Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)
1907-04-05 / 14. szám
III. év. Budapest, 1907 április 5. 14. szám. // EvAIGELIKUS OEALLO EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven; a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden hónapban. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ : GEDULY HENRIK evang. lelkész, Nyíregyháza. KIADÓHIVATAL J HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2.50 kor. A Hivatalos Közleményeket az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Hirdetés ára oldalanként 32 kor. TARTALOM: Végre egy erőteljes hang! — Belmissió. — Belélet. — Pályázati hirdetmények. Végre egy erőteljes hang! Szomorú dolog 1, de igaz, hogy manapság már nemcsak a fölött kell örömben megdobbanniok az egyházszerető evangelikus szíveknek, ha az egyházon kívül álló tényezők részéről az igazságos méltánylás valamely tényével van alkalmuk találkozniok, de örömben ^dobbannak meg akkor is, ha csendes megadás és gerinctelen alkalmazkodás helyett jogainkért, igazainkért egy-egy erőteljes szó hangzik el. Régi sebe evangelikus anyaszentegyházunknak s általában a hazai protestantizmusnak, hogy dacára az 1791. 26. és 1848. XX. t.-c. 2-ik §-ának, az egyenlőség és viszonosság elve a hazai különböző egyházak közt teljes gyakorlati alkalmazást nem talált, sőt az a protestantizmus egyenes erkölcsi és anyagi kárára mindenféle doktrínák és mesterkélt törvénymagyarázatok segélyével kizárólag a hazai róm. és gör. katholicizmus fölényének, uralmának felszínen tartása érdekében gyöngíttetett. A mikor az 1848. XX. t.-c. 2. és 3. §-ának végrehajtása érdekében a két protestáns egyházat közösen érdeklő ügyekben kiküldött bizottság 1903. évi november hó 19-én a kormányhoz felterjesztett „Vélemény"-ében a párbér, a kegyúri szolgáltatások, a hitoktatás, a temetkezés, a törvényellenes hittérítés, a tábori lelkészek alkalmazása, az evangelikus újoncok felesketése, tanári kinevezések, az evang. theologiai fakultásnak a budapesti egyetemen való felállítása, az apácáknak közintézetekben való alkalmazása, az ünnepek megtartása stb. körül fölmerült visszaéléseknek részben büntetőjogi szankcióval ellátott törvények, részben a végrehajtásra alkalmas kormányrendeletek útján való megszüntetését kérte, az akkori kormány leiratilag kilátásba helyezte az összes felpanaszolt ténybeli sérelmek szorgos megvizsgálását (positiv tudomásunk szerint a vizsgálat minden irányban komolyan meg is indult. Szerk.) és a nyerendő tapasztalatok alapján az 1848. XX. t.-c. 2-ik §-ában biztosított egyenlőségnek és viszonosságnak épségben maradására alkalmas törvényhozási és kormányhatósági intézkedések kezdeményezését. Türelmesen várta ezeket a hazai protestantizmus. Esztendő telt esztendő után, kormány jött kormány után, de a közgyűléseken még csak egy interpelláció se hangzott el a felől, hogy hogy is állunk a dologban? Ujabb sérelmek járultak a régiekhez, újabb sebek a még be sem heggedtekhez, de mi a legtökéletesebb közigazgatási objektivitással vettünk tudomást mindezekről és vezető köreink közül fel nem jajdult csak egy is! Nem tudjuk, kitől származik, ki által kezdeményeztetett, az idők méhében hordott változások micsoda szele érhetett valakit, — hogy a magunkra erőltetett nyugalom csöndes kolosszusa lassan-lassan mégis megmozdul és míg túlnan a pápista táborban újabb riadó hangzik el az egész közélet, az egész társadalmi élet, az egész politikai élet klerikális szolgálatba vonására: addig végre erre mifelénk is kezd megtörni az ijesztő, néma csönd és végre erőteljes hangon kezdünk reagálni a sebzően bántó jelenségekre s maga a vegyes bizottság igaz protestáns öntudattal, igaz magyar jogérzékkel kezdi kikövetelni a protestantizmus igazait. Mert az történt, hogy a midőn az 1903-iki „Vélemény"-re adott kormányleiratban megígért orvoslás tényeiről a protestantizmusnak tudomást szerezni nem adatott, megúnva a hosszas várakozást, a közös bizottság ez évi január hó 24-én kérvényt intézett a jelenlegi vallásügyi kormányhoz az 1903-iki „Vélemény"-ében felsorolt sérelmek sürgős orvoslása iránt. E kérvényre Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter a bizottsághoz címezve a következő leiratban válaszolt:
