Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-04-26 / 17. szám

til. év. Budapest, 1907 április 26. 17. szám. EYAIGELIKUS OEALLO EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven; a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden hónapban. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ: GEDTJLY HENRIK evang. lelkész, Nyíregyháza. KIADÓHIVATAL : HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2.50 kor. A Hivatalos Közleményeket az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Hirdetés ára oldalanként 32 kor. TARTALOM : Egyetemes püspök ! ? Poszvék Sándor. — A meggyengült hit. Mayer Endre. — Tárca : A szepesi lelkészi testvérület (fraternitás) hivatalos okmányairól. Weber Samu. — Szemle. — Belélet. — Nekrolog. — Irodalom. — Szerkesztői üzenet. Egyetemes püspök!? II. A szóban forgó javaslatnak eddig csakis megokolásával foglalkozván, teljes egyetértésben az indítványozóval azon sajnálatos jelenségekre utaltam, melyek egészben véve ép egészséges egyházi szervezetünk egyes orgánumainak cél és rendellenes működéséről tesznek bizonyságot. A javaslat tenorja az „egyetemes püspök" intézménye, „a ki a gyülekezeti apró-cseprő egyházi teendőktől felmentve, az egyetemes egyházat igazgassa, vezesse, emelje, a hol kell védje, a bel- és külmissziót irányítsa, a külföldi protestáns hatóságokkal érintkezzen, az egyetemes protestantizmus hódító erejét gyarapítsa és ezzel összhangban a hazai egyházegyetem minden hozott határozatait pontosan végrehajtsa". Bizony szép, nemes, magasztos egy hivatás! Ideális, fenkölt eszme, mely csakis egy egyházát lángoló szeretettel féltő, nemes érzésű s eszményi gondolkodású léleknek lehet szülöttje. Sajnálom, hogy a mily világosan és határozottan tűzi ki a javaslat az „egyetemes püspök" dicső feladatát, oly homályban, oly tájékozatlanságban hagyja a közvéleményt arra nézve: mi módon lehet a megpendített eszmét meg is valósítani? Itt is legalább is annyira fontos a „hogyan?" mint a „mi?" Ez okozza, hogy a felvetett kérdéshez csak általánosságban lehet hozzászólni, hogy — legalább egyelőre — annak csakis elvi méltatására lehet és kell szorítkoznom. Első sorban két alaki mozzanatra leszek tekintettel. Az egyik az, melyet a javaslat arra való utalással, hogy az egyházi közigazgatás az egyházközségben, egyházmegyében és egyházkerületben a lelkész-elnök működése körébe tartozik, e szóval emel ki: „egyházalkotmányunk fokozatos hatóságainak szervezete a legfelsőbb fokon feltűnően következetlen és csonka

u. ÁII, hogy itt bizonyos logikátlanságra akadunk. De vájjon nem a történeti fejlődésnek természetes szüleménye-e ez? A fejlődés logikája nem erősebbnek bizonyul-e — különösen hazánkban — a tételes jog logikájánál ? Nincsenek-e mai nap is gyülekezeteink, melyeknek közgyűlési tárgyalását a felügyelő vezeti a lelkész „passzív asszisztenciába mellett? Es csonka-e azért alkotmányunk? Az egyetemes felügyelő és püspök-társelnöke nem végezhetik, nem végzik-e a közigazgatási teendőket is? Igaz, hogy nehézkes ez az apparátus. Az egyetemes egyházi elnökség rendelkezésére nem áll sem titkár, sem irodavezető. Ha tehát az egyházi közigazgatás gépezetének kerekei nem forognak kívánatos gyorsasággal, annak oka alig rejlik a vezérigazgató, az intézők, hanem tán a segédszemélyzet hiányában. Azzal a felfogással, hogy a felügyelői hivatal csak „nobile officium

u, én megbarátkozni egyáltalán nem tudok. Az „egyenlő jog és felelősség" elvét érvényesíti zsinati törvényünk, midőn megállapítj a az egyházkormányzat terén a lelkész — és felügyelő — elnök hatáskörét. Vannak a lelkésznek, esperesnek, püspöknek külön jogai és kötelességei, melyek a „minisztérium", az apostoli hivatás eszméjéből önként folynak. De az egyházkormányzat körében a törvény által hangsúlyozva kiemelt felelősség a jogtól elválaszthattad. Az alkotmánytörvényünk létrejöttét megelőző időből származó kerületi jogszabályok is kivétel nélkül kiemelik ezt, a paritás alapján nyugvó elvet. Ez a protestantizmusnak, magyar evang. egyházunk által mind e mai napig hűségesen megőrizett szervezeti s kormányzati elve. Nagyon lefokozzuk a felügyelői állást, ha annak működését statisztái, „dísz és tiszteletbeli hivatal "-i szerepre, vagy jelentőségét az áldozatkészség megnyilatkozására szorítjuk. Alig ha rövid idő múlva hazai egyházunkban visszhangot nem kel-