Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-09-14 / 37. szám

325 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ . 1906 lesznek híveink. A jelenlegi körülmények mutatják — egyes példákat kivéve — hogy csak ott szaporodnak, a hol anyaegyházat alkotnak, a hol túlsúlyban vannak, míg ellenben a diasporában mindenütt fogynak. S ezt előmozdítja a mi álszabadelvűségünk is. A rém. kath. lelkész csak ott és akkor esketi össze a vegyesházasokat, ha mindkét fél reverzalist ad a róm. kath. egyház javára. Mi megelégszünk a régi alappal s mégis évről-évre mi vagyunk a vesztesek. Mindezen esetek diasporáink alaposabb gondozására serkentünk. A Bocskay-emlékünnepélyek alkalmával hirdetett gyűjtések és offértoriumok céljául a gyámintézeti segélyezést tüntettük fel. Ily értelemben szólott a püspöki körlevél is. Híveink belátva emez alapítvány szükségességét, ismerve ama nagy anyagi gondokat, melyekkel egyes egyházak küzdenek, a szegénységet, melylyel egyes egyházak vívódnak, meghozták áldozataikat a gyámintézet oltárán azzal a tudattal, hogy a nehéz Ínségben, anyagi gondokkal küzdő hittestvéreiknek segítséget nyújtanak. Már most nekünk eme ígéretet be kell váltanunk, teljesen a mellett foglalnunk állást, hogy az azon célra fordíttassék, a melyre gyűjtöttük. Hiszen nagy szükségünk van rá. Számos egyházunk küzd a nehéz teherrel, az anyagi gonddal, igyekezzünk a nehéz terhet válláról levenni vagy legalább enyhíteni azt. Az evről-évre beérkező folyamodványok tömege mutatja a nagy szükséget. Hány szegény egyháznak kénytelenek kérvényét visszautasítani, mivel nincs fedezet. Hány diaspora van, a hol hitünk cselédei semminemű vallásoktatásban — kivéve a szülői házban elhangzó néhány imádságot és éneket — nem részesülnek. Itt az idő, teremtsük meg a diasporális alapot, mentsünk, míg mentenünk lehet. Nagyobb áldást, több hasznot nyertünk egy pár lélek megmentése által, mintha az erőseket erősítjük. A tisztelt cikkíró nagyon szeretné igénybe venni a Bocskay-alap kamatait a gyülekezeti könyvtár részére, mi által a gyámintézeti segélyezés teljesen háttérbe lenne szorítva s így a Bocskay-alapítvány rendeltetésének nem felelne meg. A cikkíró szerint a kamat 25 p/

0-a lenne fordítandó gyámintézeti célra s 75°/

0-a gyülelekezeti könyvtárra. Tegyük fel, hogy 10,000 koronás alapítvány lesz, annak 4°/

0 kamata 400 korona. Már most ennek 25 °/

0-át gyámintézeti célokra fordítva lenne 100 korona 300 koronát pedig fordítanónk gyülekezeti könyvtárak beszerzésére. Ezen összeg felosztása fontos kérdés lenne. Valamint az is nagyon fontos kérdés, hogy az egyházak mily sorrendben kapnák a gyülekezeti könyvtárt ? Az anya- vagy a leánygyülekezetek is részesülnének-e eme könyvtárak élvezetében? Hiszen számos leánygyülekezet van, a mely sokkal nagyobb mint az anyagyülekezet, így tehát azt kizárni nem lehet. Összesen van 1141 anya- és leánygyülekezet s ebből tisztán 673 anyaegyház. Hosszú idő, évtizedek avagy évszázadok múlnának el, míg minden egyházra rákerülne a sor. Ez is arra tanít, hogy fordítsuk a pénzt, a kamatokat az egyházak, főként a diaspora erősítésére, a hitélet erősbítésére. A cikkíró szerint bizonyos kötelezettségek mellett lennének eme könyvtárak felállitandók. Ugyanis mindazon egyházak, a melyek részesülnek eme könyvtáradományban, kötelezettséget vállalnának, hogy könytárakat tovább fejlesztik. Ily lekötelezettséggel valamit adni bajos dolog. Hiszen egy könyvtár felállítására s berendezésére 300 kor. nem sok pénz. A 300 kor. kamatból legfeljebb három könyvtárat lehetne felállítani évenként. Míg tehát mind a 673 egyházban felállítanék a könyvtárt, 200 évnél hosszabb idő múlna el. 200 év alatt sok és nagy megpróbáltatás érheti az egyházakat, úgy hogy nagy szükségük lehet az egyházaknak az anyagi támogatásra, úgy hogy sokkal több lelket menthetünk meg a diasporális gondozással, mint a gyülekezeti könyvtárak felállításával. A könyvtárak továbbfejlesztésének kötelezettsége nagy nehézséggel járna. Igen sok egyháznak megzavarná az évi mérlegét. Legalább 50—100 koronát kellene felvenni évenként annak kibővítésére és gazdagítására. Igen! de hány egyház képes ezt fedezni! ? Hiszen sokszor a legszükségesebb dolgait is nagy nehézségekkel — pótadó kivetése által — képes fedezni. Bajos dolog, ily viszonyok között, ily kötelezettségre erőltetni az egyházakat. Vegyük le a terhet, könnyítsük az iga viselését, ne pedig növeljük. Hiszen ha számbelileg apadunk, apadunk anyagilag is, s így meglevő híveinknek annál nagyobb terhet kell viselniök. Addig segítsünk, addig mentsünk, míg időnk vagyon, míg egyes egyházaink hajója nem merül el a végtelenség tengerébe. A Bocskay-alapítványból, melyhez minden anya- és leányegyház hozzájárult adományával, teljes joggal követelné a maga részét. A felállításnál nagy nehézséget okozna a nyelvi különbség. Egyházaink három nyelvűek, három nyelvű könyvtárat kellene felállítani. Mert hiszen az lenne a könyvtár célja, hogy a híveket építse, erősítse s így a könyveket a nép anyanyelvén kellene adni. így tehát egyes nagyobb, több nyelvű gyülekezetekben, több nyelvű könyvtárat kellene felállítani, a mi igen sok pénzbe kerülne. A gyülekezeti könyvtárak egyik hivatása lenne, megismertetni híveinkkel egyházunk múltját s annak küzdelmes voltát. Az egyházi irattárok porlepte foliánsait elő kellene venni s megírni minden egyes egyház történetét, hogy a multak emlékein az elődök dicső példáján okuljon az utókor. De hiszen ezt a nélkül megtehetjük. A protestáns esték, az adventi és böjti felolvasások tartása egyre jobban terjed napjainkban, ezeket használjuk fel a hitélet ébresztésére. Állítsunk fel egyházainkban „férfiak és ifjak egyesületét" s ilyenkor, ha kellő buzgóság és anyagi áldozat van a hívekben, meg lehet vetni a gyülekezeti könyvtár alapját s azt későbben növelni. A mi a valláserkölcsi iratok terjesztését illeti, ott vannak a Luther-Társaság magyar nyelvű, a Zpevnik és Tranoscius tót nyelvű s számos német nyelvű — külföldi — iratai, a lelkészek buzgólkodása terjesztheti azokat. Lapjaink is vannak, melyek a valláserkölcsi élet fejlesztését szolgálják: Az Evang. Családi Lap, Glocken, Straz na Sivne, mindezek a missió, a hitélet erősödésén munkálkodnak. Ezeket terjesszük jól, buzgón híveink között, úgy célt érünk. S ha híveink úgy a felolvasásokat, valamint a hiterősítő lapokat és könyveket megszeretik s maguk fogják járatni s maguk lesznek azon, hogy könyvtáruk legyen, a melyhez önkényes adományok által inkább fognak járulni, mint kényszer, lekötöttség által. A valláserkölcsi hiterősítő, egyházunk történetét tárgyaló könyvek száma oly csekély, hogy azt nagyon hamar meg lehet venni. Nekünk előbb egész irodalmat kell teremtenünk. Uj könyveket kell Íratnunk s magunknak kiadnunk. Akiadás felemészti a Bocskay-alap kamatait. Mert három nyelven kiadni egyes műveket, sok pénzbe kerülne. Már pedig az egyenlőség elvét tekintve, nem szabad különbséget tennünk nyelv és nyelv között. Egyházunkban dívó és használatban levő összes nyelvű híveknek kellene táplálékot nyújtani. Mindezek előrebocsátásával — újból ismétlem indítványomat — hogy a Bocskay-alapítványt fordítsuk csak gyámintézeti célra s ha határozott célt akarunk kitűzni, adjuk a diaspora segélyezesére. így építsük s emeljük egyházunkat. Hajclu Lajos.