Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-03-16 / 11. szám

1906 85 OKTATÁSÜGY. Törvényjavaslat az egyetemekről és egyetemi főiskolákról. (Lukács kultuszminiszter javaslatának kritikai méltatása.) Irta: dr. Eöttevényi Nagy Olivér. (Vége.) Azt hiszem, ez már magában is eléggé illusztrálja a tervezet tendenciáját. Hanem vessünk legalább egy pillantást arra, mit ad a tervezet ezen óriási áldozatok fejében a felekezeti egyetemnek? • Megfelel erre az 5. és 6. §. Az előbbi elvül állítja fel azt, hogy a magasabb képzést igénylő közhivatali és egyéb közpályákra (egyházi, igazságügyi, közigazga­tási, tanári, orvosi, állatorvosi, műszaki, mezőgazdasági stb.) való előkészülés végett az egyetemeken és egyetemi főiskolákon Jcülön karok szervezhetők s ebből a célból az elméleti tudományokon felül még megkívántató egyéb tanszékek és intézmények is létesítendők; az utóbbi pedig kijelenti azt, hogy ezen gyakorlati, praktikus pályákra előkészítő facultások közül csak azokat lehet valamely egyetemi főiskolán szervezni, melyeknek tagjai az illető egyetemi főiskola által ellátott elméleti tudo­mányok köréhez csatlakoznak. Mit jelent ez? Azt, hogy ámbár egy főiskolán egyetemileg adják elő a jogi, vagy theologiai tárgyakat, azért ezen tárgyak hallgatói ez által még nem nyernek jogot arra, hogy bármely praktikus életpályára léphes­senek. Ők még legfeljebb tudósok lehetnek. Ha azonban akármilyen gyakorlati pályát választanak, kötelesek gya­korlati tantárgyakat is hallgatni. Igen, de ezt nem adják elő gyakorlatias alapon sem az egyetemen, sem az egye­temi főiskolán. Tehát kellene erre külön gyakorlati facul­tásokat szervezni úgy, hogy mindenütt lehetne pl. (elméleti) történelem- és társadalomtudományi és (gyakorlati) jogi facultás, vagy (elméleti) nyelv- és irodalmi és (gyakorlati) theologiai facultás. Szóval, ha fentebb kimutattuk azt, hogy egy jogi egyetem szervezéséhez legalább is két facultás volna felállítandó, egy theologiaihoz meg kettő, vagy három, akkor most bízvást kimondhatjuk, hogy egy, a gyakorlati képzést is szolgáló jogi egyetem létesítése négy és egy hasonló irányú theologiai csonka egyetem négy vagy hat facultás nélkül a tervezet szerint el nem képzelhető. Ez — valljuk be bátran — absurdum. Oly absurdum, a melynek a megvalósításától még a földi javakban oly gazdag katholikus egyház is vissza fog riadni. Mert arról, hogy bármely felekezet is, egyetemállítási célokra államsegélyt kapna, szó nincsen. Sőt a tervezetnek alap­eszméje épen az abban az irányban kicsúcsosodó tan­szabadság, hogy egyetemet nemcsak az állam és a felekezetek, hanem a törvényhatóságok, egyes állam­polgárok és egyesületek is alapíthatnak. Igaz, hogy mindehhez a törvényhozás beleegyezése és felhatalma­zása szükséges, de hisz ez nem volna baj. Hanem baj igenis az, hogy az alapítványok (pedig egyetemalapításnál milliókról van szó) túlságosan a miniszteri mindenható­ság jogkörébe jutnának s azonkívül olyan nagy áldoza­tokat követelne az alapitótól, akárcsak egy egyfacultásos egyetem felállítása is, melyet az meghozni nem tudna. Nem ismernők azonban a tervezet szellemét, ha röviden nem foglalkoznánk a minősítő vizsgálatok kérdé­sével is. Erre nézve a 24. §. a következőleg iutézkedik. „A jelen törvény életbeléptével egyidejűleg minden oly tanulmányi vizsgálat, a mely a magasabb képzett­séget igénylő közhivatalokra és egyéb közpályákra meg- ' kivánt elméleti képzettség igazolására szolgál, az egye­temtől függetlenítendő és állami vizsgálatként szervezendő". A 25. §. pedig így szól: Ezen minősítő államvizsgálatoknak szabályzatai álla­pítják meg a feltételeket, a melyek mellett a különböző egyetemeken és egyetemi főiskolákon végzett jelöltek államvizsgálatra bocsáttatnak". Végül a 26. §. így rendelkezik: „A vallás- és közoktatásügyi miniszter az egye­temeken és egyetemi főiskolákon azon vizsgálatokra, a melyeket valamely minősítő államvizsgálatnak szabályzata az államvizsgálat előfeltételéül szab, biztost küldhet ki, a ki a vizsgálaton elnököl''. Ha eddig még kétségünk lehetett a javaslat nyúj­totta „előnyök" felől, ez a három § alighanem kiábrán­dítja a leghívebb hívőt is. Nem elég ugyanis, hogy gyakorlati facultást kell, vagy legalább is célszerű az elméleti mellett organizálni (mert hisz azt csak nem hiszszük, hogy Magyarországban annyi a tudós pályára készülő, hogy az összes állami egyetemeken és egyetemi főiskolákon kívül a felekezetiekre is jut belőlük); nem elég, hogy a drága pénzen fentartott felekezeti vagy egyéb, nem állami egyetemnek nem volna egyéb joga, mint egyetemi fokozatokat (doktorátus, magántanárság, esetleg baccelaureatus, licentiatus) adományozni: hanem a közszolgálatra képesítő vizsgálatokat egyenesen az állam venné a kezébe, függetlenül az egyetemtől s az állam azután a vizsgálatok szabályzataiban a felett is döntene, hogy a nem állami egyetemen végzett jelölt minő feltételek fenforgása esetén volna erre az állam­vizsgálatra bocsátható? Tehát az államnak itt ezer módja nyílnék arra, hogy a felekezetek vagy mások által óriási áldozatok árán fentartott egyetemi facultáso­kon végzett jelölteknek közszolgálatra minősítő állam­vizsgálatait bármiféle előfeltételtől tegye függővé, tehát pl. akár attól is, hogy még egy évet hallgassanak állami egyetemen, vagy bizonyos targyakból tegyenek kollok­viumot, szóval az állam akármilyen feltételt is szabhat, mert erre a 25. §. neki módot nyújt. De mindez nem elég. Azon vizsgálatokra, melyek a képesítő vizsgálat előfeltételét képezik, tehát az úgynevezett alapvizsgála­tokra megengedi a tervezet, hogy az az egyetemen és egyetemi főiskolán is letehető legyen, azonban az állam az ily vizsgálatokra elnöklési joggal biztost küldhet ki. Mondani is felesleges, hogy ez még a középiskolákról szóló 1883 : XXX. t.-c. intézkedéseivel szemben is retro­grád intézkedés, mert felekezetünk középiskoláinak minő­sítő joghatálylyal biró érettségi vizsgálataihoz az állam nem elnököt, csak kormányképviselőt küld ki, a ki még a bizonyítványokat sem írja alá, csupán azt ellenőrzi, hogy az állam politikai, kulturális és felügyeleti érdekei meg ne sértessenek. E szerint a tervezet a felekezeti egyetemet sokkal inkább alárendelné az állami beavat­kozásnak, mint a felekezeti főiskola jelenleg van, a midőn pl. a felekezeti jogi főiskolák minden állami beavatkozás nélkül fa tanrend jóváhagyása s az államvizsgálati kül­tagok megerősítése nem tartozik ebbe a kategóriába, hanem az állami főfelügyeletébe) államérvényes bizonyít­ványokat állítanak ki. Talán külön kiemelni is felesleges, hogy a terve­zetnek ismertetett óriási tévedéseivel szemben nagyon közömbösen hagy bennünket az, hogy a 36. §. meglehetős dodonikusan ezt mondja: „A már meglevő egyetemek és a magasabb képzést szolgáló egyéb meglévő oktatási intézetek szervezetét a jelen törvény nem érinti". Mit jelent ez ? Azt, hogy akadémiáink megmaradhatnak, a míg el nem sorvadnak. Alapvizsgálataikon megjelenik a miniszteri biztos, képesítő államvizsgálatot csak állami

Next

/
Oldalképek
Tartalom