Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-04-26 / 17. szám

152 *~v EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1907 akkor a lelkésznek legművészibb előadása, stentori hangja és szép alakja, nemkülönben nagy tudománya, közéleti ügyeskedése áldástalan marad. A hol a hit hiányzik, ott nem lehet a lelkészi működésnek állandó s üdvös hatása. Minden állás szakismeretet követel, minden pálya egész embert kiván. A hol a politika, mint hazánkban, annyira uralkodik a lelkek felett, hogy félretói mindent s mindenkit s a hol az embernek értékét nem a szerint állapítják meg, hogy azon a helyen, a melyet elfoglal s betölt, mikép értékesítette tudását s tetterejét, hanem a szerint, mily ügyeskedéssel tud felszínre kerülni: ott fokozott erővel kell törekedni egyfelől azoknak a szakismereteknek megszerzésére, a melyek egy-egy állás becsületes betöltéséhez feltétlenül szükségesek, másfelől annak a belső hajlandóságnak, erőnek s tűznek megszerzésére s illetőleg megőrzésére, a mely nélkül könynyen elcsügged, eltántorodik s hűtlenné lesz és azután másfelé kalandoz, más urat keres és szolgál, a hol könnyebb az érvényesülés, olcsóbb a babér és dicsőség, de a hol az egyéniség, az eredeti hivatottság is eltűnik. Az egyház szolgálatában teljesítendő minden működésnek s minden hivatásszerű állásnak alapfeltétele a hit; vagyis az a csodálatos és sokszor megmagyarázhatatlan belső tűz, a mely magával ragadja az embert, hogy ezer akadályon keresztül törve is az Urat keresi, őt szolgálja, őt dicsőíti s előtte borul le, magát teljesen megalázva; az a rendíthetlen belső meggyőződés, mely nem keresi keletkezésének okát, nem kérdezi honnan, kitől ered, mikép támad s megszűnik-e vagy nem, de belső intuitiv erőként lép fel s kellő nevelés s oktatás mellett vallási tudattá lesz s az embert határozott vallásos karakterré teszi. Erre a hitre van szükségünk mindannyiunknak; ezt a belső erőt, mely szunnyad mi bennünk, fel kell támasztanunk, hogy égő tűzzé, lelkesedéssé s erős szeretetté fejlődjék ! Ez a hit meg fogja szüntetni a hiúságot az egyesek szivében, megkedvelteti az egyházi dolgokkal való foglalkozást s közös munkára híva fel kicsinyt s nagyot, fiatalt és öreget, feltétlenül meghozza, a mi után mindnyájan törekszünk, az evangelikus egyháznak felvirágzását. Mig ez nem lesz: kedvetlenül, a jővöbe vetett bizalom nélkül s elcsüggedve dolgozhatunk csak, így munkánknak eredménye sem lehet. De hogy ezt elérhessük : dolgoznunk s fáradnunk kell f S ha egykor a zsidók a jeruzsálemi templomot s falakat úgy építették, hogy egyik kezökben a fegyvert forgatták, hogy távol tartsák magoktól az ellenséget, másik kezökkel pedig építettek: úgy kell tennünk nekünk is mindnyájunknak, kivétel nélkül, iskolában, iskolán kívül, templomban s családban, hogy egy részről távol tartsuk magunktól ellenségünket, mely ragadozó farkas módjára elragadozza egyházunk gyermekeit, másrészről éleszszük s ápoljuk a hitnek örök tűzét, hogy őseink példája szerint bátran törjünk előre az evangelium győzelméért! Mayer Endre. TÁRCA. A szepesi lelkészi testvérület (fraternitás) hivatalos okmányairól. Ezen testvérület 1248 óta fennállott és a reformáció elterjedésével az ev. lelkészek is elfogadták és fejlesztették a legújabb időkig. A minden évben megtartott közgyűlések alkalmából az egyesület ládája kinyittatott, melyben a tagok pénztára és levéltára őriztetett. E levéltár fontosabb okmányai következők valának : 1274-ben a XXIV. regalium Civitatum lelkészei a szabad végrendelkezés jogot nyerték, egyúttal pedig mindennemű terhek és zsarolások alól felmentettek. E szabadalmat 1548-ban Ferdinánd király erősítette meg, a midőn már a lelkészek az új hitet vallották. A XIII szepesi város lelkészeit illető fontosabb szabadalmak egyebek között ezek voltak.

1 1. Zsigmond lengyel királynak 1548-ban kelt legfelsőbb kéziratában kimondatik, hogy a király a lelkészek javadalmait épenségben tartani és szigorúan meg akarja büntetni azokat, kik ez ellen vétenek. 2. Ugyané király ugyancsak szept. 1-én rendeletet bocsátott ki, mely szigorúan tiltja a szántóföldekről a terményeket haza szállítani, mielőtt a lelkész a maga tizedét elszállította. 3. Ferdinánd királynak 1551. november 3-án kelt határozata tiltja a XIII város templomi kincseinek eladását. 4. 1555 szept. 30 Miksa császár levélileg megkereste Zsigmond lengyel királyt, hogy oda hasson, hogy a XIII város lelkészeire oly terheket ne rójjanak, melyek viselésére azok nem kötelesek. 5. 1557 nov. 30-án Oláh, esztergomi érsek, levelet intéz a XIII város lelkészeihez, melyben figyelmezteti őket, hogy a lublói vár kapitányaitól kibocsátott törvényellenes rendeleteknek nem kötelesek engedelmeskedni. 6. Zsigmond lengyel királynak 1558 jan. havában Pietrkovban kelt oklevelében megerősíti a király (a mint magát kifejezi) az egyház iránti különös tekintetből a XIII város templomainak és plébániáinak összes szabadalmait, adományozás útján nyert javadalmait és egyéb kiváltságait és halálbüntetéssel fenyegeti azokat, a kik ezen szabadalmak ellen véteni mernek (Codex Pastorum XIII oppidorum 53. 1.). 7. 1578 április 29-én leiratot intézett II. Rudolf császár Ruber (Roth) János Felsőmagyarország főkapitányához, melyben neki, valamint utódainak meghagyja, hogy a XIII szepesi város lelkészeit, a lublói várkapitányok'

2 önkénye ellen megvédje. (Codex Pastorum XIII oppidorum 59. 1.) 1 Azon XIII város lelkészei értetendők, melyek 1412-ben Lengyelországnak lettek elzálogosítva. Mindazonáltal a 11 el nem zálogosított város lelkészei sem léptek ki a 24 város lelkészeinek fraternitásából. 3 Lengyel hatóság, mely a XIII elzálogosított szepesi város felett uralkodott.