Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-04-19 / 16. szám

143 *~v EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1907 lását, de miután ebben különösen a lelkészekre való tekintettel kezdeményező lépés nem tétetett, tekintettel arra, hogy az államsegély dolga befejezett ténynek vehető; tekintettel továbbá bányakerületi püspökünknek székfoglalójában, a papi folytonos kenyérgond folytán a lelkészeket jogosan megillető korpótlékról mondott szavaira, időszerűnek tartom a mozgalom megindítását arra nézve : hogy lelkészi korpótlékunk ügye a megoldás stádiumába tereitessék. A mi azt illeti, hogy intéző köreink tiszta képet egyes gyülekezeteink helyzetéről még nem szerezhettek, azon rövid időn belül bármikor tenni lehet. Csak hajtassék végre az 1848. évi XX. t.-cikk s folyósíttassék — ezidőszerint akár csák segély, de nem végkielégítés címén — törvényhozásilag biztosítva osztályrészünk, intéző köreink még mindig megszerezhetik magoknak a még szükséges adatokat. A híveken már segítve lesz! De hiszi-e azt valaki, hogy egyházunk pangó közállapotán segítve lesz, segítve lesz az által, ha csupán a hívek adóterhén könnyítenek, de a lelkészi kart meghagyják mindennapi kenyérgondja és nyomorában? Egyházunk közérdekének tekintetéből e két dolog szerintem el nem választható egymástól s egyikének úgy, mint másikának gyors megoldása kell, hogy intéző köreink lelkesedéssel felkarolt feladatát képezze! S ha visszagondolok az elhangzott szavakra és elgondolom, hogy e tekintetből egyetlen bíztató szó sem hangzik felénk s hogy a midőn elismertetik ugyan, hogy a lelkészek anyagi gondok mellett nem küzdhetnek kellőképen Isten országának e földön való elterjesztésében s hogy a midőn — hinni akarom — utógondolat nélkül hangsúlyoztatik: hogy az anyagi erő voltaképen „csak" eszköze a szellemi erő kifejtésének, a lelkészi tisztességesebb fizetés „csak" arra való, hogy ezek az anyagi gondtól meneküljenek — mintha bizony mi végcélnak tekinteni volnánk hajlandók — s ezek is csupán futólag említtetnek: nekem úgy tetszik, kerületi felügyelőnk s általában magasabb intéző köreink itt sem szerezhettek maguknak az adatok hiánya miatt tiszta képet a lelkészi karnak kenyérgondjairól s hogy így e bajt nem is tartják senyvedő egyházi közállapotaink gazdag forrásának s hogy így onnan, a honnan leginkább várhatnók, nincsen semmi bíztatásunk arra nézve: hogy bajaink forrása elapasztassék, nyomorunk enyhíttessék. S miután én ezt tisztán tájékozatlanságnak vagyok kénytelen betudni s így annak, hogy intéző köreink a lelkészek mindennapi kenyérgondjának fogalmával sem bírhatnak: engedtessék meg nekem, hogy lelkészi állomásaink 70%-ának fizetése alapján összeállított bevétel-kiadási előirányzatát íme itt bemutathassam. Megjegyzem, hogy e 70%

_

n&l a lelkészi fizetés minimumát veszem azért, mivel a minimális fizetést meghaladó egyházak 100—200 koronányi többlete már csak azért sem befolyásolhatja számításomat, mivel híveink tömeges Amerikába való özönlése miatt, tehát munkáskéz hiánya miatt, a haszonélvezetünkre bocsátott földek kényszerű parlagon hagyása folytán, maholnap még a kataszteri tiszta jövedelmet sem biztosítják. Ezerhatszáz korona bevétellel szemben minden tételében lehetőleg redukált kiadási előirányzatunk a következő: kor. 1. Egyetemes nyugdíjintézeti évi tagsági díj 56 2. Kerületi segélyzőintézet „ „ „ 12 „ 3. Egyhmegyei „ „ „ „ 6 „ 4. Állami és egyéb adók 20 „ 5. Papfiak segélyzőegylete ...... 10 „ 6. Egyházi lapra 10 , 7. Egyházmegyei és egyéb gyűlések útiköltsége 10 „ 8. Társadalmi egyletek és kegyadományokra 10 „ 9. Egy cseléd évi bére és tartásdíja . . 250 „ 10. Két gyermek házon kívüli neveltetése . 700 „ Összesen . 1084 kor. 11. Ezerhatszáz koronához murád: a lelkésznek és otthon levő családtagjainak, esetleg elaggott szüleinek eltartására . . . . 516 K-ja — 258 forintja! így állunk! Ebben van közegyházunknak ama tátongó sebe, a mely forrása egyházi életünk pangásának. A lelkészek 70°/ 0-a van évi 258 frtra utalva, hogy abból tisztességesen megéljen, állásához mérten ruházkodjék, megfelelő továbbhaladhatásának eszközeit stb. megszerezze. Mondva volt: „ha az új viszonyokhoz nem tudunk alkalmazkodni, akkor nem tudunk haladni s ha nem birunk haladni, akkor elvesztünk". Hát bizony anyagi eszközök nélkül e földön nincsen haladás s ha ezeket nem tudjuk előteremteni, elvesztünk. Hogy egyebet ne említsek, e napokban három eseményszámba menő műve jelent meg protestáns egyházi irodalmunknak: prot. egyházunknak történelme, prot. egyházjogunk, a pozsonyi ős egyházunknak történelme. Ugyan lesz-e miből nekünk napi kenyérgonddal küzdő lelkészeknek megszerezni e nagy alkotásokat, hogy gyarapítsuk tudományunkat, hogy merítsünk belőlök lelkesedést, szóval egyházunk érdekében biztosítsuk a korral való haladásunkat ? Bányakerületi főtiszt, püspökünk tudatában van a veszedelemnek, a mely az evang. papság nyomora miatt végvészélylyel fenyegeti jobb sorsra érdemes egyházunkat, a midőn az egyház ezen sajgó sebének gyógyítására hívja fel a közfigyelmet, a midőn fájdalommal reprodukálja a magas kormánynak kijelentését, hogy a lelkészi kar jól megérdemelt korpótlékának biztosítása ezidőszerint államsegélyből nem eszközölhető, s a midőn mondja, hogy minden tisztviselőért történik valami, a lelkészért semmi s a midőn oda konkludál, hogy: a kenyérgond mely a napi szükségletért való keserves küzdelemben megbénítja a legjobb tehetséget, lelohasztja a leglángolóbb lelkesedést, miért is a lelkészi szolgálat tartamát fokozatosan honoráló méltányos lelkészi korpótlék mindnyájunk kérelme s ezt újból kérelmezni, hogy jogról ne is szóljak: mindinkább fokozódó nyomorunk kényszerít".