Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-10-12 / 41. szám

388 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1906 « a melyet nagy jelentőségénél fogva, egész terjedelmében ide igtatunk: „Mondja ki a kath. nagygyűlés, hogy örömének ad kifejezést a felett, hogy a jelenlegi kormány kultuszminisztere a kath. autonomia ügyében a közelmúltban átiratot intézett Magyarország hercegprímásához abból a célból, hogy tudassa a magas püspöki karral, hogy a kath. autonomia vajúdó kérdésének megvalósulását immár minél előbb óhajtja, minek okáért kéri, hogy a magas püspöki kar a hozzá véleményezés végett áttett autonómiai szervezeti szabályzatra az egyház hierarchikus alkotmánya szempontjából adjon indokolt nyilatkozatot. Midőn a kath. nagygyűlés ezen örvendetes alkalomból egyrészt hódoló tisztelettel üdvözli a magas püspöki kart, korszakot alkotó munkája küszöbén, másrészt elismerését és üdvözlő köszönetét fejezi ki a jelenlegi kormány kultuszminiszterének a kath. autonómia ügye iránt tanúsított jóindulatáért; az ország katholikussága nevében szükségesnek tartja ez alkalommal is nyomatékosan hangsúlyozni azt, hogy a kath. autonómia kérdésének megoldását mindaddig befejezettnek tekinteni nem fogja, míg a katholikusoknak az autonómia kérdésében is ugyanazok a teljes jogok meg nem, adatnak, melyeket a jogegyenlőség alapján Magyarországon a felekezetek élveznek és a melyeket a törvény a katholikusoknak is biztosít. Szükségesnek tartja nevezetesen hangsúlyozni azt, hogy a katholikus tanügynek a katholikus autonómia részére leendő biztosítása és a kormány által kezelt katholikus alapok kiadása nélkül a kath. autonómia kérdését megoldottnak nem tekinti és a jogállapotnak meg nem felelő jelenlegi helyzet tűrését helyesnek nem tartja." Nos, e határozat a milyen következetes — már t. i. róm. kath. szempontból —ép oly jellemző és tanulságos. Ide irányúi minden, ezért minden! — Ezért van szükség „a katholikusok összetartására és együttes munkájára", mint a klerikális „Magyar Állam" sürgeti. — Ez a „magyar centrum " mutat célzással a német centrumpártra, ugyancsak a „Magyar Állam" kijelenti, hogy a német centrum analógiájakép „a katholikus jogok védelmére, a katholikus munka irányítására — a katholikus autonómia van egyedül hivatva. Alkossuk meg ezt s meglesz a magyar centrum , . S ezért fontos egy törekvés az nemcsak róm. kath. hierarchiai, de magyar nemzeti ós felekezetközi tekintetben is, mert épen nem közönyös dolog, hogy e kérdést az állam is mily szempontból nézi. A magunk részéről e kérdést még behatóbban meg fogjuk vizsgálni. -— Nem mulaszthatjuk el azonban már ez alkalommal sem figyelmeztetni t. olvasóinkat arra, hogy ez az egész „kath. autonómia" kérdése tulajdonaképen csak játék, amolyan „quadratio circuli", mert hierarchia és autonómia teljesen incongruens két fogalom. Ha pedig ez autonómiát úgy értenék, a hogy értik is, csak be nem vallják, hogy az a hierarchiának szabad kezet adjon minden irányban s e szabad kézhez az állam vagyona felett való szabad rendelkezést is: hát ez ellen az= államnak és protestantizmusnak protestálni kell, -— minden áron, — Egyébként meggyőződésünk, hogy tekintettel az állam jogi és az egyház hierarchiai alkotmánya közötti nagy és áthidalhatlan ellentétre, ez autonómiát a jelenlegi, az ultramontán egyházi sajtó által oly hangos hozsannával fogadott„ kultuszminiszter sem lesz képes nyélbe ütni: Denique — szó a mi szó, az idei r. .kath. nagygyűlés tényleg, sok érdekes és megszívlelni', való dolgot hozott felszínre, a melyek minket, protestánsokat is közelről érdekelnek. — Valamennyit megkoronázza a „Magyar Állam" „Port Ferta" c. cikke, a mely „erős katholikus sajtó" teremtését követeli, s e célból az egyháztagoknak megadóztatását ajánlja. „Állapítsa meg a Pázmány-egyesület — ez foglalkozott eddig is a „hitvédelemmel" — azon összeget, a mely egy erős katholikus sajtó megteremtésére szükségeltetik s azután százalékokban rójják ki édes mindnyájunkra, kezdve a prímástól le az utolsó káplánig, az utolsó barátig, nem vévén ki a nyugdíjasokat sem." Hát ehhez mi mit szólunk, a kik holmi nyomdáról, Luther-társasági központról, intensivebb kolportázsról stb. álmodozunk? Tanakodunk, de nem cselekszünk? . . . Bizony az én jó witzdorfi Braunlichomnak igaza van. „Magyar protestantizmus, mikor ébredsz fel már te is végre valahára?" S. Őrszem. TÁRCA. A p á r b é r.* — Irta : dr. Mikler Károly, eperjesi jogakad. tanár. — A párbér fogalma a magyar jogban kettős értelemben alakult ki. Jelenti ugyanis az egyházközségi adónak azt a faját, a melyet csakis valamely egyház hívei, egyházközségi kötelékükbe való tartozásuk alapján, a lelkész, vagy kivételesen a tanító positiv szolgálatai fejében s azoknak ellátásául időnként visszatérőleg és szokásjog vagy más jogi rendelkezés által megállapított mérték szerint, pénzben, terményben, vagy közmunkában teljesítenek. Ez a tulajdonképeni értelemben vett párbér fogalma. Az ilyen párbérnek conditio sine qua non-ja az egyházközségi kötelékbe való tartozás. Tisztán személyes szolgáltatás, közjogi teher s az egyházjog háztartási részébe tartozik. Ezzel szemben van a párbérnek egy elfajult alak- \ zata, a mikor ugyanis telki (vagy dologi) teherként, tisztán magánjogi kötelezettségként jelentkezik, az egyházközségi kötelékbe való tartozástól független, a telken nyugszik, attól elválaszthatatlan s ennélfogva a jogosult j; a terhelt telek mindenkori tulajdonosától — tekintet nélkül a terheltnek vallásfelekezeti hovatartozására — állandóan követeli.

1 A jogtudomány és újabbkori tételes magánjogunk a párbérnek ezt az elfajult alakzatát — bár nem minden ellentmondás nélkül — telki vagy dologi tehernek minősítik, vagyis, hogy az személyes lekötelezés nélkül is átszáll a teleknek mindenkori tulajdonosára. Miután azonban másfelől az 1790: XXVI. t.-c. 6. §-a kimondotta, hogy „a papi bérnek vagy ágybérnek eddig az evangélikusok által a katkolikus lelkészek és mesterek vagy más egyházi szolgák részére akár készpénzben, akár terményekben vagy munkában teljesített fizetése jövendőre teljesen szűnjék meg és ezen országgyűlés törvénycikkelyeinek kihirdetésétől számítandó egy negyedév múlva többé sehol ne szedethessenek, hacsak az evan* Mutatványcikk szerzőnek ez év őszén megjelenő „Magyar Evangeiikus Egyházjog" c. művéböi. 1 Csak látszólag „harmadik" faja a párbérnek az ú. n. avertált párbér, a mely akkor forog fenn, ha a politikai község a párbér fizetését magára vállalta. Ilyenkor az átvállalásnál ós községi avertálásnál, mint külön jogcímnél fogva, a község minden birtokos adózója köteles a pnrbérhez hozzájárulni, bármily valláshoz tartozzék is (C. G.93/1905. sz. ítélet).