Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-10-26 / 43. szám

1906 s különben is Ízléssel díszített 60 gyermekre kényelmesen számított — ezidőszerint csak 37 beirottal bíró — tanteremben elhelyezkedve, megzendült a kicsik egyházi éneke; majd egy fiú s egy leány szavallata. Ezután a helyi lelkész tartotta a felavató beszédet („a régi elmúlt, íme minden újjá lett") s a megáldott, megszentelt csarnokot átadta magasztos rendeltetésének. Patyánszky Elek egyh. felügyelő úr az egyház nevében tartott üdvözlő szavait az egyh. karének által előadott „Ein' feste Burg" követte s ezt Francz Ede orsovai evang. lelkész német nyelvű beszéde, melynek imaszerű befejezése után felzendült a „Hymnus". A szokásos bankett helyett (ilyesmire a mi kasszánkból nem telik . . .) a gyermekek részesültek hasznos apróságban és cukorkazáporban. Ime, kicsiny délvégvidéki városi egyházunk, mely mindenha a léttel küzd s mely több, mint egy félszázadon át csak rozoga épületkét mondhatott magáénak, vallás és nemzeti különbség nélkül annyi évtizeden át befogadott és nevelt, mindmegannyi gyermeksereg szerény templomául: új iskolát, a kicsinyeknek új templomot emelt. Isten áldása legyen felette! A régi falak más célra szolgálhatnak, összeomolhatnak, de a hozzájok fűződött hagyományokat, kötelességeket átvittük az új iskola falai közé is, hogy ápoljuk azokat a hit, remény és szeretet díszkertjéül, az ima erejével és bájos kíséretében mindaddig, míg azt a Jézusi evangyeliom a Luther szellemében díszíti; mindaddig, míg élhet bennünk a kötelességérzés és tudat: „tartsd meg a mid van, hogy senki a te koronádat el ne vegye" ; mindaddig, míg a szegény kis ev. egyház jól felfogott érdeke, változható helyzete mást nem parancsol! Vezérelje hát az új iskolát tanításban, tanulásban az Űr szelleme, szeretett egyházunk, édes hazánk s kedves társadalmunk, városunk s polgárságunk üdvére! S most pedig egy szerény, meleg kérő szózat Hozzátok, édes Testvéreink a távolban! Nemes Egyházak, áldott jó szivek, kérünk Benneteket, kik netán az Isten adta feleslegből ily magasztos célra juttathattok: adjatok, küldjetek nekünk ! Nékünk, a református hittestvérek kiválása s önálló egyházzá levése ota lélekszámban s anyagiakban még szegényebbé lett igyekvőknek! Hisz az 5112 korona építési költség még fél fedezetért, derék építőhívünk pedig pénzéért — kiált! Az egyház nevében kérve-kért kegyes adományt a lelkészi hivatal átveszi, nyugtázza, hálás köszönettel! Confirma Deus etiam hoc opus! Lúgoson, 1906. október hó 16. Chován Zsigmond, ev. lelkész. Helyreigazítás. Lapunk mult számába sajnálatos tévedés folytán — a nagy gondosság dacára — hiba csúszott be. A Klaveness munkájából közölt mutatvány (Én és az Atya egy vagyunk) olyan helyen van megszakítva, hogy az egész rész értelmét megváltoztatja s az íróról alaptalan véleményt kelthet. Midőn e hibáért bocsánatot kérünk, ezennel megígérjük, hogy az elkövetett hibát egyik közeli számunkban jóvá is teszszük. A szászok egyházi ülése. Nagyszebenben e hó 30-án tartják az erdélyrészi szászok országos egyházi ülésüket, a melyen Müller dr. 78 éves püspök lemondása következtében megürült püspöki széket betöltik. Az erre vonatkozó előkészületeket már befejezték. Húsznál több lelkipásztort jelöltek, mindazonáltal komoly számba csak két jelölt jöhet. Ezek a nagyszebeni püspöki vikárius és városi lelkész, Teutsch Frigyes dr., továbbá Herfurth Ferenc dr. a brassói egyházmegye esperese. Új felügyelő. Folyó hó 14-én a galgagyörki ág. h. ev. egyháznak nagy napja volt; igen szépen sikerült ünnepségek keretében ülte meg új egyházfelügyelőjének, br. Radvánszky Albertnek hivatalába való beiktatását. Az ünnepély magasztosságát nem kevésbbé fokozta a helybeli intelligenciának megjelenésén kívül az, hogy a pestmegyei ág. h. ev. esperesség nevében a másodfelügyelő Földváry Elemér is megjelent. Az új felügyelőt, a ki a Radvánszkyak ősi nemes családjából hajtott ki, melegen üdvözöljük a munkamezőn, a hol apái nemzedékről-nemzedékre a vezérhelyen munkálkodtak és küzdöttek. Százados templomszentelési ünnep. Október 21-ke emlékezetes napja lesz Svábócnak, a tátraaljai egyházmegye egyik anyaközségének. Akkor szenteltetett fel az új harangja a harangházzal együtt és akkor tartatott a templom százéves szentelési ünnepe. Az idegen vendégek Poprádon Payer szállójában a vasúti állomás mellett összegyűltek. Ott fogadta őket dr. Payer Géza svábóci egyházfelügyelő és vezette 15 díszes fogaton az ünnep helyére. A kocsisor előtt díszes bandérium lovagolt, nemzeti zászlót vivén. Az ünnepi menet megérkezését a községben mozsárdurranások jelezték. A község minden háza nemzeti zászlóval volt díszítve. A tanító és a gondnok üdvözölték az érkező vendégeket, különösen a tátraaljai egyházmegye felügyelőjét, dr. Lersch Kornélt és a főesperest, Székely Gyulát, mire a felügyelő felelt. A paplak előtt Meleky András lelkész üdvözölte szép latin nyelven az érkezőket; a feleletet a főesperes adta. Az egyházi ünnep a harangszenteléssel szabad téren a díszített harangház előtt kezdődött, hol Bartal A. batiszfalvi lelkész nagy hatással és mély benyomással szónokolt és megáldotta a harangot, mely arra először megszólalt társával együtt a hívek épülésére. Azután bevonult a nagy közönség a feldíszített templomba, hol az oltár előtt Kallath Károly tótfalvi és Faix Mihály nagyszallóki lelkészek a liturgiát végezték és Bartal tartotta a felszentelési beszédet, visszaemlékezvén az áldásra, mely e szent helyről kisugárzott a községre 100 év alatt. A megfelelő ének után a helybeli lelkész, Meleky András lépett a szószékre és lelkesedéssel tartotta az ünnepi szent beszédet, melyben a község és a templom történetéből érdekes adatokat közölt. A beszéd végén megnevezte a kegyes adományokat, melyek a kettős ünnepély alkalmából befolytak. A hivek adakozások útján fedezték az új harang és a templomi felszerelések összes kiadásait. Első helyen áll itt dr. Payer Géza felügyelő feleségével, kik 200 koronát áldoztak a szent célra; az Amerikában időző községbeliek közel 300 koronát gyűjtöttek és a hitbuzgóság legszebb példáját adták. Élő példával láttuk, mit tehet egy község, ha lelkesedni tud szellemi kincsekért. Az isteni tisztelet Székely főesperes áldásával ért véget. A díszebéden az iskolateremben Meleky Andrást a helybeli lelkészt és különösen dr. Payer Gézát, a felügyelőt lelkesen ünnepelték, mert buzgóságának, áldozatkészségének és fáradhatatlanságának köszönhető, hogy a ritka ünnep oly szépen sikerült. A ritka ünnepély emlékét egy érem fogja megörökíteni. Szives kérelem lelkésztársaimhoz. A „Lelkészek tanuló fiait segélyző intézet"-nek van ez idő szerint 7—8000 K tőkéje, a mely 6% mellett betáblázásra kölcsönképen kiadható. Tisztelettel kérem a lelkésztestvéreket, hogy intézetünk ügyét felkarolva, legyenek szívesek alkalom adtán a megbízható kölcsönkérőknek intézetünket ajánlani s a tőke elhelyezésében segítségünkre lenni. Esetleges jelentkezéseknél szívesen szolgál felvilágosítással, Orosházán, 1906 október 20. Okályi Adolf, lelkész, intézeti ügyvivő.