Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-10-19 / 42. szám

397 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1906 Házi Postillára tényleg szükségünk van. Minél inkább eltölti lelkünket ez a szükségérzet, annál inkább kötelességünkké válik a megvalósulás útját úgy elkészíteni, hogy azután a kívánt eredményhez vezessen. Epen azért kívánatosabb egy évi várakozás és a csendes munkálkodással előkészülés, sem mint a dolog elhamarkodása. Ezek az én igénytelen észrevételeim, melyeket az érdeklődők és a Luther-Társaság irodalmi szakbizottságának szíves figyelmébe ajánlok. Kapi Béla. TÁRCA. A p á r b é r. — Irta: dr. Mikler Károly, eperjesi jogakad. tanár. — (Folytatás.) Fordulatot jelentett az 1882. évi március 22-én kelt miniszteri leirat, mely kimondotta, hogy annak a kérdésnek eldöntésére, vájjon személyes, avagy birtokhoz kötött kötelezettség-e a párbér, a rendes bíróság illetékes. Ezzel szemben a Curia még egyideig közigazgatási útra utasította a nem-katholikusok ellen támasztott párbérköveteléseket, de nemsokára, 30-ik döntvényében kimondotta, hogy ha a panaszlott fél a kötelezettségi alap jogosultságát támadja meg, vagyis azt kell eldönteni, hogy dologi teher-e a párbér vagy sem, akkor az ügy eldöntése a polgári bíróságok hatáskörébe tartozik. Ugyancsak a Curia, 31. sz. döntvényében kimondotta, hogy magában véve az, hogy egyes helyeken a visitatio canonica feljegyzései szerint a párbér minden ház vagy telek után szolgáltatik ki, nem képez alapot arra, hogy a kérdéses helyeken a párbér ingatlanokon nyugvó dologi tehernek tekintessék. Egyebekben a Curia gyakorlata ingadozó. Egyszer megállapítja a kötelezettséget azon az alapon, hogy a kérdéses malom a visitatio canonicában fel volt véve és hogy a kereseti járandóságok kilenc éven át pontosan kiszolgáltattak (6812/1891. sz. ítélet), máskor elfogadja az alsóbíróság amaz indokolását, miszerint az a körülmény, hogy alperes a kérdéses papi járandóságot eddig teljesítette, a követelés megállapítására alapul nem szolgálhat (6158/1894. sz. ítélet). A birói úton elmarasztalt evangélikus hívek számos esetben kerestek védelmet legmagasabb egyházi hatóságuknál, az egyetemes közgyűlésnél. Az egyetemes közgyűlések jegyzőkönyvei bizonyságot tesznek róla, hogy mindannyiszor — olykor együttesen az ev. ref. egyházzal — feliratilag sürgették a párbérügynek rendezését, illetve az 1790: XXVI. és 1848: XX. t.-cikkek foganatosítását. Evekig hiába vártak egy-egy felirat elintézésére s közben a híres oroszvári párbérper képében valóságos monstre-párbérügy támadt, a melyet a dunáninneni egyházkerület, 1893-iki gyűlésének 60-ik pontjához képest, az ugyanazon évi egyetemes közgyűlésnek is bejelentett. És mert a követelő r. kath. lelkész a kötelezettség fennállását beigazolni nem tudta s ennek dacára a vallásés közoktatásügyi miniszter az evang. híveket utasította perre, az egyetemes gyűlés újból felirat benyújtását határozta el. (1893-iki jkv. 27. p.) 1898-ban vette tudomásul az egyetemes gyűlés, hogy a Curia az oroszvári ev. híveket párbérfizetésre kötelezte. Erre már a közgyűlés erélyesebb lépések megtételére határozta el magát s tekintve, hogy a marasztaló ítéletben hazai sarkalatos törvények megsértését látta, nem elégedett meg a vallás- és közoktatásügyi, valamint az igazságügyi miniszterhez intézendő felirattal, hanem ezenkívül az E. A. 150. §-a a) pontja alapján az országgyűléshez a párbér végleges és az 1790: XXVI. t.-c. rendelkezésének megfelelő megoldása végett kérvény benyújtását határozta el. Az 1902. évi egyetemes közgyűlés újabb párbérsérelmi eset miatt a belügyminiszterhez is feliratot intézett (jkv. 77. p.), valamint az ev. ref. egyházzal együttesen a miniszterelnökhöz is felirat intézését mondja ki. Hogy mennyire megnyugodott — bár, mint alább kifejtendjük, tévesen — az egyetemes közgyűlés a vallás- és közoktatásügyi minisztérium ama döntésében, hogy a jogalap vitás volta esetén a párbérviták birói útra terelendők: ennek illusztrálására hivatkozunk az 1902-iki egyet, közgyűlés 80-ik pontjában foglalt ama határozatra, melynélfogva Gurab és Csataj községek evang. lakosainak párbérsérelmi ügyében függőben hagyta a határozathozatalt azzal az indokolással, hogy „az ügy birói eldöntés alatt áll". Az 1893-iki egyetemes gyűlés már helyesebb álláspontot foglalt el, a mikor a vallás- és közoktatásügyi miniszternek 84,289/1903. sz. leiratát is sérelmesnek látta, jóllehet e leirat szerint a miniszter „feloldotta" az alsóbbfokú közigazgatási hatóságok egyik párbérügyben kelt határozatát azért, mert a „jogvita lényeges kérdés"-ét illetőleg, vagyis hogy a „r. kath. plébános és kántortanító igénye pusztán személyes természetű, avagy ingatlanhoz kötött járandóságnak minősíthető-e?" — a panaszlott evang. hívek nem hallgattattak meg. Az egyetemes gyűlés feloldás helyett megsemmisítést tartott indokoltnak s épen ezért ezt az ügyet, mint általában az országgyűléshez 1898-ban intézett kérvény beadása után felmerült párbérsérelmi eseteket, „a két prot. egyházat közösen érdeklő ügyekben kiküldött együttes bizottság"-nak adta ki. Ugyanezen, valamint az 1905-iki egyetemes gyűlésen bejelentett egyéb párbérsérelmi ügyekben még arra is felhívta az egyetem az érdekelteket, hogy az összes jogorvoslatokat merítsék ki és a szükséges kioktatás végett forduljanak az egyetemes egyházi ügyészhez, a ki a panaszosoknak díjtalanul rendelkezésére áll. (1903-iki egyet. jkv. 79., 80. p. 1905-iki egyet. jkv. 74. p.) Mindezek szerint a párbérügy máig sincs rendezve. Az országgyűléshez benyújtott kérvény, valamint a kormányhoz intézett feliratok eddig érdemleges és megnyugtató elintézésben nem részesültek. A két protestáns egyház újabban az 1848 : XX. t.-c. végrehajtását sürgető s a kormányhoz 1894-ben benyújtott emlékiratában a párbérsérelemre is kiterjeszkedett. Az emlékiratra 4972/1904. M. E. sz. alatt kelt válaszirat

1 szűk szavú; általánosságban biztat ugyan, hogy a vallásfelekezeti egyenlőséget és viszonosságot érintő sérelmek — tehát a párbérsérelem is — alapos vizsgálat tárgyává fog tétetni, de a párbérkérdésnek egyedüli gyökeres megoldását biztosítani képes törvényhozási műveletre nem nyújt kilátást.

2 Átsiklott rajta a magyar általános polgári törvénykönyvnek tervezete is, azt az álláspontot foglalván el,

3 hogy a telki terhek közül csupán azok igényelnek szabályozást, a melyek a felek rendelkezése következtében, „jogügylet alakjában keletkeznek", ellenben a külön jogszabályokon alapuló 1 L. egyet. jkv. 1904., 7. p. 2 Nem ok nélkül hangsúlyozta tehát az 1848: XX. t.-c. végrehajtása ügyében kelt miniszterelnöki válaszra adott viszonválaszában a két prot. egyház, hogy „híveink más egyházak részére semmiféle vagyoni szolgáltatásra (párbér, patronatus) ne köteleztessenek". 3 L. Indokolás, II. kötet, 793. 1.