Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-10-05 / 40. szám

II év Budapest, 1906. október 5. 40. szám. EYAI&ELIKUS OMLLO EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven; a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden két hétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZEBKESZTŐ : KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL: HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára a „Hivatalos Közlemények" melléklettel együtt egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2.50 kor. A Hivatalos Közleményeket az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Hirdetés ára oldalanként 32 kor. TARTALOM: Utóhangok a „Luther-Társaság" és az „Egyetemes Gyámintézet" pozsonyi vándorgyűléséről. — A püspökavatáshoz. — Egyházi élet. — Irodalom. — Pályázatok. — Szerkesztői üzenetek. Utóhangok a „Luther-Társaság" és az „Egyetemes Gyámintézet" pozsonyi vándorgyűléséről. Szeptember 22-én és 23-án tartotta meg magyarhoni ág. hitv. evang. egyházunk két illusztris belmissiói egyesülete, a „Luther-Társaság" és e. e. e. Gyámintézet szokásos évi vándorgyűlését Pozsony sz. kir. város ág. h. ev. gyülekezetének kebelében. Az ünnepség minden ízében emelkedett és impozáns lefolyású volt. A háromszázados múltnak emléke, a mely a meghívó alkalmi okául szolgált, mintha megihlette volna a vándorgyűlés összes tagjait s a kik ez ünnepségen részt vettünk, nem szabadulhattunk azon felemelő érzés megigéző hatása alól, hogy a mi itt most lefolyik, az több mint közönséges vándorgyűlés, több mint közönséges emlékünnep: az evangeliumi hit erejének revelációja az. Kijelentése annak, hogy az ős evangeliom ereje most is él, hat és működik, miként élt hatott és működött évszázadok viharai között az apákban; manifesztációja annak a történetileg beigazolt nagy igazságnak, hogy evangeliumi hithűség és magyar hazafiság édes testvérek, s miként a múltban mindig együtt küzdöttek, ha kellett, szenvedtek, de együtt is örültek, úgy a jövőben is hűséggel állnak egymás mellé, egymásért sorompóba, zászlajokon a lelkiismereti és az alkotmányos szabadság jelszavával. Sokszor elcsüggedünk, jövőnk miatt lelkünk sokszor elborul. Szemben velünk az ősellenség, a mely „erővel, csellel, nagy sok hadiszerrel" igyekszik megrontásunkra. Kezében a hatalom, a vagyon, a tekintély, a méltóság. Érvényesülni törekszik minden téren, a politikában, a tudományban, a művészetben, a sociális életben egyaránt s csak a legutóbb lefolyt budapesti ú. n. „katholikus nagygyűlésen" is oly erővel, súlylyal és öntudattal lépett fel, a mely mindenesetre imponál és megdöbbent. Vájjon van-e, lesz-e nekünk, évszázadokon át üldözött, pusztított, igazságtalanul háttérbe szorított bárha meg nem is tört, de erősen megfogyott protestantizmusnak, erőnk, lesznek-e fegyvereink a hatalmas ősellenséggel való sikeres megmérkőzésre ? Vájjon van-e kilátásunk nemcsak arra, hogy megálljuk helyünket, hanem hogy hódítólag is hatolhassunk be az ellenséges phalanxba, az evangelium mindent meggyőző erejével? Nos, mi azon nyilátkozatok után, a melyeket egyházunk legjobbjainak, egyetemes papságunk színejavának, a mi büszkeségeinknek ajkáról elhangzottak, helyesebben : az evangeliumi hit és erő azon megnyilatkozása után, a mely egy báró Prónay Dezső, egy Zsilinszky Mihály, egy Láng Lajos ajkáról jelentette meg magát, evangeliomi ügyünk diadalában nem kételkedünk. Ám jöjjön, a minek jönni kell! Egy bizonyos, hogy ily lélekkel a vezetőkben s a vezetettekben megálljuk helyünket, mint megállták apáink és „volna bár az egész világ mind ördög". A Pozsony ősi bástyáira kitűzött lobogó, az evangeliomi igazság és szabadság lobgója vígan lengeti szárnyait s a Pozsonyban elhangzott igék visszhangra kelnek szerte e hazában: „Pro Deo et Patria!" Üdvözlet azoknak, a kik e zászlót oly fennen lobogtatják; azoknak is, a kik e zászló alá evangeliomi örvendő készséggel sorakoznak! 1. A fogadás és a részvevők. A rendkívüli alkalom, a melyből a pozsonyi ev. egyház hazai ev. egyházunk két előkelő egyesületét vendégszerető falai közé meghívta, t. i. az egyház 300 éves közjogi fennállásának évfordulója, a vendégeket eddig nem tapasztalt különös nagy számban vonzotta ősi koronázó városunkba. 152-en jelentették be érkezésöket. Egyesek ugyan — miként az már ily alkalmakkor történni szokott — különféle akadályok miatt visszamaradtak, de jöttek helyettök mások, úgy, hagy a vendégek száma kétségkívül megütötte a 150-et. Tekintettel a vendégek számának e hullámzására nem is adhatunk végleges és teljesen hiteles műsort, hanem megelégszünk az előkelőbb és ismertebb nevek felsorolásával, előre is bocsánatot kérve, ha tán véletlenségből valakinek a neve kimaradt volna. Megjelentek a kettős vándorgyűlésen: báró Prónay Dezső egyetemes felügyelő, Zsilinszky Mihály v. b. t. t. a Luther-Társaság elnöke, Láng Lajos v. b. t. t., mint a dunáninneni, dr. Berzsenyi Jenő országgy. képviselő, mint a dunántúli, dr. Eadvánszky György, mint a tiszakerületi gyámintézet világi elnökei, Gyurátz Ferenc püspök, az e. e. e. gyámintézet egyházi elnöke, Zelenka Pál és Scholtz Gusztáv püspökök, Famler G. A., Löw Fülöp, Materny Lajos, Raab Károly, ker. gyámintézeti