Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-09-28 / 39. szám

344 Főtisztelendő és Méltóságos Püspök Ur! Mélyen tisztelt egyházkerületi közgyűlés! Az első szó, mely e pillanatban ajkamról elhang­zik, legyen az őszinte tisztelet és szeretet üdvözlő szava azon férfiú iránt ; a kit a bányai evang. egyházkerület gyülekezeteinek bizalma, nagy elődök méltó utódaként a püspöki székbe emelt. Üdvözlöm Főtisztelendőségedet, mint immár püspöki hivatalába ünnepélyesen beiktatott főpásztorunkat, mint ennek a nagy és előretörő egyházkerületnek egyházi elnökét, kormányzóját és vezérlő szellemét. Vallásos ihlettel, szivünk legmelegebb érzelmeivel fogadjuk és óhajtjuk, hogy e mai nap áldásthozó legyen kerületünkre, áldásthozó legyen egyetemes ev. egyházunkra és az egész hazai protestantizmusra. Főtisztelendőségednek negyven évet meghaladó áldásos lelkészi pályája, élete és eddigi működése nyitott könyv előttünk, melyből mindenki megismerheti a Krisztus evangeliomához, mint egyedüli alaphoz való lelkes ragasz­kodását, az ezen felépült ev. egyház javáért való önfel­áldozó munkásságát. Ezek az erények képezik erős és rendithetetlen alapját a mi bizodalmunknak és reményeinknek a széle­sebb körben kifejtendő további munkássága iránt is. Reméljük és várjuk, hogy Főtisztelendőséged magasabb helyzetében sem fog megfeledkezni az Úr szőllejében vele együtt működő paptársairól és a gondozásukra bízott népről, hanem továbbra is „legeltetni fogja Istennek ama nagyobb, számosabb nyáját, mely most gondviselé­sére bízatott". Reméljük és várjuk, hogy Főtisztelendő­séged, apostoli magasztos feladatához képest, az egyházi törvényekben és utasításokban körülírt kötelességeit min­den körülmények között híven fogja teljesíteni és a hatósága alatt álló tisztviselőitől, sőt a hívek seregétől is meg fogja követelni, hogy az ev. egyház és iskola iránti buzgóságban meg ne restüljenek, hanem mindenütt és mindenkor az „Isten népének tüköréi" legyenek. Egy­szóval : a nagy apostol tanítása szerint ápolni fogja- a hitéletet, a hit mellé csatolandja a jóságos cselekedete­ket ; a jó cselekedetek mellé pedig a tudományt. Ezen erényekkel fogja magához láncolni híveinek, az Úr szolgáinak és az egyház tisztviselőinek szivét; ezekkel fogja legyőzni azokat a nagy akadályokat is, melyekkel e nagy kiterjedésű kerületben különböző viszonyok között élő és különböző nyelveken beszélő népeknek kormány­zása jár. A gyülekezetek látogatása közben fogja tapasz­talni, mily nehéz a lelkek érzelmeinek egyesítése és egy magasztos, határozott cél felé való vezetése ; de egyúttal tapasztalni fogja a sok csábításnak és zaklatásnak kitett népünk türelmének, vallásosságának, szeretetének és áldozatkészségének szép erényeit is, melyeknek meg­erősítésétől egyházunknak nagy virágzása nagy mérték­ben függ. De minek említem én ezeket fel épen ez ünnepélyes alkalommal? Hiszen Főtisztelendőséged ismeri a mi ev. népünk érzelmeit, ismeri annak gondolkodásmódját, ismeri múltját és jelenét, ismeri törekvéseit, ismeri eré­nyeit és hibáit. Mindez kezességül szolgál arra nézve, hogy tapasztaltsága, higgadtsága, bölcsesége, igazság­szeretete, vallásához és hazájához való igaz szeretete meg fogja találni azokat az eszközöket és módokat, melyek a jó szellem gyarapításához, az egyetértés és állandó béke fentartásához szükségesek. Az ősök erényeinek fentartására és gyarapítására fogja Méltóságodat figyelmeztetni az a véletlen körül­mény is, hogy főpásztori hivatalába való ünnepélyes be­iktatása azon történelmi nevezetességű békének három­százados emlékévére esik, mely a hazai evangelikus egyház szabadságának és a magyar nemzet alkotmányos­ságának egyik alapkövét képezi. Két nagy eszme van a bécsi békekötéssel elválaszthatlanul összekapcsolva: a protestáns evang. vallás és a magyar haza szeretete. Midőn e két erényt együtt említem, akkor nem azt az üres vallásosságot és hazafiságot értem, mely naponta hangzatos és divatos szólamokban a közélet piacán árul­tatik és mely a más nézetű és más nyelvű embertársak elleni gyűlöletben merül ki, hanem értem azokat a szent ' érzelmeket, melyek a szív mélységeinek tiszta forrásából fakadnak, az egyház és haza közös szeretetében, a nemes és jóságos cselekedetekben és áldozatkészségben nyilvá­nulnak. Ertem azokat az erényeket, melyek háromszáz év alatt együtt fejlődtek és különbség nélkül együtt dobogtatták azon őseink szivét, a kik a jövő nemzedék lelki-testi szabadságáért életüket is kockára tették. Ezen erények ápolásában és terjesztésében őszinte és készséges támogatót fog Méltóságod bennem, mint elnöktársában találni, valamint mindazon lelkes törek­véseiben, melyek a mi szegény, ingadozó, folyton küzdő s már-már csiiggedező ev. egyházunk javára és felvirág­zására irányulnak. Erre nézve kérni fogom hű és kész­séges támogatását és közreműködését, hogy ekképen egyesült erővel mozdirhassuk elő szeretett evang. egy­házunknak szellemi és anyagi haladását. Mielőtt üdvözlő beszédemet befejezném, még egy kedves kötelességet kell teljesítenem. Hálás köszönetet kell mondanom egyházkerületünk nevében első sorban Zelenka Pál tiszakerületi püspök úr ő méltóságának, a ki felhívásunkra Istennek szent oltára előtt elmondott gyönyörű bíztató beszédévei mai ünnepünket valóban emlékezetessé tette. Iránta való hálánkat legméltóbban azzal fogjuk kifejezni, hogy azo­kat az eszméket, melyeknek ő oly szép kifejezést adott, örökre szivünkbe fogjuk zárni. Hálás közönetet kell mondanom mindazon előkelő vendégeinknek, a kik személyes megjelenésükkel egy­házkerületünket megtisztelték s ezzel ünnepélyünknek jelentőségét és fényét emelni kegyesek voltak. Ezek között kiválóan egyetemes ev. egyházunk érdemes főfel­ügyelőjének br. Prónay Dezső ő méltóságának, a ki szívvel-lélekkel vezeti és kormányozza egyetemes ev. egyházunkat eszménye felé, a testvér-egyházkerületek mélyen tisztelt püspökeinek, felügyelőinek és küldöttei­nek ; végre az ev. ref. testvéregyház nagyrabecsült kül­dötteinek is, a kik ismételten fényes tanúbizonyságát adták hitrokoni szeretetüknek és a protestantizmus közös nagy elveihez és érdekeihez való hűséges ragasz­kodásuknak. Barátságukat és szeretetüket hasonló érzel­mekkel viszonozzuk. Jól esik éreznünk, hogy nem állunk egyedül, el­szigetelve, hogy vannak rokonérzésű bajnoktársaink a magasabb közös célok utáni törekvéseinkben. Biztosít­hatom mindnyájukat, hogy a mi egyházkerületünk nagy súlyt helyez arra, hogy az e hazában levő összes vallás­felekezetek iránt a kölcsönös szeretet és barátság érzel­meit ápolja, mert meg van győződve, hogy ezt az egész ország magas érdeke követeli, de követelik a protestáns ev. egyház érdekei, követelik múltjának endékei, a jelennek küzdelmei és a jövőnek reményei is. Korunk rohamosan tör előre. Mindnyájan érezzük, hogy nagy feladatok megoldása előtt állunk. Nagy böl­cseségre, higgadtságra, erőre és kitartásra van szük­ségünk ; és mindenekfelett nagy szükségünk van az Eg hatalmas Urának bőséges áldására, melyért ezúttal is könyörgünk, midőn arra kérjük: terjeszsze ki áldó kegyel­mét a mi egyházunk vezéreire, a mai napon fölavatott

Next

/
Oldalképek
Tartalom