magától a többször kinált egyházmegyei felügyelői széket. de canonica visitationalis jegyzőkönyveink tanúsága szerint mégis 0 töltötte be azt többször mint helyettes, egyházi életünk kiváló történeti jelentőségű eseményeivel kapcsolatosan 1 Mint egyházmegyei törvényszéki biró ; mint ősi Kollégiumunk patrónusa és igazgató-választmányi tagja, mint egyházkerületünk tanítóképesítő vizsgálóbizottságának világi helyettes elnöke, mint egyházkerületi és egyetemes 1 Ereznél maradandóbb emléket emelt önmagának ! 2 Kubinyi Albert egyházi felügyelőnk volt Eperjes szab. kir. vái'os közönségének szónoka, midőn 1901. évi július havában — az impozáns fáklyásmenet élén — hazafias érzülettől sugárzó, a vallásfelekezetek együttérzését ápoló, minden viszályt keltő, gyanúsító, alacsony támadást elítélő, lesújtó beszédében utasította vissza az eperjesi gör. kath. püspöki aula előtt. dr. Vályi János személyét illető a pánszlávizmus vádjával becsmérlő sajtó légbőlkapott insinuatióit, a demonstráló közönség köztetszése kíséretében s a hazafias érzületű, népszerű püspök hálás köszönete mellett. 1 Csecsetka : Egyházjog 197. 1. 3 1859. szept. 1. 3 Ha rombadől is a világ, rettenthetetlenül fog omladékain állni. 4 A jámbor életű és a gonosztól ment ember. 5 Péld. 15. 28. — 6 Zsolt 37. 30. — 7 Péld. 21. 17. — 8 Péld. 15. 19. — 9 Péld. 14. 2. — 1 0 I. Kor. 10. 13. — 1 1 Máté 20. 28. — 1 2 Péld. 22. 28. — 1 3 Pred. 10. 15.
