Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-10-26 / 43. szám

416 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1906 rendek elkeseredve ez eljárás felett, az elfogult cikkelyeknek erélyesen ellenniondottak s nemcsak hogy ünnepélyesen tiltakoztak ellenök, de a jövő megóvása érdekében e tényről királyi pecséttel hitelesített bizonyságlevelet is állítottak ki maguknak. S bár ha fenti ügy minket is, a kik akkor is a nemzet alkotmányos szabadságáért küzdöttünk, a legközelebbről érdekelt s az ez országgyűlésen hozott törvénycikkeknek, mint az ország, a magyar nemzet és az evangelikus egyház szempontjából felette sérelmeseknek és veszedelmeseknek, magunk is ellentmondottunk: a császár ő felsége, mindevvel mit sem törődve, manapság is a soproni országgyűlés említett módon hozott cikkeihez ragaszkodik. Kitűnik ebből, mi a császár ő felsége főtörekvése. T. i., hogy a mikor az evangelikus vallás üldözése fegyveres erőszakkal lehetetlen, az — alkalom és idő szerint — más egyéb körmönfont és leplezett eszközökkel, valamelyes jól kieszelt kifogás alapján tovább is könnyűszerrel lehetővé váljék s az emiitett elfogult országgyűlés végzései, ezúton s efajta, az ország törvényei által tiltott, tehát törvénytelenül összeszerkesztett bizottságok útján, állandó tekintélyre s erőre emelkedjenek. E törekvést eléggé igazolja már maga a tény is, hogy ő felsége ezen a mi alkotmányos szabadságunk megdönthetlen alapját képező, ő felsége annyi előde által, évek hosszú sorozatán át, mindig világosan és szabatosan értelmezett, sőt királyi becsületszavukkal és esküjükkel is megpecsételt, nemkülönben az ország összes karai és rendei által minden országgyűlésen alapul fogadott királyi hitlevélnek a magyarázatát néhány, inkább a saját érdeküket néző és az evangelikus vallás üldözésére törekvő, biztosnak az Ítéletére bizza! Mintha e biztosok e hitlevélnek az ország és a király, nemkülönben ennek elődei által elfogadott értelmét jobban tudnák vagy inkább hivatottabbak volnának megállapítani, mint maguk a nemzet karai és rendei, avagy maga a nemzet királya. Ki ne venné észre, hogy ez uton az ország törvényei, alkotmánya és kiváltságai egyaránt végveszedelemnek vannak kitéve? Egyetlen törvénytelenség elnézése ezer másnak a becsúszását készíti elő: s ha egyszer a koronázási hitlevel érvényét veszti, nyomában az ország összes jogai, törvényei és kiváltságai menten halomra pusztulnak. Mi bizonyságot várhat ugyan bárki, ha a királyi hitlevelet néhány arra hívatlan ember ítélete tartalmából kiforgathatja? S vájjon akad-e csak egyetlen ilyen biztos, a kit ez állásra ő felsége az evangélikusok kiirtása után áhítozó klérus s egyéb mások ajánlatára önkényszerűen nevezett ki s a ki összes előhaladását itt szerzendő érdemei alapján remélheti, hogy e szerepet magától elutasítani, avagy a hitlevél magyarázatánál annak eredeti s hamisítatlan értelmét hangoztatni merészelné! Avagy nem az lesz-e egyedüli célja és feladata, hogy e hitlevélnek egyébként teljesen világos, érthető és semmiféle magyarázatra nem szoruló szövegébe egész más értelmet magyarázzon bele s azt kétértelműségekkel bonyolítsa össze; s nem az lesz-e a fő igyekezete, hogy ő felsége óhajának megfelelően, a hitlevelet, az ennek világos tartalma ellen elkövetett sérelmek igazolása érdekében magyarázva, ő felségét annak kötelező ereje alól feloldozza ? A miként hogy Bássony György, néhai váradi püspök, már jóval előbb hízelgő udvaronc módjára bizonyította, hogy a királyi hitlevél ellenében minden magyarázat szabad s hogy az eretnekeknek (így tisztelte meg t. i. az evangélikusokat) adott eskü nem kötelező; s nem restelte. hogy e könyvét, a melynek nem átallotta az „Igazság" nevet adni,* a katholikusok nagy öröm* A hírhedt latin könyv címe: „Veritas toti mundo declarata" stb. rivalgása közben, épen a soproni országgyűlés idején újból kinyomassa, szemérmetlen módon a világba szerte szórja s benne magát, mint nyilvánvaló tányérnyalót mutassa be. Ki ne látná, hogy e jelenet újból megismétlődik majd ebben a commissióban is? Hogy az e munka által újból igézetbe ejtett lelkek annál könnyebben lesznek az említett fonák és romlott értelmezésre kaphatók, hogy e réven, a királyi hitlevelet, Bársony püspökkel, önkényesen magyarázva, azt szolgajáromként az ország lakosainak nyakába vessék. így majd aztán meglesz a király és az ország közötti összhang és békesség ; így nyernek majd egyházi és világi állapotok tartós, szilárd alapot; így válik majd az igazságszolgáltatás alantasokkal s előkelőkkel szemben egyenlővé ; így nyeri majd vissza az ország és a magyar nemzet régi fényét és dicsőségét; igy éri majd el Magyarország, az egész keresztyén világ, ez előbástyája, sőt maga az egész keresztyén világ óhajtott nyugodalmát és biztonságát : ha t. i. a lakosság a maga királyi hitlevéllel megerősített jogairól, kiváltságairól és szabadságáról lemond; ha a királyi hitlevél meghamisított értelmét elfogadja ; ha az ilyen bizottságoknak s ezek határozatainak — holott már nevök is gyűlölt és rettegett a magyarság szemében — magát szolgailag aláveti; ha elhiteti magával, hogy az országgyűlési határozmányokat és törvényeket holmi biztosok magyarázhatják s megerősíthetik; és ha végezetül a hatalmas s eddig iránta jóindulatú török nemzetet maga ellen ingerli s védnökségét botorul megvetve, a maga s a szomszéd országok vesztére, nyakát a számára már régen előkészített cseh igába hajtja. Ezek ime azon főbenjáró okok, ígéretek és kilátások, a melyek alapján ő felsége ezt a magyar nemzetet alázatosságra szorítani törekszik, holott az összes ígéreteknek nincs más értelme és célzata, mint e commissiónak eredményességét biztosítani^ s tekintélyei az országgyűlés fölé emelni: hogy ennek révén aztán a törvényes úton megállapított, királyi becsületszóval megerősített s az összes rendek által elfogadott hitlevél néhány ember álokoskodásával értelméből kiforgattassék s hatálytalanná tétessék; a soproni országgyűlés pedig, a melynek végzései ellen — mint fentebb említettük — úgy az evangelikus rendek, miként magunk is, a velünk fegyverben állott magyarokkal együtt, tiltakoztunk, e commissió révén hatályt nyerve, romlásunkra megerősíttessék s alkalmazásba vétessék. Rajta hát, ti Ausztria csábító maszlagától elkábított magyarok! rohanjatok csak készséggel a ti szabadságaitokat elnyeléssel fenyegető amnestia ölébe! A mit őseitek fegyverrel vertek vissza, azt fogadjátok el alázatosan; védelmezőiteket vessétek meg, atyafiaitokat s legközelebbi véreitek fogjátok üldözőbe, fegyvereiteket megszegezzétek ellenünk s a hatalmas nemzet ellen! * Rajta, a királyi hitlevelet, szabadságaitok ez egyetlen alapját, magyarázat, — s az ország'törvényeit, alkotmányát, jogaitokat s kiváltságaitokat pedig megsemmisítés céljából szolgáltassátok csak ki ennek a commissiónak, e bizottság néhány, nektek vér szerint teljesen idegen tagjának! Öröklött szabadságtokat pedig, melyet ősök vére szerzett meg és biztosított, esküvel tagadjátok meg! Majd így az utókor örökké magasztalva fogja zengeni az alkotmányos szabadság megoltalmazásában tanúsított állhatatosságtokat s elszántságtokat; drága gyermekeitek, a hatalmas nemzet által megtizedelve, avagy a rabság örökös cseh igájában sóhajtozva, fennen fogják majd hirdetni a szabadság jövedelmező békóba verését s pazar elprédálását; magatoknak s családotoknak igy szereztek majd békés biztonságot s végül igy cserélitek majd fel az ősrégi arany * Törökország.