Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-11-30 / 48. szám

1906 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 459 a miniszterrel. 2. Fölterjesztheti egyszerűen minden ajánlás nélkül. Úgy látja, a tanárok ennél többet kivánnak, mert különben nem jöttek volna ide. 3. Rideg elutasítás is lehetne a válasz, de erre senki sem gondol. 4. Az ajánlás, a mit a tanárok kérnek, nézete szerint csak a kerületek meghallgatásával lehetséges, a mi legalább egy évi halasztást jelent. Úgy látja, hogy a tanárok s a felszólalók a halasztás ellen vannak, azt javasolja tehát, hogy az alapszabályokat egyszerűen terjeszszük fel, — ajánlás nélkül a belügyminiszterhez, — de azzal a megjegyzés­sel, hogy az alapszabályok s az alakulás ellen az egye­temes gyűlésnek nincsen kifogása. Egyúttal pedig fejez­zük ki örömünket az evang. tanároknak e nemes és egyházias törekvésén. Prónay indítványában mindnyájan megnyugodtak s ezt emelték határozattá. Ez volt a tárgysorozat utolsó nevezetesebb pontja. Baltik Frigyes köszönetet mondott az egyet, felügyelőnek a gyűlés tapintatos, sok fárad­sággal járó vezetéseért s rövid hálaadó imádsággal a tanácskozást berekesztette A tanárok értekezlete. A tanárok nov. 7-én d. u. rövid értekezletet tartot­tak Csengey Gusztáv korelnöklésével. Előadó Gömöry János volt, a ki eddig is legtöbbet dolgozott az orsz. tanáregyesület létesítéséért. Majdnem valamennyi közép­iskolánk képviselve volt, főiskola pedig egy sem maradt képviselet nélkül. Az alapszabályokat csekély módosítással elfogadta az értekezlet. Az eperjesi tanároknak a kidolgozásért elismerést szavaztak. Sorsukról fent emlékeztünk meg. Remélni lehet, hogy esztendő — ilyenkor már, sőt talán a nyáron — megtarthatjuk az alakuló közgyűlést. Egyetemes lelkészi értekezlet. A lelkészi értekezletről már kifejtettük nézetünket a tavalyi értekezlet tanulságai alapján. Jelen formájában — s az egyetemes gyűléssel kapcsolatban, a mikor mint mellékbolygócska szerepel az érdeklődést centralizáló egyetemes gyűlés mellett, — a mikor kevés az idő, fáradt a száz felé osztott figyelem, nem várunk tőle sokat; termékenyítő viták ritkák; megöl mindent a sietség. A hangulat sem kedvező ; az ülés lefolyása sem volt valami fölemelő, mert az értekezlet szervezve nin­csen. A dunántúli, pozsonyvárosi vagy szepesi értekez­letet kellene mintául vennie, a melyek szervezve vannak, tervszerű vezetés alatt állanak s ez meglátszik munká­jukon is. Foglalkoznunk kell a papi értekezlet önállósí­tásának gondolatával, hogy azzá lehessen, a minek alakult. A gyűlést Madár Mátyás szép imádsága nyitotta meg, a melynek keresetlen egyszerű előadása is emelte az áhítatot. Gyurátz püspök nyomban a megnyitás után felszólalt s nézetünk szerint nagyon is helyesen azt kívánta, hogy az értekezlet mindig énekkel nyíljék meg. Enek és imádság elválaszthatatlan egymástól az isten­tiszteletben is. Illő, hogy papi értekezletünk egy isten­tisztelet keretében menjen végbe ; a közös éneklés mint­egy felsőbb világba emeli a lelket s tanácskozásaink szellemére is nemesítőleg hat. Veres József', az értekezlet elnöke ellenezte az indítványt, mert nincs az éneklésre idő. Alig két óra áll rendelkezésre s ezt nem rövidít­hetjük meg. Gyurátz indítványát többen pártolták, néme­lyek Vereshez csatlakoztak. Percnyi pontossággal meg lehetett állapítani, hogy ennyi idő alatt végig énekelhet­ték volna az „Erős várunkat". Ha valaha külön értekez­letünk lesz, teljes istentisztelettel kell kezdődnie. Az értekezletnek úgyszólva egyetlen tárgya Schön­viszner Kálmánnak már lapunkban ismertetett s meg is birált javaslata, a melyet a dunáninneni kerületi gyűlés mellőzött s a melyet Schönviszner ép ezért vitt a papi értekezlet elé. Felolvasása felszólalásra bírta Gyürky Pált, a nyugdíjintézet ügyvivőjét, a ki részletes előadásban ismertette az intézet állását s óvton-óvott túlzó optimisz­tikus reményektől. Természetesen híve a magasabb nyug­díjigénynek, de az osztályozásnál igazságosabbnak tartja az egyenlőséget. A kérdéshez sokan hozzászóltak, többek közt Gyurátz F. püspök s Händel Vilmos, Krupec István, Bognár Endre, Paulik János, Terray Gyula. Á közvéle­mény általában a nyugdíjemelés mellett, de a kétféle nyugdíj ellen nyilatkozott meg. A vita eredménye volt, hogy felkérik az egyetemes gyűlést a nyugdíjbizottság­nak kerületenként négy taggal való kiegészítésére. Ez a kívánság részben teljesült is. A lelkészek tanulófiait segélyzö egyesülete. A lelkészek tanulófiait segélyző intézet f. hó 7-én tartotta rendes évi közgyűlését Budapesten az egyetemes közgyűléssel kapcsolatban a tagok meglehetős csekély érdeklődése mellett. A közgyűlést megelőzőleg az igazgató-bizottság ülésezett, a mely a közgyűlés tárgyát előkészítette és kiosztotta a folyamodók között a rendelkezésére álló segélyeket, még pedig egy szabad asztalt és 550 K át. Segélyben összesen 10 folyamodó részesült. A folyamo­dók nagyrésze kérésének — sajnos — most sem tehetett eleget a bizottság a rendelkezésére álló segélyösszeg kicsi volta miatt. A közgyűlésen az ügyvivő felolvasta évi jelentését, a melyyől kiveszszük a következőket; „A mai közgyűléssel öt esztendei működését fejezi be az intézet. Szerény mederben, de nem minden áldás nélkül működött ezen idő alatt a lelkészek gond­jainak enyhítésén s ha nem is sikerült ezen idő alatt a remélt fejlődést elérni, a munka — Istennek legyen hála — még sem volt hiábavaló, mert önérzettel elmondhatni, hogy az alapot vetettük meg annyira, hogy az esetleg szerencsésebb kezű utódok szilárd épületet emelhetnek a lerakott alapra. De ezek is csak akkor, ha sikerül leküzdeniök azt a közönyt, a mely ellen eddigelé a lel­készek legnagyobb részénél hiábavaló volt a küzdelem. Igazán csodálatos, hogy az ebben a tekintetben az elnök úrral karöltve végzett munka alig mutat fel valami ered­ményt. írásnak, kapacitálásnak, könyörgésnek kevés a látszatja, semmi az eredmenye. Legjobban bizonyítja ezt az a körülmény, hogy a közel 800 evang. lelkész köziil mindössze 96 tagja az intezetnek s hogy a tavalyi köz­gyűlés óta a mai napig mindössze két lelkésztársunk lépett be intézetünkbe (Noszkó István rákoskeresztúri és Kapi Béla körmendi). Hála Istennek, hogy legalább más téren volt némi eredménye a működésnek. U. i. a nagyhonti, a pozsony­megyei és budapestvárosi egyházmegyék és a szarvasi egyházközség 200—200 K alapítványt tettek intézetünk javára, az iglói egyházközség és a bakonyvidéki lelkész­egylet pedig rendes tagjaink sorába léptek be. A közgyűlés a pénztárvizsgálatról szóló jelentés kapcsán örömmel tudomásul vette az intézet vagyonának örvendetes gyarapodását s az ügyvivőnek a felmentvényt készséggel megadta. Felhatalmazta a közgyűlés a számvizsgáló bizott­ságot, hogy az intézet tőkéjét — előnyösebb kamatoz­tatás céljából — kellő biztosíték mellett esetleg váltó­kölcsönre is kiadhassa, természetesen vagyoni flelőssége mellett. A jövő évi költségelőirányzat szerint — ha csak a körülmények megengedik — 700 K segélyösszeget álla-

Next

/
Oldalképek
Tartalom