Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-09-21 / 38. szám

1906 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 337 EGYHÁZI ÉLET. A bonyhádi gymnasium ünnepe Lélekemelő ünnepséggel folyt le f. évi szept. hó 4-én a főgymnasiummá emelt bonyhádi iskola 100 éves jubileuma. Igazi kultur-ünnep volt, melyben a politikai, vallási és társadalmi válaszfalak leomlottak, eltűntek. Nem voltak ott mások, csak magyar állampolgárok, kiknek szivök összedobbant a hazaszeretben és az örömben, hogy a magyar művelődés egy érdemes intézete a fejlődés hosszú és lassú útján magasabb fokra emelkedett. Az ünnepségen részt vett Perczel Dezső v. b. t. tanácsos, Apponyi Géza gróf főispán, Gyurátz Ferenc ág. ev. dunántúli püspök, Ihász Lajos egyházkerületi felügyelő (magyar díszben), Dőry Pal alispán, Wigand János szegszárdi állami főgymnasiumi igazgató több tanártársaival, Tomka Gusztáv györkönyi lelkész, Wéber János országgyűlési képviselő és még igen számos egyházi és világi kitűnőség, a kik a jubileum után itt tartandó kerületi gyűlésre jöttek Bonyhádra. A jubileumi ünnepség hálaadó istentisztelettel kezdődött, melyen az ünnepi beszédet Horváth Sándor főesperes mondotta. Ezután az óriási számban megjelent ünneplő közönség a tornacsarnokban gyülekezett, hol a himnusz eléneklése után Gyurátz Ferenc püspök nagyszabású beszédben tolmácsolta a tolna-baranya-somogyi ev. egyházmegye örömét, hogy részt vehet a bonyhádi gymnasium örömünnepében. Beszéde valódi apotheozisa volt a hazafiúi szeretetnek, melynek szárnyalása felülemel bennünket a faji, politikai, vallási válaszfalakon. Különböző templomokban imádkozunk, úgymond a püspök, de egy Istennek mutatjuk be áldozatunkat és együtt szeretjük a közös édes anyát : a hazát. Ékesszólóan fejtegette a tanintézetek hivatását és ez : a valláserkölcsi érzés fejlesztése, lelkesítés a magasztos eszmékért, a szellemi kincsek ápolása. Terjessze ez intézet továbbra is a jót; küzdjön az igazság diadaláért, az embertársak boldogulásáért, a mivel nemcsak a maga sorsát és virágzását biztosítja, de a nemzet dicsőségét is. Boldog az a nép, melynek fiai körében az ismeretek iránt való szeretet nem marad a palotákban, de behatol a nép legkisebb fiai szivébe. Az ismeretek iránt való szeretet bizonyítéka a bonyhádi gymnasium. Hálás elismeréssel emlékezik meg a gymnasium fejlesztésére tett nagyarányú adományokról. Utána Gyalog István igazgató ismertette a tanintézet 100 éves történetét, megemlítve annak kiváló növendékei közül Petőfit, Balassa Jánost, Zsivora Györgyöt és Sárkány Sámuelt. Nagy elismeréssel szólt a közönség áldozatkészségéről, melylyel a tanintézet fejlesztését lehetővé tette. Tolna vármegye 100,000 koronát adott, Bonyhád társadalma pedig megmutatta, hogy nemcsak óhajtásában volt merész, hanem tudott nagy lenni áldozatkészségben is, a minek eredménye, hogy az intézet főgymnasiummá fejlődött. Az igazgató éljenzéssel fogadott szép beszéde után Beke Andor, az intézet tanára elszavalta Sántha Károly szép alkalmi ódáját: . . . „Száz év határán ünnepelni jöttünk, Imára tárul szivünk és kezünk, S míg áldjuk Azt, A ki trónol fölöttünk, A régiekről hűn emlékezünk. Mint felüőbül kitör a napsugár, Ködéből feslik a mult s fényben áll, S ámulva látjuk, a keblünk dagad: 4 Merész sudárba liogy szökkent a mag ..." Majd Ihász Lajos felügyelő tartotta meg ünnepi beszédét, a mi után az ifjúsági énekkar a Szózatot énekelte el. Utána a tanári kar élén Beke Andor üdvözölte 25-ik tanári évfordulója alkalmából Gyalog István igazgatót, volt tanítványai élén pedig Faik Henrik, a ki egyúttal bejelentette, hogy volt tanítványai szeretett tanáruk nevére 400 koronás alapítványt tettek, melynek kamatait egy kötelességeit híven teljesítő jó tanuló nyerje. Az üdvözlésekre a jubiláns meghatva válaszolt, egyúttal meleg szavakban búcsúzva el Marhauser Imre volt igazgatótól, a ki 33 évi tanárkodás után végleg nyugalomba vonul és a kit tanártársa ez alkalomra díszes emléktárgygyal leptek meg. Ezután Horváth Sándor főesperes, majd Gyurátz Ferenc püspök emelkedett szellemű szavakban búcsúztak el Marhauser Imrétől és melegen üdvözölték a jubiláló igazgatót, mire a megható és lélekemelő ünnepély véget ért és következett a társas-lakoma, melyen mintegy 200-an vettek részt. Este 8 órakor a főgymnasium felszerelése javára az „Arany Oroszlán "-ban fényes hangversenyt tartottak. Az ünnepségek sorát — more patrio — kedélyes táncmulatság fejezte be. T-e. A tiszavidéki ág. h. ev. tanítókör évi közgyűlését 1906 szeptember 12-én tartotta Nyíregyházán az ág. ev. központi iskola tanító szobájában Bortnyik György — kölesei lelkész — alesperes elnöklete alatt. Jelen volt: a nyíregyházai körnek 22 tanító tagja ; a debreceni körnek 2 tanító tagja ; továbbá : Paulik János nyíregyházi lelkész, iskolaszéki elnök; dr. Prok Gyula nyíregyházi ügyvéd, iskolaszéki elnök; Licskó Sámuel nyíregyházi ág. ev. segédlelkész. Reggel 8 órakor a kör tagjai — a közgyűlés megkezdése előtt — a templomba vonultak, a hol „Te neked Uram hálát adok" kezdetű ének eléneklése után — Bortnyik György alesperes mondott hálaadó imát. A gyűlés következő tárgysorozattal folyt le : 1. Bortnyik György köri elnök megnyitó beszédjében sajnálatának ad kifejezést, hogy a vidéki tagok igen kevés számban jelentek meg. 2. Elnöklő alesperes gyakorlati tanítást tartott a vallástanból az 1-ső 2-ik osztály növendékeivel. Szeretetteljes modora követésre méltó. A közgyűlés a szép előadásért jegyzőkönyvileg fejezte ki köszönetét. 3. Az iskola hatása a tanulók egészségére. Kidolgozta és felolvasta: Nandrásy Aurél nyíregyházi tanító. Az iskolai életből merített tanulságos felolvasást a kör tagjai mindvégig figyelemmel hallgatták. A felolvasás és hozzászólásokból sok tanulságot meríthettek a jelen voltak. 4. A tanító önérzetéről. Kidolgozta és felolvasta: Polster Adolf debreceni tanító. Igen, igen sok megszívlelni való igazságot mondott el felolvasó. Jegyzőkönyvileg dicsértetett meg. Mindkét munkát többszörösítteti és a tagok között kiosztatja — a tanítói kör. 5. A szőlőlugas mívelésről előadást tartott Mácsánszky Lajos nyíregyházi tanító. Előadását nem könyvekből, hanem évek hosszú során át szerzett tapasztalataiból merítette és adta elő vonzóan. A közgyűlés az indítványok során magáévá tette Paulik János lelkész következő indítványát: 1. A tiszavidéki ág. h. ev. tanítókör keresse meg az esperességet, hogy az tegyen intézkedést arra nézve, hogy minden egyház vegye fel költségvetésébe — az évenként egyszer tartatni szokott tanítógyűlésekre a tanítók napi és útiköltségét. A mely költségvetésben ez nincs meg, azt ne erősítse meg. 2. Az esperesség tekintélyével hasson