Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)
1906-08-31 / 35. szám
309 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ . 1906 latát fogadta el. Vita nélkül jóváhagyták a modori leányiskolára vonatkozó javaslatokat, így a bővítést és a szolgálati pragmatikát. Helyeselték, hogy a selmeci lyceum áj épületet akar emelni s e célra már telket is vásárolt. A kerületi tanítóképző kérdését, mely évek óta állandó pontja minden kerületi gyűlésnek, Király Ernő világította meg alapos előadásban. A kérdés időszerűvé vált már azért is, mert a miniszter nem engedélyezi többé a tanítóképzőt mostani formájában. A mult évi közgyűlés Raab Károlyt, Laidenfrost Tódort és Király Ernőt küldte ki az ügy tanulmányozására és javaslattételre. A hármas bizottság munkálata elkészült. A tanítóképző helyéül Selmecet jelölte ki, mert egészséges hely, jelentékeny intelligentiája van, igazi culturfészek. A régi lyceumi épület alkalmas volna a célra, bár kertet külön kellene bérelni hozzá. Az évi szükséglet 24,000 koronát tesz ki, a mivel szemben csak 10—11,000 korona fedezet mutatkozik Ha a kerület lélekszámonkint 3 fillér járulékot vetne is ki, még mindig 5000 korona maradna fedezetlen, a mit az államsegélyből kellene pótolni. Schleiffer K. szerint egy tanszékre már van elegendő ereje a kerületnek, azt be kell tölteni, hogy a miniszteri tilalomnak fulánkja kiveszszen. Bándy javaslatára elhatározták, hogy a bizottság munkálatát egész terjedelmében kinyomatják s véleményadás végett leszállítják az egyházközségekhez. A debreceni protestáns egyetem ügyét dr. Masznyik Endre ismertette. A tiszántúli ref. egyházkerület átírt és szövetkezésre szólította fel az evang. egyházkerületeket az egyetem megteremtésére. A cél nagy, a törekvés tiszteletreméltó. A csatlakozást még sem tudja ajánlani. Debrecen az evang. egyházi életnek egyáltalán nem központja, sőt azon a tájon fölötte gyér az evang. lakosság. Anyagi erőnk is gyönge: célszerűbbnek, könnyebben megvalósíthatónak tartja az állami facultások mellett evang. ref. lelkészi és tanári seminariumok, otthonok alapítását. A tudomány és mint ilyen nem lehet felekezeti, de a nevelés igen s nekünk a mai viszonyok közt erre kell törekednünk. A theol. főiskolák segelyézése ügyében a kerület lentartja mult évi határozatát. Tehát az összeget csak akkor adja meg, ha az állami segélyt törvény biztosítja. Az egyetemes gyűlésre képviselőkül megválasztották az espereseken és egyházmegyei felügyelőkön kívül Farbaky Istvánt, Sziklai Ottót, dr. Dobrovits Mátyást, Okolicsányi Gyulát, dr. Keler Zoltánt, ifj. Laszkáry Gyulát és Ebner Gusztávot, Fuchs Jánost, Maróthy Emilt, a tanárok közül Hirschmann Nándort és Király Ernőt. A zsinatra vonatkozólag a kerület fentartotta régi álláspontját Az E. A. — Hollerung előadó javaslata szerint — nagyjában bevált; sürgős ügy nincsen, a mi miatt kívánnunk kellene. Nagyhont véleménye szerint a zsinat sem nem szükséges, sem nem célszerű. Trsztyénszky Ferenc nagy figyelemmel hallgatott felszólalásában azt mondja : Szinte élő frázis már, hogy készüljünk a zsinatra. Az anyagot lassan gyűjtögethetik, gondosan válogathatják az egyházmegyék, hogy az idő teljessége készületlenül ne találjon. A zsinati bizottság dolga rendezni és feldolgozni a gyűjtött anyagot. A zsinat elé főfeladatul azt tűzné ki, hogy tisztázza az állam és egyház viszonyát. Azonban erre nem alkalmas az idő. A református testvérek példájából vonjuk le azt a tanulságot, hogy ne siessünk. Érdekes vita kerekedett a nyugdíjintézet dolgánál, a hol a pozsonymegyei ismeretes indítványt tárgyalták. Az összes pontokat elfogadták, csupán a magasabb osztályú nyugdíj szerzés ellen támadt erős ellenzék. Baltik püspök és Händel esperes egyiránt keresztyénietlennek, szeretetlennek s erkölcstelennek tartja azt, hogy a gazdagabb lelkészek nagyobb nyugdíjt biztosítsanak maguknak társaik rovására. Egyenlő teher egyenlő jogokkal járjon, az az igazság. Hiszen a nyugdíjintézet nem csupán a tagok befizetéseiből él; a fedezet jó része az államsegélyből és közalapból telik, ebből minden lelkész csak egyforma részt követelhet. Ott a dunántúli és tiszakerületi példa, a hol a gyámolda a kerületnek úgyszólva egész pénzerejét fölemésztette. Ha magasabb lesz a nyugdíj, legyen magasabb minden tag számára. Schőnviszner Kálmán védte a javaslatot s a theol. tanárok példájával argumentált. Nézetünk szerint hibásan, mert helyes ugyan, ha a papság ideálul a tanárok nyugdíját tűzi ki (bár a tanárok maguk nincsenek vele megelégedve), de ott a belépés kötelező s nem esetlegektől s azon kívül külön áldozatokkal is jár. E kérdésre még visszatérünk, mert gyökeres orvoslásra van szükség. A kisebb ügyek közül megemlítjük Salgótarján panaszát, mely szerint az oda való reformátusok a nagygeresdi egyezséget megsértették. Ezt a panaszt az egyetem útján a közös bizottsághoz terjeszti fel a kerület. Baltik püspök arra figyelmeztette az egyházmegyéket, hogy a Zsedényi-díjra való ajánlásnál a tanítóértekezletek véleményét mellőzze, mert csak így felelhetnek meg a végrendelet igazi lelkének. Előfordult az az eset is, hogy egy éves tanítót ajánlottak társai, a ki e pályán még érdemeket nem szerezhetett. Valóban őrködni kell azon, hogy ez a díj ne veszítse el stipendium jellegét, a mi az érdemesnek jár és ne fajuljon sorba járó mellékjövedelemmé. A kerületi gyűlés az idén általános tisztújítást is tartott. Kivétel nélkül megmaradtak a régi tisztviselők, csupán a távozó Korcsek helyébe választották meg jegyzőnek dr. Trsztyénszky Ferencet és levéltárosnak Hörk Józsefet. A bizottságokat azonban több új erővel frissítették föl. A Baldácsy bizottságba báró Prónay Dezsőt, Baltik Frigyest, Láng Lajost es Laszkáry Gyulát küldte ki a kerület. A közgyűlést 24-én délben 1 órakor rekesztette be az elnökség. EGYHÁZI ÉLET. GYŰLÉSEK. A tiszai ev. egyházkerület közgyűlése. A tiszai ev. egyházkerület ez évi rendes közgyűlését Szentiványi Árpád felügyelő és Zelenka Pál püspök elnöklete alatt aug. 23. és 24. napján a kies fekvésű Barlangligeten, ebben a legszélsőbb tátrai fürdőhelyen tartotta. Ezt megelőzőleg aug. 21. és 22. napján a szokásos előértekezletek és bizottsági ülések tartattak, a melyeken a közgyűlés vitásabb és fontosabb kérdéseit készítették elő. Nagyobb jelentőséget kölcsönöz ennek a közgyűlésnek az a körülmény, hogy a megelőző napon a barlangligeti ev. templomnak, a szepességi építkezésnek ezt a sikerült művét és prot. végvárat avatta föl igen szép és tartalmas beszéddel s az összes esperesek közreműködésével Zelenka püspök. Ez alkalommal az ünnepi szónoklatot Weber Samu esperes és szepesbélai lelkész tartotta, ki I. Mózes 28. 16—18. v. alapján remekül és élénk előadásban szólott a hű megemlékezésről Ivánkára, a beérkezett segélyekről (Hohenlohe herceg s a szepesbélai város és gyülekezet stb.) s a hála érzetéről a nagylelkű adományozókkal szemben. A délutáni órákban a gyámin-