Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-11-09 / 45. szám

II év Budapest, 1906. november 30. 48. szám. EmMELKÜS QMLLÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven; a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló mellék­lete, minden két hétben. FELELŐS SZERKESZTŐ : KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. A lap ára a „Hivatalos Közlemények" melléklettel együtt egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2.50 kor. A Hivatalos Közleményeket az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Hirdetés ára oldalanként 32 kor. Házi oltár. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. KIADÓHIVATAL : HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. TARTALOM: Én és az Atya egy vagyunk. Klaveness. — Megjegyzések a magyar Postilláról. Balogh István. Mesterházy Sándor. — Külföldi krónika. — Egyházi élet. — Irodalom. — Pályázatok. Én és az Atya egy vagyunk/ János ev. 10, 22—38. Urunk Jézus, add, hogy te benned Istent láthassuk és átadhassuk magun­kat nyugodtan a te üdvözítő kezeidnek, úgy erősek és férfiasak leszünk. Ámen. Én és az Atya egy vagyunk. Az Atya én bennem van és én ő benne vagyok. Jézus megingatkatlan meggyőződése volt az, hogy ő egy volt az Istennel. Ez a meggyőződés vezette őt. Ez vezette öt az egész életen át. Emberi életet élt, sok tekintetben szegény és sanyarú emberi életet. De azt azon sohasem ingadozó meg­győződésben élte: Isten én bennem van és én ő benne. Biztos kézzel nyúlt az isteni erők műhelyébe és mindig azon erőt ragadta meg, melyre szük­sége volt. Ez a meggyőződés vezette öt a halálon át. Gonosztevők halálát szenvedte. De átszenvedte azt szent szeretetben és isteni fenségben. Halottakból való feltámadása által húsvét reggelén Isten e meggyőződést megpecsételte. 0 erősen megbizonyosodott arról, hogy Isten fia, szent­sége szerint, a halottakból való feltámadás által. Sokan vannak, kik ellenmondanak Jézus ezen meggyőződésének. A fődologban egyetértenek azok­kal, kik azt mondták: jótettedért nem kövezünk meg, hanem istenkáromlásodért, mivel ember létedre mégis önmagadat Istenné akarod tenni. Van-e annak valami jelentősége? Vájjon vesz­tenénk-e azzal, ha ama hitet kiküszöbölnénk: Jézus Isten egyszülött fia, egy az Atyával? Nein segít­hetnénk-e magunkon azon hittel: Jézus nagy em­ber volt, vallásos lángész? * * Mutató Klaveness Th. híres norvég hitszónoknak Az evangé­lium a jelenkornak hirdetve című prédikáció gyűjteményéből, melyet Szeberényi Lajos Zs. mesteri fordításának s a kiadó Luther-Társa­ságnak köszönhet egyházi irodalmunk. E beszéd bevezetését már közölte az Őrálló okt. 19-iki számában, most újra lenyomatjuk, hogy olvasóink a szép beszédet egészében élvezhessék. A mű lapunk útján is megszerezhető 1 korona 20 fillérért. Mi szükségünk van arra, hogy jól éljünk és jól haljunk meg? Szükségünk van arra, hogy magunkat jó kézbe adjuk. Erezzük függő voltunkat. Erezzük, hogy mi magunk nem segíthetünk önmagunkon. Nem kevés esetben. Minden oldalról veszedelem fenyeget ben­nünket. Veszedelem fenyegeti egészségünket, vagyo­nunkat, becsületünket, életünket, lelkünket, kedve­seinket, hazánkat, népünket, egész nemzetségünket. Fenyeget szomorúság és gond; bűn és szégyen, pusztulás és romlás, örök kárhozat. Nincs hatal­munk azok felett. Küzdünk ellenük, de nincs elég erőnk. Elbukunk. Elmerülünk. Oh, a ki azt tudja, hogy ö és kedvesei valóban jó és biztos kézben vannak, az nyugodt lehetne! A félelem gyötrelmet okoz, mondja az apostol. A félelem gyötrelmet okoz. Azon aggodalmas bizonytalanság a jövőt illetőleg gyötri a szivet és borússá teszi életünket. És még rosszabb az, hogy a félelem emészti erőinket. Az aggodalmas bizony­talanság az iránt, a mi jöhet, elrabolja az ember erejét akként, hogy nem képes többé viselni a csapást, nem képes cselekedni, küzdeni. De a biza­lom vidámmá és erőssé teszi az embert. Ha azt tudom, hogy úgy magam, mint kedveseim biztos és jó kézben vagyunk, úgy szembeszállók a veszély­lyel és nyomorúsággal, kedvvel dolgozok és erősen küzdök, erős háttal és felemelt homlokkal szenve­dek. Tudom, hogy mindez csak átmenet. Győznöm kell. Diadalmaskodnom kell. Oh, mily fenséges önérzet az, ha tudjuk, hogy jó, erős, biztos kézben vagyunk! Van-e ilyen kéz? Igen, van. Hála Istennek, van — a Jézus keze. Senki sem ragadhatja ki azokat kezemből, mondja Jézus, kik hozzám tar­toznak. Jézus keze erős, Jézus keze biztos. Miért erős és biztos a Jézus keze? Mert ő egy az Istennel. Jézus kezében lenni annyi, mint az élő Isten kezében lenni és Isten keze erős és biztos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom