Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-02-09 / 6. szám

46 tatják azon kérdések, a melyeket legutóbb a német főconsistorium minden egyes, 50-ik életévét még be nem töltött ev. lelkész elé megoldásra kitűzött. 1. Fejtessék ki a történet kapcsán, hogy mit értsen az egyház a reformáció örökén? Ez alapon 2. mutassák ki, hogy az újabb theol. tudomány mennyiben jutott ez örökséggel ellentétbe ? így aztán 3. jelöltessék meg az út és mód. a melyet az egyháznak használnia kell, hogy a reformáció örökét épségben megőrizze s tovább plántálja. A német sajtóban kifogást tettek e tételek ellen, mint a melyek sokkal kényesebbek s sokkal alaposabb és hosszadalmasabb tanulmányt igényelnek, semhogy azokat bárki rövidesen megfejthetné. Hát ebben van némi igazság, bár másrészt az is tény, hogy a kérdések nagyon aktuálisak s a német papság szellemi niveaujának csak dicséretére szolgál, hogy egyházi felsősége őt kellőleg készültnek tartja ily mélyreható kérdések rövid úton való tárgyalására. Japán. Az elviharzott japán-orosz háború tanúságai egyházi szempontból is érdekesek. Egy ilyen tanulság a „Kjoknai Dsidsi" c. buddhista újság egyik cikke, a melyben a „japán keresztyén if jak egyesületének" a háború idején kifejtett szeretetmunkájáról emlékezik. „Szám szerint — írja a nevezett lap — a buddhismus a keresztyénséget óriás mód felülmúlja. Ám ha a gyakorlati tevékenységet nézzük, akkor a mérleg a keresztyénség javára billen. A keresztyénség ellen általánosan táplált gyűlölség immár föszlóban, s mindinkább hódít a vélemény, hogy a keresztyénség az új helyzetnek jobban megfelel. A buddhista szokások és erkölcsök érezhetőleg mindinkább összeütköznek a szociális igényekkel. Papjaik sok tekintetben a nyilvános gúny tárgyai. A hadi tudósítók ismételve panaszkodtak a buddhista papok hasznavehetetlensége miatt, kik közül a belátóbbak maguk is elismerték, mily tunyák, ügyefogyottak s sokszor nevetségesek voltak társaik. A keresztyének laktanyái ellenben a katonaság számára valóságos paradicsom voltak. És bárha a Hongandschi (a legnagyobb buddha-szekta) 200,000 Yent adott ki és a keresztyének jóval kevesebbet, utóbbiak munkája mégis jelentékenyen áldásosabb volt. El is jutott a híre egészen a mikádó füléhez". Ez utóbbi megjegyzés magyarázata t. i. az, hogy a mikádó az említett ker. ifjúsági egyesületet 20,000 márka adománynyal tűntette ki. íme a keresztyénség szerepe Ázsiában, a buddhismus otthonában — s ezzel szemben a buddhismus divata Európában !! MISSIÓÜGY. Két árvaház. Két árvaházunk évi jelentése fekszik előttünk. Amazt kiadta a protestáns orsz. árvaegylet választmánya s szól a budapesti protestáns árvaházról, emezt kiadta a tiszai ág. h. ev. egyházkezület árvaházi bizottsága s szól a rozsnyói árvaházunkról. Ismertetésüket egymás mellé állítjuk, hogy az ellentét, a melyet a két humanitárius intézményünk állapota mutat, még világosabbá tegye, a mit mondani akarunk. A luciapesti árvaház 1904. évi működéséről szóló jelentés valóban felemelő. Az intézet ez évben 119 árvát gondozott és pedig 98-at a saját épületében, Budapesten, 15-öt a rozsnyói árvaházban, kikért fejenként 300, és 6-ot vidéki családoknál, a kikért fejenként 200 K-t űzetett. Ezenkívül pénzsegélyben részesített 35 árvát (közülök 12 volt intézeti növendék, 23 nem intézeti árva) fejenként 100 K-val (egyet 200-al), úgy hogy az intézet gondozásában az 1904. év folyamán összesen 154 árva részesült. Ama 119 árva közül 61 evang. és 58 ref. vallású volt. A segélyezetlek közül viszont evang. vallású 16, ref. vallású 19 volt — úgy, hogy együttvéve mindkét csoportból egy-egy felekezet árváinak száma 77—77-et tett ki. Jeléül, hogy a paritás lelkiismeretes betartására a választmány nagy súlyt fektet. Az intézet bevétele 62,150 K 86 fill., kiadása pedig 61,123 K 51 fillér volt, így hát mérlegét 1027 K 35 fillér felesleggel zárta le. Teljes vagyona pedig 1904. évi december hó 31-én egymittióharmincnyoleezerkétszázkilencvenkilenc K 29 fillt. tesz ki. Ha már most ama 61,123 K 51 fill, kiadásból a segélyezett 35 árvának kiutalt 3600 K-t levonva. a maradék 57,523 K 51 fillért az intézet által gondozott 119 árvára felosztjuk ; kitűnik, hogy a budapesti prot. árvaháznak egy árva évi ellátása 483 K 39 fillérbe került. — Illetőleg, ha felveszszük, hogy e 119 növendék közül a rozsnyói árvaházban elhelyezett 15 árva nevelésére összesen 4500 K, az egyes vidéki családoknál elhelyezett 6 árva eltartására pedig csak 1200 K volt fizetendő, így hát e két összeg levonásával a Budapesten gondozott 98 árva ellátására 51,823 K 51 fill, jutott: ez alapon megállapíthatjuk, hogy egy árvának évi nevelésére az intézet fejenként 528 K 81 fillért fordított. Hát ez mindenesetre oly eredmény, a mely egyenesen fényesnek mondható. Bár megvalljuk, jobb szeretnők, ha egy árva ellátása inkább kevesebbre redukáltatnék — se réven még több árvát igyekeznénk a fölöslegből megmenteni. Az intézet kibocsátott 22 növendéket, 10 fiút és 12 leányt. Az utolsó 10 évben pedig összesen 135 fiút és 77 leányt bocsátott ki, a kik most a következő életpályán vannak: a fiúk közül 48 iparos, 20 kereskedő, 21 még tanuló, 6 mechanikus, 3 szobrász, 3 nmasztalos és lakatos, 4 kertész, 2 fogtechnikus, 2 könyvelő, 3 építész, 1 erdész, 1 távíró. 2 jegyző, 2 theologus, 2 egyetemi hallgató, 4 tanítójelölt, 1 hadapród, 1 katonatiszt, 7 tanító, 2 tanár; a leányok közül: 22 szolgálatba állott, 8 férjhez ment, 2 örökbe fogadtatott, 11 családjához került, 3 varrónő, 4 üzletben van, 1 színésznő, 11 óvónő, 6 tanítónő, 2 postai, 2 vasúti, 1 állami, 2 pénzintézeti tisztviselő, 2 tanítónőjelölt. Valóban lélekemelő eredmény s az intézet vezetősége joggal liivatkozhatik az elismerésre, a mely ezért őt a fővárosi és a külföldi sajtó részéről érte. Magunk is készséggel nyujtjuk néki elismerésünk babérágát. A boldog emlékű Bauhof er György budai ev. lelkész által 1859-ben alapított „evangelikus árvaápoló egylet", a mely 584 fortntnvi vagyonnal kezdte meg hét árva ápolását a Nagymező-utcában bérelt szegényes 3 szobácskában, íme ma milliót meghaladó vagyon felett rendelkezik — s százakra megy immár azok száma a kiket megmentett maguknak s a prot. társadalomnak. Valóban joggal mondja az évkönyv, hogy „az Úrtól lett ez és csodálatos a mi szemeinkben, mert nem vette le kezeit az Úr rólunk s adott gondos magvetőket, a kiknek vetései jó földbe estek, növekedő és gyarapodó termést adtak és harmincszorost és hatvanszorost és százszorost tgrmettek," (Márk. 12, 11 ; 4, 8.) És most nézzünk át Rozsnyóra. Ezt az árvaházat boldog emlékű Czékus püspök alapította — a semmiből 1883-ban. O ápolta, növelte