Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-09-28 / 39. szám

341 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ . 1906 De a midőn itt állsz az Úr szent oltára előtt, bizonyára mélyen érzi lelked, liogy ha valaha, úgy most, életed ezen nagyjelentőségű, ünnepélyes pillanatában van szükséged arra, hogy magadat mennyei jó Atyád gondviselő kegyelmébe ajánljad, hogy felkönyörögj hozzá szent lelkének megsegítő erejéért, hogy töredelmes szívvel vallj ad be előtte gyarló, bűnös voltodat, szent fogadást tévén, hogy jövőben minden bűnt kerülni, szentül és jámborul élni, a reád bízottakban hűnek bizonyulni s ezáltal magadat Isten kegyelmére méltóvá tenni, életed legszentebb törekvését fogja képezni. Alázd meg azért magadat Istenednek szent színe előtt s erősítsd meg lelkedet az Úr szent vacsorájának élvezése által, bűnbánó szívvel utánam következőkép imádkozván : Porba omolva szent színed előtt felfohászkodom Te Hozzád irgalomnak Istene és Atyja! Töredelmes vallomást teszek előtted, ki mindentudó vagy, mindazon tetteim és mulasztásaim, gyarlóságaim és bűneimről, melyek által a Te kegyelmedre méltatlanná lettem. Óh, bocsásd meg nekem, vezeklő gyermekednek minden vétkeimet, a mint én is kész vagyok megbocsátani mindazoknak, kik ellenem vétkeztek. Ünnepélyes ígéretet teszek Te előtted én Uram és Istenem, hogy a Te törvényed lesz mindenkor az én lábaim szövétneke és az én életem világossága. Óh légy velem szent lelked segedelmével, hogy a szolgálatot, melyet Tőled vettem, híven betölthessem. Könyörülj rajtam irgalom Istene, a Te szent Fiad az Úr Jézus Krisztus érdeméért. Ámen. Hálaadó ima. Kerestelek, könyörülő Istenem és Atyám! s megtaláltalak. Megterhelt szívemmel folyamodtam Hozzád s Te megnyugasztaltál engemet. Fogadd gyermeki hálámat ennyi jóságodért — ennyi kegyelmedért! Ne engedd, óh Uram ! Istenem 1 hogy a szent érzelmek, melyeket szent fiad vacsorája támasztott bennem, valaha kihaljanak szívemből, sőt add, hogy az új élet gazdag gyümölcseit eszközöljék bennem s teremjék számomra. Engedd óh Atyám, hogy a benne való hitben megmaradjak éltem végső órájáig, hogy egykoron kegyelmedből elnyerhessem az örökélet végnélküli örömeit. Ámen. A megható aktus után az egyházi énekkar Bruckner Frigyes karmester vezetése mellett egy szép motettet adott elő, miközben a kerületi jegyző eltávozott az oltár mellől s odajárult a két legidősebb esperes, Szvehla Gusztáv és Petrovics Soma kíséretében a felavató püspök, Zelenka Pál, a ki a következő avató-beszédet intézte a püspökhöz: A mi segedelmünk legyen most is az Úrtól, a mi mennyei szent Atyánktól, a Megváltó Űr Jézus Krisztustól és a Szt. Lélek Úr Istentől. Övék legyen a dicsőség és a birodalom örökön-örökké Ámen. Vihar zúgott, még pedig most már rövid időközben újra, ezen egyházkerület felett. Fájdalmas nyomok nélkül az itt sem vonulhatott el. Az Úr kiíürkészhetlen rendeléséből öt nagy alak hagyta el rövid félszázad alatt kormányzói helyét. Idősb^Szeberényi, Székács, ifj. Szeberényi és Bachát püspökök elhunytával, Sárkány püspöknek pedig lemondva visszavonulásával, tisztelve szeretett személyeikben oszlopok döntettek le: fényoszlopai az égi tudománynak és földi istenfélelemnek, ércoszlopai hithűségnek és áldozatkészségnek, tűzoszlopai egyház és haza szeretetének, kik mint felkent főpapok hagyták el e szentély oltárát, az Úrnak éltek, Úr kegyelméből éltettek, az Úrban tértek négyen az öröklét boldog, egy pedig a földi megpihenés csendes kikötőibe . . . Megkapván a Jelenések szerint azt az édes gyümölcsöt, mely van Isten paradicsomának közepette az élet fájáról édes jutalmul, égi áldásul 1 Ragyogó emlékük világoljon és melegítsen egyházunk szent mezején minden időben! Rendületlen szent alapból kimagaslott ezen tűzoszlopok összeomlása mélyen megrendítő hatással volt minden egyes esetben, beláthatlan következményeknek volt előidézője. A közveszteség fájó érzete erős hullámzásba hozta az egyházias közgondolkodást egymásutánban s talán nem kisebb mérvben, az egyház látkörében is már divatos tájképeket festő és kereső elméket. A közélet fontossága azonban nem ismer huzamos megállapodást. Vizeken folytonosan kellett ezen haladásában a Krisztus ezen hajója sem nélkülözheti soká kormányosát. Visszatért tehát. most is medrébe a zúgó ár. Új fényt nyert csakhamar a világítótorony. Oszlop helyére csakhamar új oszlopot állított a törvényes többség bizalma, Benned kedves Testvér, kit a nagy elődök szt. örökébe téged rendelt kincstárnok utódul a Úr szt. kegyelme, most pedig az egyházkerület jelen és távollevő összes hívei téged e szentélyben megtört térden hitteljes örömmel üdvözölnek, vallásos reményfakasztotta meleg fohászszal Téged vezéri utadra áldással elbocsátanak. S ezzel örömtüzek gyuladtak ki újra az egyházkerület ormán. Egyértelemmel és egyakarattal találkozik ma az anyaszentegyház meleg kebelén, áldozattűztől égő oltáránál mindannyi. És mi, az egyházkerület jogkörén kívül élő, ámde egy hittel és egy reménynyel, egy hazáért egy egyházban élő, közös múlttal, közös jövővel bíró mindannyian édes testvéreitek, jogos várakozással a céltudatnak és az evangéliumi szellemnek folytonos nyilvánulása iránt, Noeminek hűségével „a hová Te mégysz én is oda megyek, néped népem. Istened Istenem!" üdvözlünk ünnepelt, új vezér Téged, üdvözlünk most ünneplő egyházkerület és az evangyéliumi két egyházegyetem képviselői az Úr szent nevében Titeket! A fogságából kiszabadult Izrael népe nyomorba esett, gyalázatba került, mert Jeruzsálemének kapui és kőfala ellenséges kezek által lettek lerombolva. Hasonló helyzetbe került hazánkban a mi egyházunk is, azon különbséggel, hogy kuszált viszonyaink által sikeres támadásra felbátorított hitelleneiken kívül, már saját fiai törnek e kapuk és védfalak lerombolására botorul. Aztán panaszkodunk, hogy gyengül a hiterő, fogy a becsülés és tekintély. Vetésre s aratásra rendelt ezen szent mező harctérré lesz, pazaroltatik rajt huza-vona által a drága erő és idő. Aztán sopánkodunk, hogy gyomot termel aranykalász helyett a szent mező, fogy az élni való, hiány van kedvben, nemes harcban, nincs szülő és egyház-, családban boldogulás. Üdvintézményünk, az egyház, léha eszközzé sülyesztetik sok helyütt. A gyarló eszköz, a halandó ember, önérdek és külcélok szolgálatában célul tolja fel magát. Aztán kesergünk, hogy hódító befolyását már elvesztette, széljárta kunyhóvá lett a fellegvár, öreg anyóka szánandó szerepében már ő keresi fiainak kegyét, holott gyermekei hálájának kellene őt, örökéletet biztosító áldozatáért hálás kegyelettel, égő vágygyal és boldog örömmel keresnie. Egyházát, templomát kerülő módon elveti sok egyháztag magától a mentő horgonyt, azon balhiedelemmel,