Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-03-02 / 9. szám

II év Budapest, 1906. március 23. 12. szám. Mmelikus őrálló EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven, a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden két hétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ : KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL : HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára egész évre a „Hivatalos Közlemények" melléklettel egész évre 10 kor. félévre 5 kor., negyedévre 2.50 kor. A Hivatalos Közleményeket az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Hirdetés ára oldalanként 32 kor. TARTALOM: Isten szerint való s világi bánat. Ch. W. után. — Visszhang a visszhangra. X. Y. Z. — Szemle. — Külföldi krónika. — Missióügy. A barcsi áttérési mozgalomról. Scholtz Ödön. — Egyhá,zi élet. — Szerkesztői üzenetek. — Pályázatok. Isten szerint való s világi bánat. . . . „Mert az Isten szerint való bánat üdvösségre való megtérést szerez, melyet soha az ember meg nem bán: de e világi bánat halált szerez". (II. Kor. 7, 10.). Nem akármelyes földi bánatról szól ez igében az apostol, hanem arról a bánatról, a melytől senki mentes nem maradhat, különben angyallá vagy bűntelen lénynyé kellene átváltoznia, s a melynek forrása a bűntadat. Ámde e bánatnak két iránya lehet. Az egyik Isten felé, a másik e világ felé. Amaz útnak vége üdvösség, emennek halál. így hát a bűnös embernek csak a két út között marad választása: Istenhez avagy a halálba! Elhatározás ennél egyszerűbb nem lehet; de végzetesebb sem. És mégis tény, szomorú tény, hogy sokan nem találják meg a helyes útat, hogy az embereket sokszor arra valósággal rákényszeríteni kell. Ezt cselekedte az apostol is a korín thusiakkal szemben, a midőn az igazságot oly élesen a szemökbe mondotta. Ily szolgálatot tesz még manapság is az igazságnak kimondása. Különben, a ki nem akar hallani, ám érezzen; érezze meg az ítéletet s tanulja ez úton megismerni az igazi bánatot. Ez igazi bánat ismertető jele pedig, bogy „Isten szerint való", tehát olyan, a melynek előidézésében Istennek is van valami szerepe s a mely így életszámadásunk legfontosabb tényezője. Ez az, „a melyet az ember soha meg nem bán". Meg nem bán pedig, mert „üdvösségre való megtérést szerez". És ez ismertető jel csalhatatlan. A hol Isten ujja, ott nincs félség, nincs terméketlenség. Ott megterem a „szorgalmatosság" es „a bűn ellen való harag" (magunkra nézvést), a „félelem" (Isten ellenében), sőt a „nagy kívánság és buzgóság" is (mindennek jóvátételére), 11. v. Ez az a megtérés, a melyet senki soha meg nem bán, mert nyomában a menekülés és az üdvösség . . . Ki ne akarna hát e keskeny szoroson általmenni, a mely az új életbe vezet? Különösen, ha látjuk annak a másik, annak a világi bánatnak a hatását, a melynek vége a halál! Halál azért, mert maga a bánat hamis bánat, és így értéktelen és terméketlen. Terméketlen pedig, mert benne az ember csak önmagába, a maga semmiségébe merül el, a helyett, hogy Istenhez fordult volna s egyedül tőle kért volna segedelmet, ki megmondotta: „Forduljatok hozzám és én megmentelek titeket mind e világ végezetéig". Ch. W. után. Visszhang a visszhangra. Raffay Sándor a Prot. E. és I. Lap ez évi 7. számában Erőpazarlás címen cikket tett közé, a melyben a tervezett prot. ifjúsági lapról mondja el nézeteit. Szerinte e lap csak. úgy számíthat sikerre, ha a két egyház iskoláinak közös ügyévé lesz s a ref. és evang. tanárok vállvetve igyekeznek megvalósításán. A cikkhez érdemileg most nem szólunk hozzá, mert a prot. ifjúsági lap csak a messze jövőből integet felénk s azt sem tagadhatjuk, hogy voltaképen szigorú felekezeti alapon is lehet jó lapot szerkeszteni. A fő a szerkesztő rátermettsége s a köréje gyülekezett írói gárda kiválósága. De általában áll az, hogy fenmaradását az imént említett feltétel mellett közös erővel jobban lehet remélni és előmozdítani. A cikke nyomán, mely tartalmánál fogva inkább a ref. közönségnek szólt, egész kis visszhang-irodalom támadt a testvéregyház sajtójában. A mi lapunknak is szólt egy megjegyzés, a melyből azt is ki lehet olvasni, mintha mi az együttműködésnek útjában állnánk, sőt megalapítása egyenesen a kötelékek szétszakítását célozta volna. (Pr. E. és I. L. 8. sz.) Ezt a barátságos Fogadj Istent már hallottuk egyszer a Debreceni Prot. Lapban, mikor az Őrálló megindúlt. Érdemes laptársunk úgy fogta fel e zászlóbontást, mint az unió eszméjének