Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-05-31 / 22. szám

1907 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 195 Adorján rövidnek tartja a beküldési határidőt. Aggodalmaival szetóbén hangsúlyozzuk, hogy a beküldési határidő a nagy szünidőre is kiterjed. A ki járatlan, tájékozatlan, az amúgy sem ir. A legtöbb pályázó a tananyagot többé-kevésbbé már feldolgozta, a mint azt foglalkozása magával hozza. Most csak rendeznie kell anyagát, mihez a jelzett határidő elégséges. Ha meghosszabbítanók a terminust, akkor — mint Adorján is jól sejtette — nem készülnénk el az 1908/9, illetve 1909/10. tanévre. Adorján — az egyetemes tantervre való hivatkozással — kifogásolja, hogy az egyháztanafcs az t. és II. népiskolai osztály száhiára is kiírt tankönyvpályázatot s az egyháztanácsot a pályázat e pontjának visszavonására hívja fel, mert az egyetemes tanterv értelmében „a bibliai történetek tanítása e fokon élőszóval történik, a nélkül, hogy tankönyvet adiiáhk a tanuló kezébe". Elismerjük, hogy az egyetemes tanterv szerint a tanítás e fokon pűsztán élőszóval történik s a pesti egyház is hagy súlyt vet arra, hogy a gyermek e fokon már az iskolában sajátítsa el a tanulnivalókat. Ennek dacára az egyházi tanács szükségesnek vélte, hogy az I. és II. osztály számára is könyvet nyomasson, és pedig a következő okok miatt. A tankönyv e fokon első sorban a .szülők és nevelők kezébe való segédeszköz, A sajátos fővárosi viszonyok miatt sok szülő 6—7 éves gyermekét Otthon taníttatja; szüksége van tehát az előírt tanítási anyagot jelző utmutató könyvre. Azonkívül nem szabad elfelejtenünk, hogy az I. és II. osztálybeli gyermek betegség miatt a legtöbb órát elmulasztja. Ha már most a szülő vagy nevelő kezében semmiféle útmutató nincs, akkor a gyermek az előírt anyagot nem végzi el. A hitoktatótól nem követelhető meg, hogy külön foglalkozzék elmaradt gyermekekkel. I. osztályos gyermekkel nem vétetjük meg a könyvet; II. osztályos gyermek kezében pedig szemléltető eszköz az, nem tankönyv. Felekezeti iskolák a bibliai szemléltető képeket beszerzik ; községi iskolák ellenben nem ; a hitoktató pedig nem hordhatja magával. Szükséges tehát, hogy a gyermek kezében legyenek a szemléltető képek. Ez gyakorlati szempontból is célszerűbb lesz, mint ha egy képet mutatunk be egy egész osztálynak. Az elölülők látják, a hátsó padból már nein vehetők ki a szemléltető kép részletei. Ez okokból határozta el az egyháztanács, hogy az I. és II. osztály számára is irat könyvet, hangsúlyozván azonban az egyetemes tantervnek az élőszóval való tanításra vonatkozó követelményét, Adorján a népiskola III. osztályának szánt bibliai történetekhez függelékképen csatolandónak javasolja Luther Kátéjának a Miatyánkról szóló III. részét is, úgy szintén néhány imádságot, valamint az egyes énekek szerzőjének rövid életrajzát. Tekintettel arra, hogy a tanterv a Káté három első részét a megfelelő bibliai történetekkel kapcsolatosan kívánja begyakoroltatni, a tankönyvírók a Káté egyes részeit tanulságképen a bibliai történetnél sorolják fel; tekintve továbbá, hogy a Miatyánk az „Úrtól tanult ima" c. bibliai történetnél is előfordul, viszont az apostoli hitvallás egész terjedelmében nem fordul elő, mindezekért szükségtelennek tartottuk, hogy a Miatyánk a függelékben ismételten bennfoglaltassék. Ennek dacára elfogadta az egyháztanács a Miatyánkra vonatkozó javaslatot s pótlólag elrendelte e résznek a függelékben való kinyomatását is, hogy ekkép összefüggően egymás mellett álljon a három rész. Az énekszerzők rövid életrajzának a fölvételét azonban paedagogiai okokból ellenzi az egyháztanács, mert ily rövid életrajzok főleg helynevekből és évszámokból állnak, melyek a gyermek elméjét csak terhelik. Közölje a hitOktató ezeket az életrajzokat az énektanítás alkalmával élőszóval, de akkor száraz történeti adatok helyett életés jellemrajzot nyújtson. Éz a követelménye a tantervnek is. Hogv a pályázatban a tanterv követelte imádságról említés nincs, annak egyszerű oka az, hogy a mit a tanterv megemlít, azt a pályázat egyes tételeinél külön megemlíteni nem kellett, mert általános követelmény, hogy minden író vegye tekintetbe azt. a mit a tanterv kiván. A képek használati jogának megszerzésére vonatkozólag a következők legyenek irányadók. Habár irodalmi körökben általánosai! elfogadott szokás, hogy a repródukálási engedélyt ä szerző tartozik megszerezni, a repródukálási díjat a kiadó fizeti Ennek dacára az egyháztanács elismeri, hogy művészi kivitelű képeköt minden vidéki író nem lesz képes beszerezni. Elhatározta tehát a május 6-án tartott presbyteriális ülésen, hogy eláll a pályázat ama követelményétől, mely szerint az író a képek használatának jogát megszerezni tartozik. Csupán azt követeli, hogy a szerző a haszna^ landó képek kiadóját megjelölje. Sőt, ha egyik-másik szerző nem volna képes kéziratát művészi kivitelű képekkel ellátni, ez nem fog okul szolgálni a pályázatból Való kirekesztésre. Viszont azonban az egyháztanács azt a jogot fentartja magának, hogy a szerző által megjelölt kép helyett mást használjoih Nem helyesli az egyháztanács Adorjánnak azt a javaslatát, hogy a népiskola V., VI. oszt. számára irandó magyarázatos Kátéhoz rövid bibliaismertetés is csatoltassék, mert minden magyarázatos Káté a bibliáról szóló fejezetben felölel annyit, a mennyit a tanterv a bibliaismertetésből megkövetel. Ha pedig a Káté mellett külön követelnénk bibliaismertetést, az írók könnyen abba a hibába esnének, hogy két egyenlő terjedelmű könyvet írnának, holott e fokon a kátétanításon van a fősúly. Hogy minden magyarázatos Káté Luther imáit is tartalmazza, az világos. A mi Adorjánnak ama megjegyzéseit illeti, liogy az egyháztörténet a kiválóbb alakok arcképével, a nevezetesebb események helyrajzaival láttassék el, annak elfogadása vagy el nem fogadása a szerző tetszésére van bízva. A közép- és polgári iskolák I., II. osztályainak szánt tankönyvnél Adorján kifogásolja a könyv címét: „Bibliai ismertetés", mert ebből könnyen azt lehét következtetni, — úgymond — hogy a pályázatot hirdető egyháztanács oly könyvre hirdet pályázatot, mint a milyenek az ez ideig használatban levők, azaz a melyekben rövid bibliai ismertetés után a bibliai történetek következnek, holott a tanterv az ó- és új-szövetség összefüggő történetét követeli, hozzácsatolva a bibliai könyvek rövid ismertetését, Adorján aggodalmaival szemben újból hangsúlyoznunk kell, hogy — mint minden könyvnek — úgy a középiskolák I. és II. osztályának szánt könyvnek is a tantervvel teljesen megegyezőnek kell lennie. A cím nem változtat a tartalmon. A tanterv is, a pályázat is az ó- és új-szövetség összefüggő történetét óhajtja rövid bibliaismertetéssel kapcsolatosan. Nehogy azonban a régi cím az irót esetleg félrevezesse, a pesti egyháztanács folyó évi május hó 6-án tartott ülésén elhatározta, hogy a „Bibliaismertetés" cím helyett a szerzők a „Biblia rövid ismertetése" címet használják. Budapest, Rottenbiller-u. 15., 1907 május 15. Majba Vilmos ] e. i. hitoktatási igazgató.