Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-11-02 / 44. szám

420 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1906 Bujdosók útja. Az az út, a mely dicsőségre vezet és halhatatlanságra. Az az út, a melyet Isten bölcs gondviselése csak azok számára mutat meg, a kiket szeret. Mert „azt üldözi, kit szeret". És az az út, mely megváltás eszköze s győzelem koronája az eszme számára, a melynek szolgálatában azt meg kellett tenni. Thököly Imre és II. Rákóczi Ferenc fejedelmek s bujdosó társaik hamvaik hazahozataláról: az e szent ünnepség alkalmából kifejtett nemzeti és egyházi pompáról s ennek tanúságairól szól tudósításunk. Ez ünnepség erkölcsi értékéről más helyen, ahhoz méltó módon emlékezünk meg. E szerény tudósítás szolgáljon kiegészítésül a napilapok azon tudósításai mellé, a melyeket t. olvasóink bizonynyal a legnagyobb áhítattal olvastak s a melyeknek benyomását a legszentebb kegyelettel vésték szívok mélyére. Ám azért hiszszük, hogy a közvetlen tapasztalataink és megfigyelésünk alapján megrajzolt kép feltüntet egy-két oly intenzívebb vonást, a mely az olvasó eddig szerzett benyomásainak intenzívebb erőt, tán életmeleget fog adni. I. Orsován. Orsován vette át a szent hamvakat a magyar kormány. E perctől kezdve széles Magyarországon napokon át végig kongott az ünnepi harangok kongása s a haza minden polgárának szivén átömlött egy szent villamos áram. Hazaszeretet lelke ? Kegyelet lelke ? Szent fohászkodás, még szentebb elhatározás lelke ? Vagy tán inkább valamennyi együtt és egyszerre? Ki tudná ezt megfejteni!? A tény az, hogy az orsovai nagy ünneptől a késmárki nagy ünnepig tartó egész időn, négy teljes napon át, a nemzet sírt és örvendett és imádkozott egyszerre. Nagy oka volt rá! Kétszáz éves mulasztásnak és bűnnek egesztelési áldozatát mutatta be az Urnák. Orsován várta a hamvakat egyházunk részéről a bányakerület elnöksége : Scholtz püspök és Zsilinszky felügyelő, valamint Dianiska Frigyes késmárki lelkész, Francz Ede, orsovai lelkész, a kikhez a környékből számosan csatlakoztak. Szakadó esőben, de komoly, ünnepies áhítattal ment végbe az ünnepély. Scholtz Gusztáv rövid hatalmas beszédben áldotta meg Thököly fejedelem hamvait. Beszédét a következő nagy hatású szavakkal fejezte: Hazaérkezett nemzetünk nagy fia a haza földjére, mely mellett egykor jó és balsorsban- rendületlenül kitartott. Hazaérkezett nem muló látogatónak, nem ünneplő vendégnek, hanem hazaérkezett, miként a fiú édes otthonába a távol idegenből. Hazaérkezett állandóan és itt köztünk marad lakóul, hogy a hol egykor bölcsője ringott, odaszálljon a sírjába is, melynek szent nyugalma fölött nem az idegen nép szülötte, hanem saját nemzetének kegyelete őrködjék, idők végeztéig. Lelkünk elborul az ő emlékezetének oltára előtt. Hála és kegyelet nagy királyunk iránt, mert visszaadta nekünk nagyjainkat, egyesüljünk mindnyájan buzgó imádságra a király és a nemzeteknek Atyja, a jóságos Istenhez. Immár az Úr áldjon és őrizzen meg Titeket, és legyen hozzátok kegyelmes. Az Úr világítsa orcáját rátok és adjon nektek békességet. Ámen 1 Megható volt a koporsók megkoszorúzása. Itt tisztelettel s elismeréssel kell szólnunk arról a tapintatos rendezésről, hogy a képviselőház nevében a néppárti s erős kath. Rakovszky István, a függetlenségi párt nevében a szintén buzgó r. kath. Apponyi Albert tett koszorút a prot. Thököly koporsójára, a r. kath. Rákóczi hamvait pedig az evang. Kossuth Ferenc koszorúzta meg. Szép bizonysága annak, hogy a nagy hazafiak emléke, dicsősége és csontja, életök tanulsága közös nemzeti kincs, a mit egyenlő kegyelettel kell őriznünk. Rakovszky István, a képviselőház alelnöke Thököly koporsójára koszorút a következő szavakkal helyezett: A szeretet a halálon túl is tart. Ez áll úgy az egyesekre, mint a nemzetekre nézve. A képviselőház nevében ennek jeléül teszem le ezt a koszorút Thököly hamvaira. Apponyi Albert gróf Thököly Imre koporsójára a függetlenségi párt nevében a következő szavakkal tett koszorút: Az országos függetlenségi és 48-as párt kegyelettel áldozik Thököly emlékének. Az a párt az, a mely nem fog megszűnni sohasem az ország függetlenségéért küzdeni. Ezzel a szellemmel teszem le Thököly Imre porait magában rejtő ezen koporsóra a függetlenségi és 48-as párt koszorúját. Azután megkezdődött a hamvak diadalútja az ország szivéig, Budapestig s onnan a végleges nyugvóhelyig. Minden község és társadalmi réteg ott volt hódolni a nagyok emlékének. II. Budapesten. Vasárnap reggel 8 óra 35 perckor érkeztek meg a hamvak 'az ország fővárosába. A keleti pályaudvar hatalmas boltozata templomboltozattá vált ez órára, a melynek merész ívezetén át buzgó ének és ima fohásza tört át az alatta összesereglett ezrek és ezrek lelkéből s kereste az utat egyenesen az Isten trónja elé. A mikor méltóságos nyugalommal begördült a drága hamvakat hozó vonat s ott állott a kegyelet lelkesedésétől ittasult, várakozó közönség előtt a fenséges gyászpompával kiállított ravatalos kocsi: egyszerre — mintegy valami magasabb inspirációra — az összes jelenlévők ajkáról felhangzott az ének, a mely egy egész nemzet bánatát, hitét, hűséget a hazához oly imaszerű ihlettel fejezi ki s a mely oly igen nagyon illett e megszentelt komoly alkalomra: „Hazádnak rendületlenül légy híve óh magyar Bölcsöd ez s majdan sírod is, mely ápol s eltakar. A nagy világon e kívül nincsen számodra hely : Áldjon vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell". Valami fenséges, valami emberfeletti volt e jelenetben. Ott álltam és énekeltem magam is a többi között. És a szemekbe lopódzott könycseppek ragyogása az én szememet ellepő könycsepp prizmáján keresztül ékesszóló beszéddel bebizonyította, hogy e megszentelt órában megszűnt minden felekezeti, rang és nyelvbeli különbség: az Úrnak kedves óra ez, a mely összeolvasztja a szertehuzó lelkeket ...Se nagy, e szent hivatásra eszközül kiválasztotta a bujdosók szent hamvait, a kiknek számára sincs a nagy világon s kívül hely . . . A budapesti ünnepség valóban felséges és impozáns volt. Jól esik megörökíthetnünk, hogy magyarhoni ev. egyházunk ez ünnepből méltósággal vette ki a részét. Egyetemes felügyelőnk vezetése alatt összes püspökeink s ker. felügyelőink megjelentek a nagyszerű temetési, nem : diadalmi meneten s velők és kíséretükben lelkészeink nagy serege. Megolvastuk, 82-en voltunk jelen. Ev. ref. testvéreinkkel együtt, a kik Baksay Sándor püspök vezetése alatt jelentek meg: összesen mintegy 120-an vettünk részt az ünnepi menetben.