Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-12-14 / 50. szám

II. év. Budapest, 1906. december 14. 50. szám. EYAMELIKFS ŐEÁLLÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven; a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden két hétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ : KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL : HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára a „Hivatalos Közlemények" melléklettel együtt egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2.50 kor. A Hivatalos Közleményeket az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Hirdetés ára oldalanként 32 kor. TARTALOM: Ádvent. R. — Egyházi judicatura. Dr. Belohorszky Jáno§. — Tárca: Gondolatok a protestantizmus lényegéről és jelenkori feladatáról. Beyer Theophil. — Oktatásügy. — Egyházi élet. — Pályázatok. Ádvent. IL Lukács 21, 25—36. Merengeni a múlton tétlenül: tespedésre vezet. Élni a jelennek önfeledten: szárnyát szegi a lélek röptének. Számolni a jövendővel is: okosságra mutat, bölcseségre vezet. A jövő tudása nem adatott nekünk, de nincs is rá szükségünk. Sőt kár volna reánk, tudni a jövőt, mert sok nemes törekvésnek, sok szép erénynek, alkalma sem volna akkor megszületni. A jövendőért töri magát az ifjú, a jövendőért munkálkodik az élete virágját élő felnőtt, a jövendőért feled multat s jelent a sír szélén álló agg. Szent vallásunk azt tanítja, hogy az embernek nemcsak múltja és jelene, hanem jövője is van. Olyan jövője, a melyre előkészülni a jelennek legszebb feladata. Jelen és jövendő a keresztyénség felfogásában annyira összefügg, hogy a jelen minden igaz örömét és értékét az adja meg, ha a jövendőért munkálkodunk benne. Jövendőnk pedig az Istennel való boldog egyesülés: az örök élet. Ezt kell előkészítenünk e jelenvaló világban. Jövendőnk előkészítésén fáradt Üdvözítőnk, míg e földön élt. Jövendőnkért munkált, szenvedett és halt meg. Most is arról biztosítja övéit, hogy ha egykor majd visszatér diadalmasan : magával hozza az igért jövendőt. Mikép kell fogadni a visszatérő Messiást, erre tanítja most meg hallgatóit. S mi, kik hiszünk a jövőben, mi, kik a Mester tanítványainak tekintjük magunkat, mi, kik várva-várjuk vissza hitünk fejedelmét: teljes figyelemmel csüggjünk tanításán, mert ő üdvöt és kárhozatot oszt majd, ha újra megjelenik. Az Úr előbb is azokról a külső jelekről szól, a melyek eljövetelekor égen és földön mutatkoznak. A ki alkotta e világot, annak hatalma is van e világ felett. Alkothat és rombolhat bölcs céljai szerint. Miért támaszt életet a porból, s miért teszi porrá az életet, egyedül csak ő tudja. A hatalom csudás jelenségeinek láttára a hitetlen megretten, lelkét félelem és nyugtalanság szállja meg. S lelke félelmét nincs a mi oszlassa, nyugtalanságát nincs, mi csillapítsa. A hívő ellenben az isteni hatalom jeleinek láttára fellélegzik és felemeli fejét, mert tudja, hogy megváltatása közéig. A hívő minden csudában, a természet minden megmagyarázhatlan jelenségében Isten hatalmas kezét ismeri fel, s a helyett, hogy félne, boldogító békesség tölti be a lelkét, mert érzi, hogy a jóságos Isten közel van hozzá szeretetével, kegyelmével. Nem fél az aratás idejének eljövetelétől. S annak minden jelét örömmel látja. Ha a fügefa lombosodik, mindenki tudja, hogy küszöbön a nyár. Ha a természet csudás jelenségei feltárulnak, mindenkinek tudnia kell, hogy itt a nagy számadás ideje. Jön a világ ärätäSä^ SL gyümölcsszedés. Jön a gazda, ki összeszedi a jó magot, hogy csűrébe takarja és a polyvát, hogy megégesse. A hitetlen retteg ez időtől, de a hívő bizalommal, nyugalommal várja. Abban pillanatra sem kétkedik, hogy e nap eljön, mert hiszen az Úr mondta. Ég és föld pedig elmúlik, de az Úr igéje soha el nem nuílik. Az Úr minden mondása igaz, minden Ígérete bekövetkezik. Ennek tudata sarkalja a hívőt éber kitartásra. Imádkozik, hogy az Úr adjon neki erőt, adjon bölcseséget, hogy a nagy számadásra mindig készen állhasson. Imádkozik, hogy valamikép el ne tompuljon a szive, meg ne lankadjon vigyázása a föld örömei, pillanatnyi gyönyörűségeinek élvezése közben. Imádkozik, hogy a lelke el ne keményedjék, vagy el ne lankadjon a mindennapi gondok terhétől. Imádkozik, hogy legfőbb gondjának az Úr eljövetelére való előkészülést tekintse. Mert az embernek örökké készen kell lennie az utolsó ítéletre, melyet az Úr eljövetelekor tart. Bekövetkezésének pillanata Istennek a titka. Lehet, hogy már a következő szempillantásban az örök bíró ítélőszéke előtt állunk. Hiszen az élet olyan esendő. Ki ma még terveket sző, holnap már csak volt. Ki ma még gondokkal terheli a lelkét, holnap már számadásra megy. Ki ma még földi jövendőjéről festeget csalóka képeket, holnap már azt a jövendőt érte meg, a melyet elő kellett volna készítenie, de a melyről megfeledkezett. A nagy számadás úgy lephet meg, mint a tolvaj éjjel, mikor legszebb álmunkat álmodjuk. Úgy nyűgözhet le, mint a mit sem sejtő állatot a hurok. S akkor már késő a gondoskodás. Azért inti híveit az Úr: Vigyázzatok hát mindenkor imádkozván,