Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-11-16 / 46. szám

440 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1906 Az egyetemes gyűlést november 7-ére hívta össze báró Prónay Dezső egyet, felügyelő; megelőző nap este 6 órakor értekezlet volt, a melyen egyes fölmerült tárgyakra nézve megállapodásra jutottak. A hétfői és keddi napot különben a bizottsági ülések (alkotmány- és jogügyi, pénzügyi, tanügyi, theol. akadémiai bizottságok) foglalták le. Általában a hétnek minden délutánjára esett valami gyűlés, néha több is, a mi szinte lehetetlenné tette az ügyek alapos megvitatását. Igy nov. 7-én d. u. 3 órakor orsz. evang. tanáregyesületi értekezlet. 4 órakor papi értekezlet. 6 órakor Lelkészfiak segítő egyesülete és a LutherTársaság irodalmi bizottsága. November 8-án d. u. gyámintézeti bizottság, énekügyi bizottság, Magyar Prot. írod. Társaság közgyűlése, este pedig evang. és ref. akad. tanárok értekezlete. November 9-én d. u. egyetemes törvényszék. Nyilván ennek tulajdonítható, hogy szombatra az egyetemes gyűlés tagjainak száma 22-re olvadt le. Az első két nap meglehetős népes volt. A kerületek vezérlő emberei jobbára jelen voltak. Őszinte részvétet keltett Ihász Lajos dunántúli kerületi felügyelő elmaradása, a ki betegségéből még nem épiilt föl annyira, hogy a gyűlésre eljöhetett volna. Reméljük, nemsokára ismét láthatjuk vezetőink munkás sorában. November 7-én 9

1/* órakor istentisztelet volt a deáktéri templomban. Poszvék Sándor egyet, főjegyző imádkozott s kérte a tanácskozásra Istennek áldását. Istentisztelet után a deáktéri polgári iskola dísztermében gyűltek össze a tagok, ez alkalommal alkalmasint utoljára, mert már elkészült a szentkirály-utcai ház és tanácsterem. Csupán a felszerelésre vár s ennek költségeit megszavazta az egyetemes gyűlés. B. Prónay Dezső egyetemes felügyelő ez alkalommal is általános figyelmet keltő beszéddel nyitotta meg a közgyűlést. (Sajnáljuk, hogy csak töredékes jegyzetek alapján közölhetjük.) Midőn az elmúlt esztendőben — úgymond — egyetemes gyűlésre gyűltünk itt össze, hazánk állapota válságos volt, olyannyira, hogy közgyűlésünknek minden tagja a szomorú idők hatása alatt állott. Isten segedelmével ez a válság elmúlt, s midőn ma ismét összejöttünk, nyugodtan foghatunk hozzá egyházi közigazgatási ügyeink elintézéséhez. A jövő bizonytalan és talán nem biztató, de legalább megvan a pillanatnyi nyugalom és ezt felhasználhatjuk arra, hogy egyházi ügyeinkkel zavartalanul és gondok nyomása nélkül foglalkozhassunk. A lefolyt év a visszaemlékezés esztendeje volt. Megültük vallásunk szabadságának 300 éves fordulóját s ezzel kapcsolatban Bocskay emlékezetét. Röviddel ezelőtt szállíttattak vissza hazánkba Thököly, Rákóczi és számkivetésben elhalt társaiknak hamvai. A vallásszabadságért és a haza szabadságáért vívott küzdelmek hazánkban lényegileg azonosak voltak. Mind a két küzdelem a szabadságért folyt. Egyházunk a múltban mindig a szabadság eszményi szolgálatában állott. A vallásos élet a lélek legbensőbb világába vonulhat vissza és a legválságosabb időkben is megnyugvást találhat az isteni gondviselésben. Az egyház azonban nemcsak e láthatatlan lelki világot éli, hanem külső társadalmi szervezet gyanánt is jelentkezik és mint ilyen, hivatott arra, hogy a társadalomnak nagy szolgálatokat tegyen, a szabadság eszméjét hangoztassa és sohase álljon a mindenkori kormányok szolgálatába. Ez így volt a múltban és így lesz remélhetőleg a jövőben is. Ebben a hitben, ebben az óhajtásban üdvözlöm a magyarhoni ág. h. ev. egyház megjelent képviselőit s az egyetemes gyűlést megnyitottnak nyilvánítom. A beszédet többször megszakította az éljenzés és Baltik püspök indítványára egész terjedelmében jegyzőkönyvbe iktatták. Miután átestek a megalakulás formaságán s Zsigmondy Jenő felolvasta az egyetemes felügyelő évi jelentését, mely a Bocskay-ünnepről, Thököly és Rákóczi temetéséről, a pozsonyi ünnepnapokról is megemlékezett. Melegen elbúcsúztatta Bachát Dánielt és köszöntötte Scholtz Gusztávot, az új püspököt. Scholtznak meleg, formás beköszöntőjét éljenzéssel fogadták. Az elnöki jelentéssel kapcsolatban elhatározta az egyetemes közgyűlés, hogy Thököly és Rákóczi temetése országos ünnep lévén, az evang. egyház részvételének költségeit lehetőség szerint az egyetemes pénztár fedezi. Az elnöki jelentés fölemlítette, hogy Eöry Sándor téthi földbirtokos, egyházunk egykori érdemes munkása, egyetemes egyházunkat tette általános örökösévé. Sztehlo Kornél egyet, ügyész részletesen ismertette az ügyet. Az általános örökös teljes tulajdonjoggal az egyetemes egyház, a vagyon pedig egy Budapesten felállítandó evang. theol. főiskola céljaira fordítandó. Az örökhagyó a budapesti theol. főiskolától várja az egyházban az egyesítő közszellem megteremtését s a papok nagyobb míveltségét. A hagyaték értéke 137.850 K 67 f, a miből levonva az illetéket s mintegy 40 000 K hagyományt, az egyetemnek tisztán 92.272 K 72 f marad, a mi követelésekkel, kamattal kerek 100.000 koronára emelkedhetik. Az alapítvány hova fordításáról a jövő évi közgyűlés fog határozni. Gyurátz F. indítványára elhatározták, hogy a boldogult Eőry Sándor képét a tanácsterem számára megfestetik s Horváth Sámuel esperesnek, a ki Eőry Sándor nagy elhatározásának egyik sugallója volt, köszönetet mondott. Az alapítványnyal kapcsolatban érdekes jogeset merült föl. Eőry Sándor a téthi egyháznak is hagyott 10 000 koronát azzal a kikötéssel, hogy évi jövedelméből 40 frtot a lelkész és 20 frtot a tanító javadalmának emelésére fordítson. A gyülekezet megkapta a hagyatékot, azonban a kikötést teljesíteni nem akarja. A lelkész az egyházegyetemhez fordult panaszával. Egyházával pereskedni nem akar, mert visszásnak tartja. A tárgyalás közben három vélemény merült föl. Az egyik szerint (Sztehlo K.) a jogügyi bizottság s így az egyetemes gyűlés méltányosságból vállalja el e 60 frt terhet. A másik szerint (Haviár D. Ratfay Ferenc) az egyet, ügyészt utasítani kell, hogy a pert indítsa meg a téthi gyülekezet ellen, mert e 40 frt a lelkésznek nem személyes dolga, e jövedelemhez utódainak is joguk van. A harmadik vélemény (dr. Kéler Z.) azt vitatja, hogy a pert az esp. ügyésznek kell megindítani, mert nincs kizárva az, hogy az egyetemes egyház is peres fél lesz s akkor collisio támadna. Az egyezségnek is akadt védője Barcza Gézában. Prónayt fájdalmasan érinti a pernek még neve is ily magasztos tény mellett. Lelkész és gyülekezet, gyülekezet és egyházegyetem nem perelhet egymással. Mi keresetet nem indíthatunk. Ajánlja, hogy a jogügyi bizottság a méltányosság figyelembe vételével tegyen új javaslatot. Ezt az indítványt emelték határozattá. Az 1905. évi jkv. 7. pontjánál Baltik jelentette, hogy a közös hadügyminiszter Okályi Viktort lelkészszé s dr. Tirtsch Gergelyt vallástanárrá nevezte ki. Arra a kérdésre, vájjon a ref. és ev. hitoktatók kölcsönösen helyettesíthetik-e egymást, a közös bizottság egyelőre nem felel. A tiszakerület itt ellenzi a nagy-geresdi egyesség alkalmazását s Miskolcra, Szatmárra külön evang. tábori lelkészt kér.