Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-11-30 / 48. szám

1906 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 457 Még egy ok szól a mellett hogy az egyházközség összessége nem lehet az alperes s ez az, hogy: az ilyen határozat, a mely a per vitelére szól, közigazgatási tény lévén, közigazgatásilag megy a retortákon keresztül. Ergó a kisebbség azt megfelebbezheti az egyetemes közgyűlésig s mivel a közgyűlések egyházmegye, kerület és egyetemes egyházunkban évenként egyszer tartatnak esetleg két év alatt fog eldőlni, hogy megindítható-e a per vagy sem s két év után lesz még csak a per beadva. A per legjobb esetben (mint a kiskéri papválasztást illetőleg is) kilenc hónap alatt lesz befejezve s így egy papválasztás majdnem három évig képezné eljárás, ítélkezés tárgyát, az illető egyházközség lelkész nélkül leend, a megválasztott pedig ugyanannyi ideig a legnagyobb kétségben leend az iránt, mi történik vele. Ezért mondja az egyetemes törvényszék ítéletében, hogy a „választó közgyűlés tagjai perbe vonhatók nem voltak, alperesként nem szerepelhetnek, már csak azért sem, mert a szavazás titkos volt". És nagyon furcsa volna, hogy ha pl. Kiss Pált perbe vonnák, a mikor ő a megválasztottra nem is szavazott. „De az egyházközség maga, vagy ennek megbízott, ügyésze sem szerepelhetett az ügyben mint alperes, már csak azér sem : mert választás megsemmisítése iránt felebbezéssel nem élt". „Ha alapos lenne az egyházkerületi törvényszéknek azon kifogása, hogy az egyházmegyei törvényszék nem a választó közgyűlést, vagy az egyházközséget jelölte meg alperesnek, hanem Jahn Jakabot fogadta el annak, ebből azt a következtetést kellett volna Ítéletében levonnia, hogy az egész eljárást megsemmisítse és az elsőfokú törvényszéket utasítsa a hiányok kipótlására, nem pedig azt, hogy ezen hiányoknak constatálása mellett: annak a választás megsemmisítésére vonatkozó ítéletét helyben hagyja. Ez ugyan abban az esetben sem vezetett volna célhoz, ha az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával új tárgyalást tart, mert maga az egyházközség a választást nem támadta meg, sőt azt megtámadni nem is akarta és már ebből a szempontból is jogerőssé vált volna Jahn Jakab választása". Az alperesség kérdésében tehát az egyetemes törvényszék a perben általam képviselt azon álláspontot fogadta el és követi, hogy a megválasztott az alperes s így a jövőben nem képezi többé kérdés tárgyát az, hogy a kereset ki ellen irányuljon. És ez a helyes álláspont, mert a választási eljárás befejeztével a megválasztott lelkész került ki az urnából, minthogy az elnök őt jelentette ki „megválasztott lelkésznek" s mindaddig, inig a biróság a választást meg nem semmisíti, az illető gyakorolja mindazon jogokat, a melyek csak egy lelkészt megilletnek. A választással, megválasztottnak történt kijelentéssel jogokat ő szerzett. A kereset maga az ő megválasztása ellen irányul, azt kéri, hogy jelentsék ki semmisnek, a mit a választási elnök, mint a választás eredményét hirdetett ki s így a kereset következményét legalább annyiban, hogy az ő megválasztása lesz semmisnek kimondva, legérzékenyebben ő viseli. Ezért helyes az egyetemes törvényszék elfogadott álláspontja. Legközelebb egy másik elvi jelentőségű kérdést beszélek meg: a választók névjegyzékének kérdését, Dr. Belohorszky János. Az egyetemes közgyűlésről. (Harmadik s utolsó közlemény.) Sérelmek. Dunántúlról újra fölkerült söjtöri, tófeji és bollahidai híveink sérelmes ügye. Söjtörön r. kath. kultuszcélokra adóztatják híveinket s nem tudnak terhe alól menekülni. Legutóbb a Mária-szobor aranyoztatásához kellett hozzájárulniok. Sztehlo Kornél elvállalta érdekeik védelmét. Tófejen és Bollahidán a róm. kath. iskolára adóztatják őket, azzal a szeszszel, hogy az iskolák községi iskolák. A közigazgatási biróság elutasította a benyújtott panaszt azzal a megokolással, hogy az iskola nyilvánvalóan községi iskola s így a hozzájárulás kötelezettsége tényleg fennáll. Ezen máskép bajos segíteni, — mint Varga Gyula esperes felvilágosító szavai után dr. Sztehlo Kornél kifejtette, — mint a közös bizottság útján sürgetni elégtételt s arra hivatkozva, hogy ha a tófeji és bollahidai iskolák községi iskolák, egyidejűleg követelni a róm. kath. iskolaszék feloszlatását s az iskolának, valamint a hozzátartozó vagyonnak a politikai községre való telekkönyvi átíratását. Ekkor színt kell vallaniok s a válasz megmutatja a további eljárás módját és irányát. A nézsai plébános egy anyát 8 gyermekével együtt felvett a róm. kath. egyhá/.ba a nélkül, hogy a kétszeri jelentkezést bevárta volna. Bándy Endre szerint ilyesmire legjobb orvosszer az, ha az áttérést érvénytelennek tekintjük s az adót továbbra is kivetjük reájuk. Tapasztalataival igazolja, hogy az ilyen áttérők végre is megmaradnak egyházunk kebelében. Sztehlo szerint az ügy nem törvényhozási orvoslást kíván, tehát a közös bizottság elé sem tartozik. A plébános eljárása közönséges kihágás, a melyet törvényszabta úton kell megtorolni. A gyűlés is erre az álláspontra helyezkedett. Az igazságügyminiszter 1905. szept. hóban kiadott rendeletével visszavonta Kovácsi Kálmán rákospalotai lelkésztől a javítóintézetbeli hitoktatásra szóló megbízást. Megokolásképen arra hivatkozott, hogy a lelkész viselkedése nem volt megfelelő. E rendelet sérelmes azért, mert a megbízást közönséges magánjogi szerződésnek fogta fel, a melyet az egyik félnek joga van felmondani; sérelmes továbbá azért, mert a rákospalotai lelkészszel szemben — az egyházi fegyelmi biróság megkerülésével és semmibevevésével — birói hatalmat követelt magának Az egyetemes gyűlés Sztehlo indítványára óvást tett a rendeletben nyilvánuló irányzat ellen, egyúttal orvoslás végett áttette a közös bizottsághoz. A rákospalotai lelkész fegyelmi vizsgálatot kért maga ellen; ennek folyamán ki fog tűnni, volt-e alapja a miniszter elítélő bírálatának. Évről-évre csak az eredménytelenség konstatálásával fordul elő jegyzőkönyvünkben a Solymosy-alapítvány ügye. Néhai b. Solymosy László 20.000 kor. hagyott 'a győri evang. egyháznak; a Kúria egy végzése arra szorította az örököst, hogy az alapítólevelet terjeszsze kormányhatósági jóváhagyás alá. Az alapítólevél azonban visszajött megerősítés nélkül; a kormány számadást kér, részletekbe, alakiságokba avatkozik ; a győri egyház nem juthat hozzá a hagyatékhoz, mely birói letétben van. Fischer Sándor győri egyházfelügyelő élőszóval részletesen előadta az ügy állását s tanácsot kért, mert már nem tudják, mitévők legyenek. Zsilinszky Mihály újabb sürgetést ajánl, mert az ily huzavona miatt az alapítók, jótevők elvesztik kedvöket. Nézete szerint a miniszteri tisztviselők tájékozatlansága támaszt nehézségeket. Nem értik ügyein-