Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-02-16 / 7. szám

[. év. Budapest, 1906. február 16. 7. szám. ff f f EVAMELIKUS OEAL EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven, a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden két hétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és diját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ * KOVÁCS SÁNDOR, theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL: . HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára egész évre a „Hivatalos Közlemények" melléklettel egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2.50 kor. A Hivatalos Közleményeket az anyaegyházak ós felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Hirdetés ára oldalanként 32 kor. TARTALOM: Zsoltárfordítások. Hornyánszky Aladár. — Egyetemes nyugdíjintézetünk. Mis. — Szemle S. Őrszem. — Tárca: Dán theologusok és papok a szépirodalom terén. (--(-) — Egyházi élet. — Pályázatok. — Szerkesztői üzenetek. Zsoltárfordítások. Az I. zsoltár. Boldog, ki nem jár vétkesek nyomában, Nem lép a bűnösöknek ösvényévé, Nem ül a gúnyolódok oldalára, De Jahvénak törvényén csügg szivével És törvényét tanulja nappal-éjjel. Ez mint a víz fölé plántált fa olyan, A mely gyümölcsöt ád kellő időben, S a melynek lombjait hervadás nem éri S bármit cselekszik, azt siker kiséri Nem így a vétkesek, de mint a polyva, Mit elsodor a szél. Az ítéletkor vétkes meg nem állhat, S a bűnös sem az igazak körében. Mert látja Jahve útját az igaznak És pusztulásba visz a vétkes útja. Ford. Hornyánszky Aladár. Egyetemes nyugdíjintézetünk. Olvasván a Hivatalos Közlönyben Gyurátz Ferenc püspök úr kérdőpontjait a lelkészegyletek számára, azt tartom, hogy azokkal nemcsak dunántúlinak szabad foglalkoznia. Kiváltkép érdekel a 4-ik kérdőpont: „A lelkészi nyugdíjügy. Mikép volna ez odafejleszthető, hogy 40 évi szolgálat után az ev. lelkész is egész fizetésével felérő nyugdíj mellett vonulhatna nyugalomba?" Legyen szabad hozzá szólanom. Gyurátz F. püspök előrelátó, egyengető ezen kérdésben is. Küszöbön az egyetemes nyugdíjintézetnek 10 éves pályafutása, az eredmény mérlegelése, új áldást igérő és hozó indítványok előterjesztése, határozatok hozatala (nyugdíjint. trv. 38. §.) Az érdekeltekre nézve ezek közt a legértékesebb és legégetőbb kérdés, vájjon az új, 1908. jan. 1. kezdődő időszak az igért 800 lelkészi és a 400 kor. özvegyi nyugdíjnál mennyivel nagyobb összegű nyugdíjt biztosít? A kérdőpont, nézetem szerint, lelép a mostani alapról. Az egyet, nyugdíjintézet egyenlő befizetés mellett (kötelesség) egyenlő nyugdíjigényen (jog) alapul és épült fel, a „lelkészi fizetés" pedig vajmi különböző. A kérdőpont értelmében tehát egyenlő kötelességből egyenlőtlen jog folyna. Ez nem képzelhető. Ha „az egész fizetéssel felérő nyugdíjt" keresünk, akkor új hozzájárulási alapot teremtsünk. Az erdélyi szászok nyugdíjintézete e tekintetben mintául szolgálhat. De meglehet, hogy tévedek, hogy a püspök úr kérdését rosszul értelmezem, hogy az „egész fizetés" a törvény által megállapított minimumot (1600 Kj jelenti. Ez esetben egy úton haladunk, t. i., hogy módot találjunk arra, hogy minden intézeti tagnak 1908-tól egyenlő, lehetőleg nagy összegű, de legalább 1600, illetve 800 K nyugdíj biztosíttassák. A 40 évi szolgálatot úgy értem, hogy a legmagasabb nyugdíj nem a nyugdíjint. trv. 15. és 27. §. alapján, hanem 40 évi hivataloskodás után adassék meg. Hogy mi lelkészek igényt tartunk arra, a mit a hivatalnok, a tanár, a tanító elnyer, azt nem kell indokolni. Én. arra kiváltok felelni, mikép volna az egyet, nyugdíjintézet odafejleszthető, hogy 40 évi szolgálat után (szükség esetére már előbb is) minden tagnak egyenlő összegű nyugdíjt biztosíthat? Nézzük először azt, a mi van. A nyugdíjintézet vagyona 100.000 koronával meghaladja az egy milliót, (egy. gy. jk 77. p.). E tőke 4°/

0 — 44.000 K. A kiadás volt 25,370 K. A nyugdíjintézet tőkéje 1906 és 1907-ben még 240 000 K-val gyarapodik és ezután kezdődik a lelkészek nyugdíja, mely eddig csak kegydíj volt és a közalapból évenként adott 9600 K-ból kitelt. 1908-i g változtatni nem kívánunk, habár, ha a 44,000 K kamathoz évi új 4000 K kamatot a tőkésítendő 120,000 K után hozzászámítunk, az özvegyek-árvák nyugdiját már is felemelhetnők ; sőt a kegydíjasok díját is. De nézzünk az 1908. évre ! Hol van az a szakasz a törvényben, mely azt kimondaná, hogy a nyugdíjakra csakis a tőkekamat használhatófel? Szükséges-e, hogy folyton nagyban tőkésítsünk jövendő nemzedéknek, nyugdíjasaink pedig sínlődjenek,