Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-04-12 / 15. szám

134 *~v EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1907 az egyetemes püspök a miniszternél? Jobb a mai rend, hogy a kerület püspöke, a ki alaposan ismeri a sebeket, keresse és találja a gyógyforrást. Mi célból léptek életbe a püspöki értekezletek? Csakis azért, hogy a közös ügyekben egyöntetű eljárást megállapítsanak, a tisztán kerületi ügyhöz néha a püspöktársak tanácsát kikérjék. Az egyetemes püspök megélhet majd ilyen értekezlet nélkül ? 0 lesz „le soleil, l'état, l'eglise c'est moi?" Vagy még több ilyen értekezletre lesz szüksége, tanácsra, támogatásra? Igen jó az eddigi szokás, hogy az egyetemes felügyelő a püspökökkel és a kerületi felügyelőkkel az egyetemes ügyeket szorgalmazza, sürgeti, elintézi. Az a „nihil de nobis sine nos" szükséges, hogy maradjon, ha elavultnak is mondatik. Minek hát az egyetemes püspökség? Igazán nem találok hatáskört, mely mások törvényszabta hatáskörét ne csorbítaná, nem találok okot, hogy csekélyke teendők fejében az egyházegyetem rengeteg költséggel terheltessék, nem értem, miért vegyük el egynek kedvéért négy, érdemben tán nagyobb püspöktől tekintélyük egy részét; mert úgy a kormány, mint a más hitfelekezetiek, sőt a mi egyházunkbeliek előtt is sokkal magasabb rangban fog állani az egyetemes püspök. Hogy az a kevés munka, mely az egyetemes püspökre vár, nagy összegbe kerül, az bizonyos. Budapesten kell székelnie. A budapesti egyház, ha nem választja meg ténykedő lelkészévé, hanem csak címzetesnek, fizetést adni nem fog. Tiszteletdíj, titkári fizetés, lakbér, irodaátalány, útiköltségre 30,000 korona aligha elégséges. Ha az egyetemes főjegyzőt, mint az egyetemes felügyelő segédjét, ha a püspökök irodavezetőit, állandó első tisztviselőkként jobban díjazzuk, az összeg kétharmadát megtakarítjuk és a püspökök terhein tényleg könnyítünk, holott az egyetemes püspök alkalmazásával a püspökök munkája csak több lesz. Sem közigazgatási, sem képviseltetési okoknál fogva, sem pénzügyi szempontból az egyetemes püspök hivatalát szükségesnek nem tartom. Ha valaki évtizedeken át figyelte, mint én, mennyiben és mennyire terjeszkedett a püspökök hatás- és jogköre, hogy néha egy-egy lelkész majdnem térdet hajtva mindenre kész, ha felülről irányíttatik: az tarthat attól, hogy épen ezen emberi gyarlóság és gyengeség túlmagasra emeli az egyetemes püspököt. Ha az első egyetemes püspök még nem, de a reákövetkező már aligha nem azon képzelődésben fog élni, hogy ő lutheránus érsek. r. y. TANÜGY. „Taukünyv-pályázat". — A pesti magyar egyház tanácsának szives figyelmébe ajánlva. — Lapunk f. évi február 15-iki számának mellékleteképen jelent meg a pesti ág. h. ev. magyar egyház tanácsának „tankönyv pályázata". Jól eső örömmel olvastam a hirdetményt s szívesen üdvözlöm a pesti egyháztanácsnak azt a határozatát, a mellyel az 1904. évi tanterv következtében szükségessé vált vallástani tankönyvek megszerzéséről gondoskodni kiván. S őszintén kivánom, - hogy a pályázat fényes sikerrel járjon; erkölcsi sikerrel a vallástanítás ügyére és anyagi sikerrel a tagadhatatlanul nagy befektetéssel járó vállalkozásra. Hogy az egyház, vagy helyesebben szólva, valamely egyházi testület foglalkozzék a tankönyvek kiadásával, az a gondolat nálunk soha sem tudott egészséges testet ölteni. Történtek ugyan kísérletek itt is, ott is, de ezek csak kísérletek maradtak. Sőt a Luther-Társaság, ez a tisztán irodalmi vállalatunk sem tudott egészen megbarátkozni a tankönyv-vállalat nagy gondolatával. Majba Vilmos barátunk terve, melynek fogyatkozásait kölcsönös jóakarattal könnyen le lehetett volna köszörülni, sehogysem tudta meghódítani a sziveket s közvetlenül a megvalósulás előtt jobblétre szenderült. Maradt tehát a vallástani könyvek kiadása továbbra is ott, a hol addig volt: magánvállalkozók kezében, a kik nem annyira a könyvek belső értékére, mint inkább az író személyére való tekintetből vállalkoztak a munkák kiadására. S ez az oka, hogy alig van tankönyvünk, mely köztetszéssel találkoznék. Pedig ha már a róm. kath. egyháztól nem akartunk tanulni, református atyánkfiaitól régen megtanulhattuk volna, hogy a vallástani tankönyvek kiadása nagyon is jól beleilleszthető az egyházi élet keretébe s a mellett, hogy valamely egyházi testületnek sokkal inkább módjában áll a tankönyvbirálatot gyakorlatilag is szigorítani, mint az egyet, egyháznak, a tankönyvvállalat tetemes anyagi haszonnal is jár a vállalkozó testület részére. Hogy ezen anyagi haszon nagyságáról némi fogalmat alkothasson magának az olvasó, ide iktatok néhány adatot a dunamelléki és a tiszántúli ref. egyházkerületek tankönyvvállatának számbeli eredményére vonatkozólag. A dunamelléki ref. egyházkerület tankönyvállalata 1878-ban indult meg egy vallástani könyvvel, t. i. Papp Károly bibliai történeteivel s 1901-ben (eddig terjednek t. i. az adataim) már hat elemi népiskolai, öt gimnáziumi tankönyve és egy vezérkönyve volt. A könyvek előállítási költségeiről az egyházkerület gondoskodott, mely a befolyt jövedelmet is bevételezte. Hogy mennyi volt ebből a tiszta haszon, azt a tankönyvkezelés elkülönittetlen volta miatt csak hosszabb tanulmányozás után lehetne megállapítani. Hozzávetőleges számítás szerint azonban minden egyes tankönyv után átlag 2000—2500 korona tiszta haszon mutatkozik.