Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-10-05 / 40. szám

361 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1906 a melyek a közgyűlésen külön megbeszélés és illetőleg határozathozatal alapját képezték. Első fontosabb pontja a jelentésnek a tagok létszámára vonatkozott, a mely az 1905. év végével 29-el szállt alább; a tagdíjaknál az előirányzattal szemben 989 K 64 fill, csökkenés állt be, a hátralékok összege 5975 K. E kedvezőtlen helyzet dacára a társaság tőkevagyona 36.372'65 koronáról 40.672'91 koronára emelkedett, tehát 4301-26 koronával gyarapodott. A tagdíjhátralékok ijesztő gyarapodása arra bírta az intéző választmányt, hogy azok behajtásánál nagyobb szigort fejtsen ki s felhívta dr. Kéler Zoltán ügyészt, hogy a több év óta hátralékban levőkkel a törvényes lépéseket megindítsa. E szigorúbb eljárásnak lett is részben sikere, mert a hátralékokból 1086 K befolyt, viszont azonban az erélyesebb intézkedés sokfelé visszatetszést szült s többen ennek következtében bejelentették kilépésöket. E sajnálatos helyzet következtében dr. Kéler Zoltán ügyész javaslatot terjesztett elő, a mely a helyzet gyökeres orvoslását igéri. A közgyűlés ügyész javaslatát elfogadva, kimondta a) hogy a hátralékos rendes, örökös és alapító tagok járulékait törvényes úton behajtja, b) a hátralékos fiókegyleti tagok tartozását mint behajthatlant leírja s őket a tagok sorából törli. c) az alapító tagokat — a szükség szerint — szabályszerű alapítólevél kiállítására felszólítja s d) utasítja a pénztárost, hogy évről-évre a hátralékosok névsorát adja át az ügyésznek behajtás végett. A magunk részéről ez intézkedéseket csak helyeselni tudjuk.t Becsületbeli dolog, hogy ki-ki önként vállalt kötelezettségének tegyen is eleget. Ám mégis óhajtanok, ha a törvényes behajtásnál a társaság bizonyos „terminus a quo"-t állapitana meg. Mindenesetre túlzott dolog pl. egy-két évi hátralékért az illetőket esetleg mindjárt perrel fenyegetni vagy épen meg is támadni: ez az oka nyilván azon visszatetszésnek is, a melyet amaz erélyes behajtás szült s a melynek következtében sokan ki is léptek. Nézetünk szerint a per útján való behajtás a társulati tagság kötelező éveinek (alapszabály 6. §.) letelte után volna, de ekkor aztán kíméletlenül alkalmazandó. Addig már inkább erkölcsi behatással kellene a tagokat kötelezettségűk beváltására szorítani. Egyben a társaság Scholtz Ödön felszólalására utasította a titkári hivatalt a hibás kimutatások gondos kerülésére, mert kellemetlen s visszatetszést keltő dolog, ha valaki a kimutatásban mint hátralékos szerepel, holott pedig nem az. Második fontos tárgya a közgyűlés megbeszélésének az 1906. évi tagilletmény bejelentése s a jövő 1907. évi tagilletmény megállapítása volt. Az 1906. évi tagilletmény szétküldése már megtörtént (1. a jelentést) mit is a közgyűlés jóváhagyólag vett tudomásúl. A jövő 1907. évre tagilletménykép bejelentett munkákat az irodalmi bizottság javaslatára az intéző bizottság fogja végleg megállapítani. Ezen munkák közül a legfontosabb a Paulik János nyíregyházi lelkész tervezetében előterjesztett „Postilla" ügye. A közgyűlés az ügy fontosságára való tekintetből megbízza az irodalmi szakbizottságot, hogy a tervezetet behatóan vizsgálja felül, mihez előadóul Poszvék Sándor theol. tanárt kéri föl; egyben utasítja a gazdasági szakbizottságot is, hogy a könyv kiadásának költségvetési tervét készítse el. Majd a két szakbizottság jelentése fogja aztán az igazgatótanács további tárgyalásának alapjául szolgálni. A jövő évi irodalmi programm egyik további folytatólagos tárgyát képezi a magyar Luther, a melynek 1907-ben fog megjelenni a 3-ik kötete. A társaság nagy örömmel vette tudomásul, hogy e vállalatnak immár 400 előfizetője van s különös elismeréssel emlékezik meg a pozsonyi theol. akadémia hallgatóiról, a kik egytől-egyig megrendelték e könyvet s nemkülönben Varga Gyula kemenesaljai esperesről, a kinek buzgólkodása egyházmegyéjének összes anya- és leányegyháza a Luthermegrendelők sorába lépett. Elő példái annak, hogy mi osodát volna képes társaságukk művelni, ha ügyét mindenütt hasonló lelkesedéssel karolnák fel. Sajnos, van viszont még egyházmegye is, a hová a magyar Luther mindeddig egyetlen példányban sem talált bebocsáttatást. Egyben a társaság azt is elhatározta, hogy bizonyságot teendő a magyarhoni evangelikus irodalomnak a külföldi hitrokonok előtt is a reformáció és protestantizmus ősi tűzhelyeivel való szellemközösségéről, a magyar Lutherből a külföldi egyetemeket — mint az evangeliomi világosság tűzhelyeit — egy-egy példánynyal megtiszteli. Ezek: a németországi összes egyetemek, továbbá Basel, Upsala, Helsingfors, Utrecht. Az „Egyházunk Nagyjai" című vállalatról szóló szerkesztőségi jelentésből a társaság nagy lelki örömmel vette tudomásul, hogy a Bocskay István emlékére kiadott jubiláris füzet összesen 25,000 példányban jelent meg és pedig 15 000-ben magyar s 5—5000-ben német, illetőleg tót nyelven. Ez eddig el nem ért sikerre való tekintettel a közgyűlés Prónay Dezső báró egyet, felügyelő indítványára Scholtz Ödön lk. és Scholtz Gusztáv püspök hozzászólása után egyhangú lelkesedéssel kimondja, hogy Thököly hamvainak küszöbön álló hazaszállítása és Késmárkon való elhelyezése alkalmából egy Thököly-emlékfüzetet ad ki s ennek irány s terjedelem dolgában a Bocskay-füzethez analóg megszerkesztésével Kovács Sándor theol. tanárt bízza meg. Kapcsolatban az irodalmi jelentésekkel Zsilinszky elnök bemutatja a közgyűlésnek azt a hazai prot. egyháztörténetírásunk szempontjából elsőrangú forrás értékű vaskos kötetet, a melyet Stromp László szerkesztésében, a tótprónai és blatnicai Prónay-nemzetség acsai levéltárából „Magyar Evangelikus Egyháztörténeti Emlékek" („Monumenta Evangelicorum in Hungaria") címen báró Prónay Dezső egyetemes felügyelő nemes bőkezűséggel adott ki. A közgyűlés a jelentést lelkes éljenzéssel fogadja; egyetemes felügyelő ő méltóságának nagylelkű áldozatkészségeért hálás köszönetét és elismerését nyilvánítja s szívből óhajtja, hogy a nagybecsű könyv hazai evang. egyházaink között minél szélesebb elterjedésre találjon. A dr. Kéler Zoltán ügyész által még 1903-ban kitűzött s a cura pastoralist tárgyaló pályakérdésre két munka érkezett be, a bírálók azonban mindeddig nem készültek el bírálatukkal s így az nem volt a közgyűlés elé terjeszthető. A közgyűlés kimondja, hogy a pályamunkák feletti döntés a pályadíj kitűzőjének beleegyezésével az intéző bizottságra ruháztassék. Király Emma ny. áll. tanítónő a társaságnak egy 1630-ból való érdekes Luther-emlékérmet ajánlott fel. A társaság a kegyeletes ajándékot köszönettel fogadja s addig is, a míg majd saját helyiségében elhelyezheti, megőrzés végett a pozsonyi ev. lyceumi éremgyűjteménynek adja át. Elénk vitát keltett az intéző bizottsági jelentésnek egy saját egyleti helyiségre és saját egyházi könyvkereskedésre irányuló indítványa, a mely célból az egyetemes egyház üllői-úti házában volnának a szükséges helyiségek átengedendők. Többek felszólalása után a közgyűlés Gyurátz Ferenc püspök lelkes felszólalására egyhangúlag kívánatosnak mondja, hogy a Luther-Társaság számára állandó otthon jelöltessék ki a magunk egyetemes egy-