Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-10-05 / 40. szám

370 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1906 Isten igéje volt előtte a legmélységesebb bölcseség. „Ne higyje senki" — írja kevéssel halála előtt — „hogy a szent írást teljes mélységében felfogta, ha csak száz évig nem kormányozta a gyülekezeteket a próféták, Illés és Elizeus, Keresztelő János, valamint Krisztus és az apostolok tanítása szerint. Ne kisértsd ezt az isteni Aeneist, hanem hajolj meg lába nyomai előtt mélységes imádattal. Mi koldusok vagyunk, ez igaz". És Isten igéje volt vigasztalása és támasza életében, halálában egyaránt. Három nappal halála előtt e szavakat írja be egy postillába Ján. 8. 51.: „Valaki az én beszédemet megtartja, soha halált nem lát". És e drága isteni ige, Jézus Krisztus evangeliuma volt utolsó gondja is. Haldokolva barátainak imádságaiba ajánlja. „Dr. Jonas und Herr Michael (Coelius)", így szól végső szenvedéseinek szemtanúihoz: „betet íür unsern Hergott, dass es ihm wohlgehe mit seiner Sache und dem heiligen Evangelium". Melyen tisztelt hallgatóim : A Luther-Társaság tagjai nem tehetnek jobbat, mintha ebben Luther szellemi fiai törekesznek lenni, a kik atyjukat soha meg nem tagadják. Legyünk azért jó lutheránusok, a kik igaz bensőséggel, szent szeretettel csüngnek az evangéliumon, igaz evangélikusok, a kiknek életgyökere az evangéliumban van s azért az evangelium ügyét benső szükségszerűségből szolgálják, valódi protestánsok és pedig a szó betűszerinti s egyúttal legfenségesebb értelme szerint, a kik t. i. protestálnak, äZäZ clZ evangéliumért és annak javára tesznek tanúvallomást és azt vallják uroknak, a ki az evangéliumot a mennyből hozta le számukra. Igen, dicső mennyei királyunk, Jézus tanúinak lenni, ez a mi feladatunk s törekvésünk azzal a munkával is, a melyet a Luther-Társaságban végzünk. Legyen az Úrnak a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk és a mi kezünknek munkáját tegye állandóvá ! Szent áldása nyugodjék e mi gyarló

; de mégis oly fenséges munkánkon is. Ámen." S e beszéddel, a mely a Luther-Társaság ideális céljait oly meggyőző módon s oly lelkesen tárta fel, az ünnepség véget is ért. Még egy ünnepi chorál zendül az ég felé, valóságos tengerzúgás módjára: „Erős várunk az Úristen 1" ... S aztán kivonul a meghatott népáradat, szivében az elhintett Ige-inagvakkal. Vájjon milyen lesz majd a termésök ? * 8 órakor ismerkedési estélyre gyűltünk össze a „Magyar Király" szálló barátságos termeibe. De hát ez mellékes dolog. Sok régi jó barát verődött itt össze újra s emlékezett vissza a mult élményeire. Sok új ismeretség szövődött. Ily ismerkedéseknek egy jó tulajdonságok van — s ebben rejlik jogosultságuk is — t. i., hogy közelebb hozzák egymáshoz a személyes érintkezés révén az embereket. S ez sok félreértést megszüntet vagy megelőz, sok ellentétet kiegyenlít. Mintegy éjfélig tartott az ismerkedés s aztán ment az áldott nap gazdag emlékével „ki-ki nyugalomra". IV. Gyámintézeti istentisztelet. Vasárnap, szept. 23-án reggel 8 órakor tartottuk meg az ünnepélyes gyámintézeti istentiszteletet. Gyönyörű közönség töltötte meg ismét az ünnepélyes világításban tündöklő nagy templomot, a melynek közepén a lyceumi zászló volt elhelyezve, mely jelvény alatt a lyceum ifjúsága testületileg vonult be. Jó gondolat volt általában a rendezőségtől, hogy ez ünnepélyre az összes pozsonyi iskolák evang. tanulóit meghívta, a kik mind testületileg vonultak be a templomba, hogy részt vegyenek az egyház örömében s a látottakból és hallottakból tanulságot és lelkesedést merítsenek a jövőre. A vendégek számára elkülönített főhelyeken ott láttuk ismét a Luther Társaság és az E. E. E. Gyámintézet összes tagjait, élükön az egyetemes felügyelővel, a két egyesület elnökségeivel s a püspöki karral; ott volt a pozsonyi ev. egyház presbyteriuma, diakonissa intézete, nemkülönben a város különböző közkivatalainak és kulturintézeteinek nagy számú kikiidöttsége, nevezetesen: Pozsony város tanácsa és képviselőtestülete: Brolly Tivadar kir. tanácsos vezetése alatt 20 tag; a kir. ítélőtábla: Mérey Ottó tanácselnök vezetése alatt négy tag; a kir. főügyészség : Kray István főügyész és dr. Füszesséry Tibor főügyészi helyettes; a kir. törvényszék: Vladár István, Kirchner József törv. birák; Pozsony vármegye tisztikara képviseletében: Prikkel Lajos árvaszéki elnök, Lázár Kálmán árv. ülnök és dr. Rásó Gyula m. jegyző ; a kir. pénzügyigazgatóság képviseletében: Markovich Győző kir. tanácsos pénzügyigazgató, Kampfmüller Károly titkár és dr. Sajtos Samu segédtitkár; a m. államvasút: Bodó Richárd forgalmi főnöke vezetése mellett három tag; a kir. posta- és távirdaigazgatóság képviseletében: Spissich János p. és t. tanácsos, Kárpáti Gyula főfelügyelő, Gross Gyula titkár, Töllőssy Bela főtiszt és Kaiser Gyula tiszt; a m. kir. állami kórház : dr. Pantocsek József igazgató dr. Pávay-Vajna kir. tan. főorvos, dr. Lippay Sándor főorvos, Mika József gondnok; a pozsonyi m. kir. állami dohánygyár: két tagú küldöttsége ; Pirchala Imre kir. tankerületi főigazgató, Plachy Bertalan pozsonymegyei tanfelügyelő; a pozsonyi kaszinó egylet: dr. Simonyi Gyula igazgató, dr. Oberschall Pál főtitkár és két tag; az állami felsőbb leányiskola ág. h. ev. vallású növendékei a tantestület ev. tagjainak vezetése alatt; a pozsonyi magyar kör: dr. Neumann József elnök, Takács Endre t. b. elnök, Molnár Imre alelnök, Schleicher Imre jegyző, Mészáros Ferenc háznagy, Levius Lajos és Schrecker Miksa körtagok ; stb. Ezeken kívül: a helybeli ev. ref. egyház küldöttsége, élén Balogh Elemér lelkészszel és a neolog. izraelita gyülekezet deputációja, melyet Bettelheim bankigazgató vezetett. Általában lélekemelő volt látni a nagy és örömteljes készséges részvétet, a melylyel Pozsony város említett közhatóságai és kulturintézetei az ünnepélyben — épúgy, mint az előző estén a Luther-ünnepélyen — részt vettek, jeléül a köztiszteletnek, a melyet Pozsony sz. kir. városában a számra nézve aránylag nem nagy evangelikus egyház (8,000 a város 70,000 lakosa közül, kik közül mintegy 50,000 r. kath. vallású) örvend. Pont 8 órakor megszólalt az orgona s hatalmas áradatban hullámzott ég felé a gyülekezet éneke: „Jövel Jézus, lelkem hő szerelme" (Szőnyi Benjamin gyönyörű szerzeménye a XVIII-ik század elejéről, melyet Payr Sándor igen sikerülten írt át modernebb formába), melynek elhangzása után Kovács Sándor theol. akad. tanár buzgó oltári imában kérte a gyámintézetre, egyházunkra, hazánkra Istennek áldását, majd meg alkalmi igéül a 66. zsoltárt olvasta fel. A gyülekezetnek újabb közéneke után Hagenbach: „Ébredjetek fel, halljátok" c. gyámintézeti éneke Istenben boldogult Karsay Sándor püspök fordításában) Pröhle Henrik pozsonyi evangelikus lelkész lépett a szószékre s Pál ap. I. Kor. 3, 9. sk. versei alapján a következő, gyönyörű logikával felépített, kitűnő exegetikai tudással megalapozott tartalmas és lendületes beszédet mondotta: