Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-11-02 / 44. szám

II. év. Budapest, 1906. november 2. 44. szám. EVAIGELIKUS ŐRÁLLÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven; a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden két hétben. A kéziratot a szerkesztöhwE, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ : KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL : HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára' a „Hivatalos Közlemények" melléklettel együtt egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2.50 kor. A Hivatalos Közleményeket az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Hirdetés ára oldalanként 32 kor. TARTALOM: Ünnepi emlékek. — Bujdosók útja. — A debreceni egyetem. Raffay Sándor — Szemle. — Oktatásügy. — Egyházi élet. — Pályázatok. Ünnepi emlékek, A magyar nemzet lelki szükség-letét elégítette ki, a midőn nagy halottjait a messze idegenből hazai földbe meghozta. Százados tartozás ntán a köteles adósság lerovása mindig nagy megnyugvást és örömet jelent. Ilyen öröm volt az, mikor e világra szóló szégyennek utolsó jeleit eltörölte a nemzeti akarat. Évtizedek szívós munkája, kitartó lelkesedése kellett hozzá, hogy e dédelgetett nemzeti ábránd megvalósuljon. Most is vegyült egy csepp üröm a közörömbe. . . . Hiányzott a koporsókról a teljes engesztelést jelentő olajág. Mintha éreztetni akarta volna a Gondviselés velünk azt, hogy „Legédesebb percünkbe fe, vegyül * Egy cseppje a mondhatlan fájdalomnak. Talán sejtjük, hogy az ily perc virág S így hervatag". A megható szent pillanatokban azonban ez érzések elnémultak a másik hatalmasabb előtt: hogy végre idehaza adhatunk nyugalmat az elszórt csontoknak. Hogy nem kell messze idegen országok földjére zarándokolnunk, ha a nemzeti hála útat keres. A budapesti, kassai és késmárki emléknapokból fenséges tanulságképen hangzik ki az az intés, hogy a nagy alakok szenvedésének különös szerepe van Istennek erkölcsi háztartásában. A diadal és siker gyakran elernyeszti, megmérgezi a szivet, a szenvedés pedig nemesebb ösztönét kelti életre. Ha Thököly, Bercsényi, Rákóczi a jólét magas fokán, hatalom birtokában, fénytől és dicsőségtől övezetten hal meg, mai feltámadásuk vagy be sem következik, vagy halványabb lesz. Ám a szenvedés, a földönfutás glóriát font fejők köré. A késő nemzedék ellenállhatatlan ösztönből vezekelni akart a tövis koronáért, a melyet elsilányult elődei szégyenbélyegül is illesztettek a nagy hontalanok halántékára. Az a szenvedés, mely éles tőrével nagyjaink szivét megvérzi, valóságos nemzeti kincs és isteni jótétemény. Nemcsak azért, mert a dorgálás Isten nagy szeretetének jele és bizonysága, hanem azért is, mert a nagyok szenvedésében ösztönző inger van arra, hogy mi gyengék és gyarlók, esendő, törékeny cserepek példájukon föllelkesedve, nemesbülünk, hozzájuk hasonlókká lenni törekedjünk. Isten bölcseségének csodás jellemvonása az, hogy a szenvedésből lelkesedést, nagy elhatározásokat tud sarjasztani. Ezzel is érezteti a teremtés Ura, hogy a fájdalom keresztjével nem büntetésül a gonoszokat, hanem szeretetből választottjait látogatja meg s béketűrésükkel, hűségükkel népmilliók lelkében éleszt égi lángot. Rákóczi és Thököly keresztje kisebb méretű mása a golgothai keresztnek. Az a hűség, szeretet, a mivel viselték, odaemeli alakjukat Jézusnak, az isteni mesternek lábaihoz. Az ő példája szerint nemcsak szenvedni tudtak, hanem megbocsátani is. Megbocsátani gyötretett nemzetöknek, mely két századig idegen földben engedte porladni tetemeiket. Az üldözőknek is, a kik kénytelenek meghajolni a lelki nagyság és jellemező e classicus megtestesülései előtt. Áldás emlékökre! Áldás mi reánk, utódaikra, ha szent feltétellel nyomukba lépünk. 1