Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-10-26 / 43. szám

407 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1906 imádjam nagyságos dolgaidat. A te hasonlatosságodnak és képednek ezen árnyékát kinyújthatnám igen nagyra; mert igen sok dolog ötlik szemembe ezen cél érdekében ; de fogadd el áldozatul gyarlóságom és tudatlan-r ságom elismerését, a mennyiben ezek által azt hiszem, hogy nem tanításra, hanem vallomástételre szólítottál engemet. Legyen elég, hitem egyiigyűségének hinnem és imádnom tégedet, mert azt akartad, hogy az általam előadottak az embert létedről meggyőzzék, de nem, hogy a te tökéletes megértésedig felemeljenek; mert magoknál az árnyékoknál alábbvalók és mintegy az árnyékok árnyékának hasonlatosságai; mindazáltal ezen és ezekhez hasonló ismeretek birták a világ philosophusait és bölcseit a te felismerésedre vezérelni ó Isten. De mennél megfontoltabbak voltak azok, annál jobban elhomályosították a testbejövetel és a megváltás mysteriumát, a melyet el akartál rejteni a bölcsek elől és kijelentettél a kicsinyeknek, vagyis azoknak, a kik a kicsinyek együgyűségében hiszik azt. Mindazáltal e tekintetben is figyelemmel lévén a te jóságod az ember állapotára, annyi csodával akarta a kereszt hitét megszilárdítani és terjeszteni, a mely annyiban ellentmond és ellentétben áll azon eszmével, a melyet természetszerűen birhat az ember az isteni természetről, hanem ezen szentséges mysteriumot a hit által előre feltételezvén : elismerem röviden az Apollinaristák és más eretnekek ellenében, hogy szükséges volt a Krisztusban az okossággal felruházott lélek azért is, hogy az isteni természet az emberivel egységre lépjen; mert hogyha nem fogom fel azt, mim ódon egyesül lelkem, szellemi teremtettségem testemmel, még tökéletlenebbül fogok az isteni természetnek az okos lélek nélküli testtel való egyesüléséről elmélkedni, a mely értelmes lélekkel és lélek által való egyesülését az isteni természetnek hamarább elhiszem, noha fel nem fogom; a mennyiben másfelől még, ha te Isten, élete vagy a léleknek, ez az egység szükséges; de sokkalta más módon; mert Krisztusban, az apostollal szólva, személyesen lakott az isteni természet és a legmagasztosabbnak minden erénye. Mondtam Uram és szivem szent együgyűségében újra mondani fogom imádattal, hogy ez a te bölcseséged nagy műve, a melynek okát nem kutatom. Mégis, hogy miért történt az úgy, a mint történt, már ezekre vonatkozó előbbeni elmélkedéseimben elmondtam gyengeségem mértéke szerint egyet-mást; meddig kell ama boldog egyesülésben és isteni voltod élvezésében, a melyet a te kegyelmed által elérni reménylek, megmaradni, megértését alázatos és akaratoddal egybehangzó béketűréssel várva várom. Visszatérek tehát az én semmiségemhez, a melyből segedelmeddel kiemelkedtem; mert félek tovább méregetni e mélységet, hogy el ne pusztuljak titkaid mélyiben, a melyeket hit és imádás, de nem a tudás kedvéért szabtál elibém és parancsoltál meg nekem. Visszatérek mondom nagyságos dolgaidnak hirdetésére, kiindulva saját magamból is, mivel másfelől az ég és a föld és minden teremtményed nyilvánvalókká teszik azokat. Adj tehát nekem kegyelmet Uram, hogy alázatos vallomásom folytatása kedvéért visszaidézhessem emlékezetembe irántam való könyörületességed műveit és hűtelenségeméit irántad és ezekből az örvendezésre és fájdalomra újabb okot merítve, a te dicséretedre és szeretedre s a magam gáncsolására és gyűlölésére buzduljak. OKTATÁSÜGY. Felekezeti tanárok sérelme. A pápai evang. ref. főgymnasium tanári kara sérelmesnek találja az „Ideiglenes szabályzat"-ot, mely a felekezeti, törvényhatósági és községi középiskolák igazgatóinak, tanárainak és tornatanítóinak engedélyezendő rendkívüli segélyről, illetőleg személyi pótlékáról szól. A tanári kar a szabályzat módosítására javaslatot dolgozott ki. A szabályzatot általánosságban sem tartja elfogadhatónak, címénél fogva, mert ellenkezik az 1906: II. törvénycikkel, mely a felekezeti, törvényhatósági és községi középiskolák igazgatóinak, tanárainak s tornatanítóinak részére már királyi szentesítéssel megállapított rendes személyi pótlék címén ad segélyt. így tehát a szabályzat többé nem szólhat a nevezetteknek engedélyezendő rendkívüli segélyről, mert ezt nem a közoktatásügyi miniszter engedélyezi, hanem a már megszavazott, rendes személyi pótléknak miként leendő kiosztásáról. A szabályzat ellenkezik a középiskolai tanárságnak azzal az általános meggyőződésével, hogy a tanári fizetések igazságosan csak a szolgálati évek elve alapján lehet rendezni. E szabályzat nyolcadik szakasza olyan tanárokat is (szerzetes-tanárokat) személyi pótlékban akar részesíteni, a kik az ideiglenes szabályzat alapját képező 1906: II. törvénycikk világos rendelkezése szerint erre igényt nem tarthatnak. Az emiitett törvénycikk értelmében ugyanis a személyi pótlék csak a felekezeti, törvényhatósági s községi középiskolák igazgatói, tanárai s tornatanítói fizetésének rendezésére szolgál, a szerzetestanárok pedig e kategóriák egyikéhez sem tartoznak. Az 1906: II. törvénycikk, midőn ezen címen: felekezeti, törvényhatósági, községi középiskolai tanárok —részére,megállapította a személyi pótlékot, nem jöhet ellenkezésbe az 1883. évi XXX. törvénycikkel s így a 8-ik szakaszban említett tanerőknek a szabályzatba való felvétele törvényellenes s a szabályzatba törvényellenesen kontemplált személyi pótlékuk csupán azok rovására, anyagi károsodásával történhetnék, kiknek érdekében az idézett törvényt alkották. Azon iskolák száma ugyanis, melyeknek érdekében az 1906 : II. törvénycikk létesült, 65 ; az ezekben működő tanárok — szám szerint 1149 — részére épen a közoktatásügyi kormány számítása és javaslata alapján szavazott meg a törvényhozás személyi pótlók — fizetéskiegészítés címén 600.000, illetőleg félévre 300.000 koronát. A 8-ik szakaszban említett tanárok 46 intézetben nyolcszázán vannak s a 8-ik szakasz szerint kontemplált módon pusztán ezek részére félévre 500.000 korona, illetőleg egy évre egy millió korona kellene» A mennyiben a szerzetes tanárok, illetőleg főhatóságaik szükségesnek tartják a segélyt s azért folyamodnak, ám ők is részesüljenek segélyben ; de történjék mindez alkotmányos úton, a mint ez az autonom középiskoláknál történt, a szabályzattól függetlenül, külön törvényhozási intézkedéssel. EGYHÁZI ÉLET. Lúgos ünnepe. Nagy tiszteletű Szerkesztő Úr! Szerény keretben az elvonultság csendjében zajtalanul bár, mégis oly felemelő kedves ünnepet ült a lugosi ág. ev. kicsiny egyház. Mit az apák rég óhajtottak, a min a jelenlegiek kitartóan buzgólkodtak, az teljesült: felépült az Úr kegyelmével a modern kellékeknek mindenkép megfelelő új elemi iskola. Felavatási ünnepélye e hó 14-én, vasárnap volt. Az istentisztelet után 11-kor egybegyűlvén a meghívott előkelőség s a helyi lapok útján értesült szép sokasága az érdeklődőknek, az „Atyának, Fiúnak és a Szentlélek Istennek nevében" felnyitott előszobán át bevonult a helyi lelkész s a lelkesen segédkező orsovai kartárs úr élén mindenki, a ki csak befért. O Felsége s vele szemben nagy Lutherunk pompás keretű képeivel