Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-10-12 / 41. szám

II év Budapest, 1906. október 12. 41. szám. ETAMELKUS ŐEÍLLÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven; a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden két hétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. /" FELELŐS SZEEKESZTŐ : J^ÖVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL : HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára a „Hivatalos Közlemények" melléklettel együtt egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2.50 kor. A Hivatalos Közleményeket az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Hirdetés ára oldalanként 32 kor. TARTALOM: A szószóló. A. E. L. K. — Lelkész és lelkészi értekezlet. Mayer Endre—Szentgyörgyvölyyi. — Szemle. — Tárca: A párbér. Dr. Mikler Károly. — Egyházi élet. — Irodalom. — Pályázat. — Szerkesztői üzenet. A szószóló. Mondd meg nékik: ,Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz". (János ev. 20, 17.). A mikor Jézus legelőször szólott az ő Atyjához való visszatéréséről, az ő tanítványai eltelének szomorúsággal. Úgy érezték, hogy életük kietlen pusztasággá válik, ha ő megválik tőlök. Hiszen pásztoruk volt ő, a ki vezette, erősségök, a ki egyetlen szavával megoltalmazta őket. Megingott tán a hitök, csak hozzá folyamodtak: Uram, erősítsd meg hitünket; és ő megerősítette őket. Ajkukon elnémult az irfla: csak őt kérték, „Uram, taníts minket imádkozni" ; és újra tudtak imádkozni. 0 maga folyton imájába foglalta őket; ők meg viszont mindinkább érezték, hogy Isten Fia ő közöttök. Ha már most kijelenti nékik, hogy „elmegy az ő Atyjához", hát ez az ő számára gazdagodást jelentett ugyan, de számukra elszegényedést; néki felmagasztaltatást, de nékik megaláztatást. Hiszen Isten közelségének, a melyet a Fiúnak köztök való tartózkodása folytán éreztek, az ő közülök való távozásával vége, vége... Jézus ugyan már a halála előtti estén megvigasztalta őket: „Jó néktek, hogy én elmegyek". Ámde a teljes vigasztalást még csak magdalai Mária útján adja meg nekik, mondván: „Menj el az én atyámfiaihoz és mondd meg nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz". íme egyazon Atya — egyazon Fiúság. Az Atya egész szeretete, a melylyel az Egyszülött Fiút szivére öleli, az 0 összes gyermekeire kiárad, a kik a Fiúban hisznek. Nincs többé elválasztó fal közöttük, még a bűn sem. Az Atya szerető szive egyaránt árasztja melegét bűnös gyermekére is, s magához öleli ezt bármikor, mert hozzá megtérni sohse késő. Hogy ez immár mindig így maradjon, azért megy épen Ő, a Fiú, az Ő Atyjához. Nem elhagyása ez a tanítványoknak, az Ő „Atyafiainak", hanem elfoglalása a szószóló szerepének épen az ő érdekökben. És milyen áldott szószóló ő! Igaz és hamis, jó és rossz „atyafi", erős és gyenge, hű és hütelen, mind-mind az ő nagy szeretetének gondozottja s mindegyik érdekében van az Atya előtt egy mentő szava: Sőt első sorban épen a bűnösök érdekében megy 0 az ő Atyjához, hiszen nem az egészségeseknek, de a betegeknek van első sorban is orvosra szükségök... Csak aztán meg is fogadnák az ő tanácsát, csak hinnének is ő-benne! Csak & Jézusban gyökerező hit által válik Isten Atyánkká, csak ez által válunk mi is, miként maga Jézus, valóban fiúkká. Ha pedig fiákká, hát örökösökké is. Örököseivé az üdvösségnek. A. E. L. K. Lelkész és lelkészi értekezlet. Sztehlo Kornél és Gömöri* I. E sorok írására indított lapunk 35. számában Sztehlo Kornéltól megjelent „lelkész és felügyelő" című cikk és Gömörinek „a tiszai ev. egyházkerület közgyűlésé "-ről szóló tudósításában a kerületi lelkészi értekezletek megtartására vonatkozó ez a kijelentése: „külön egyházkerületi lelkészi értekezletnek eszméjét — szerintünk is helyesen — nem támogatta a közgyűlés. Még jobban elidegenitenők ezzel az ú. n. világi elemet az egyháztól. Sajátságos összetalálkozása ez a haladásnak és a maradiságnak! Míg Sztehlo Kornél keresi a módját annak, hogy mikép lehetne emelni lelkészeink anyagi * Sztehlo Kornélnak, egyet, egyházunk ügyészének az Orállóban közzétett cikke lapunk olvasói közt többfelé visszhangot keltett. Papok és világiak, tanárok egyiránt gondolkodtak rajta. Ennek bizonysága e két cikk is, mely több helyütt közös csapáson halad ugyan, de mivel az egyiknek szerzője theol. tanár, a másiké pedig gyakorló lelkész, nem érdektelen, egymás mellett olvasni. Még megjegyezzük, hogy közlésöket részint a gyűlési tudósítások, részint sürgős időszerűséggel biró cikkek gátolták eddig. Ezzel okoljuk meg több más értékes cikk késedelmét is. Lassan azonban sorra kerülnek. Szerkesztő.