Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-08-31 / 35. szám

306 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1906 fehérvár 77 K 63 f (Fehér-Komárom), Modor II. 89 K 40 f (Pozsony m.), Szent-György 105 K 28 f (Pozsony m.), Német-Gurab 130 K 87 f (Pozsony m.), Révkomárom 142 K 80 f (Fehér-Komárom). Bazin város 148 K 24 f (Pozsony m.), Modor I. 205 K 90 f, Pozsony 1762 K 72 f. Egy léíekre legtöbb esik Modor L-ben: 54" 1 fill. Az egész egyházban négy egy egyház akadt, mely a gyámintézetre nem gyűjtött: a nógrádi Felső-Sztregora és Lest, továbbá a nyitrai Turoluka és Felső-Zelle. A gyűjtőiskolák száma az idén kisebb, de az ered­mény nagyobb ; a perselyek száma 4-el nőtt, Csákváron gyámintézeti nőegylet alakult. A Gusztáv Adolf-egylettől 6100 Márkát kaptak a kerületbeli egyházak és intézetek. A 800 koronás szeretetadományra Szulyót (ősi articularis egyház Trencsénben) ajánlja a közgyűlés, a pozsonyi diakonissa-intézet 200 K s a különböző egyház­megyékből mintegy 13 egyház részesült 100—100 K adományban, a 31 korona pénztári maradékot pedig a Bethánia-alapnak adták. Az elnök az ülés elején szép megemlékezéssel búcsúztatta el az elhúnyt báró Radvánszky Bélát s be­rekesztés előtt felhívta a tagokat, hogy a pozsonyi gyűlé­sen minél számosabban jelenjenek meg. II. A papi értekezlet. A papi értekezletet 22-én délután 2 órakor D. Baltik Frigyes püspök rövid fohászszal nyitotta meg. A hozzá­fűzött pár szóban az 1848. XV. t.-c.-be ütköző sérel­mekre utalt, a melyek legfőképen az áttérés és hitoktatás terén jelentkeznek. A legszigorúbb ellenőrzést ajánlja, mert csak így orvosolhatjuk a régi sebeket. D. Baltik püspök tudomására hozta az értekezlet­nek, hogy a pogánymissiói gyűjtés 240 K, a mit a régebbi határozat értelmében ki kell küldeni a lipcsei missiói intézet pénztárának. A belmissiói gyűjtés csak 76 K, a mit ismét a tőkéhez csatolnak. A tőke összege 220 K 84 f. Jóval kevesebb, semhogy vele sokat igérő munkát lehetne kezdeni. A lipcsei ker. missió évi közgyűlésén a püspök megbízásából Schmidt Károly Jenő pozsonyi lelkész kép­viselte a kerületet s útjáról részletes jelentést küldött az értekezletnek. A jelentés szerint a keletindiai missió 47 állomáson 42 európai és 124 benszülött munkaerővel dolgozik. A lélekszám 21,546, a pogánykeresztelések száma 559, a gyermekkereszteléseké 736, más egyházak­ból áttért 36, konfirmáltak száma 403, úrvacsorára jogo­sultak száma 10,011; az úrvacsorával tényleg élt 19,943 ; esketés 239. Van 282 iskola 585 tanítóval és 9860 tanulóval. A két afrikai missió 12 állomásán 29 európai, 24 benszülött míveli az Úr szőllejét. A lélekszám 564, a pogánykeresztelések száma 95, a gyermekkeresztelé­seké 51 ; úrvacsorával élt 521 ; az esketések száma 11, az iskoláké 44, a tanulóké 3581. A missiói intézetben jelenleg egy Roth nevű mezőberényi ifjú tanul s így pár év múlva Magyarország is küldhet már egy kész munkást a missió mezejére. A lipcsei missió szívesen látná a kerület állandó képviseletét a nagy tanácsban s ezt a kérdést meg is kell vitatni. A felszólalók kivétel nélkül méltányolták Schmidt lelkész buzgóságát, anyagi áldozatait s köszönettel fogad­ták jelentését. Az állandó képviselet dolgában megosz­lottak a vélemények. Händel Vilmos ellenzi, mert úgyis nagyon csekély az az összeg, a mit e célra összegyűj tünk s most még ennek jó részét utazgatásra fordítsuk ? Az állandó képviseletnél fontosabb s nagyobb haszonnal jár Isten országára, ha minél többet tudunk összehordani a közös kasba. A jog, a mit a Missió tanácsa ad, becses, de a pénzkérdés miatt nem érvényesíthetjük. Bándy Endre híve az állandó képviseletnek. A jog, ha nem érvényesítjük, nem egyéb frázisnál. E viszonyból, a gya­kori érintkezésből csak haszon háramlik reánk. Kép­viselőink erőt, lelkesedést, tanulságot hoznak haza a reformáció szülőföldjéről, a missiói munka fészkéből. Igaz, itt a pénzkérdés, mely minden szép egyházi törek­vésnek szárnyát szegi, míg az állam helyett százezreket áldozunk iskolákra. Kéri az értekezletet, ne vesse el ridegen az állandó képviselet ügyét. Ha a püspök időn­ként felszólítja a lelkészeket, hogy vállalkozzanak saját költségükön a képviseletre, a legtöbbször akadni fog egy-egy ideális gondolkodású ember, a kinek a főúri javakból is jutott annyi, hogy útra kelhet. Wladár Miksa hozzászólása után az értekezlet ily értelemben határozott, végül felkérték a püspököt, hogy kövessen el mindent közigazgatási uton a missiói gyűjtés intensívvé tételére. Nagyobb vita volt a liturgia egyesítése kérdésénél. Ezt a szepesi városi papi értekezlet pendítette meg s a dunáninneni kerületben Nógrád melegen fölkarolta. A papi értekezleten Hollerung Károly részletes tanulmányt olva­sott fel róla, kiterjeszkedett a liturgia történetére s fej­tegette, milyennek kell lennie az igazi evangelikus liturgiának s meg is állapította az istentisztelet rendjének mintáját. Több javaslatot* terjesztett be, a melyek jó részt visszhangra találtak az értekezleten. Híve az egy­séges liturgiának, ha az az evang. ideálnak megfelel. Egyébként a tárgy tanulmányozását sürgeti, hogy annak idején a zsinat végérvényesen határozhasson. Hörk József elítéli az egységes liturgiára törekvő mozgalmat. Az uniforniitás sokszorta több kárral jár, mint a mennyi hasznot belőle remélhetünk. A liturgia adiaphoron, a fö a lélek egysége. A liturgia nagyon sok­féle, de egyes formái oly mélyen gyökereznek a nép­lélekben, hogy megtámadásuk viszályt támaszthat, vagy legalább is a buzgóság megcsappanását okozza. Utal a reformátusok példájára. A „közkívánat" sürgetésére egy kiváló szakember az elvi alap és történelmi fejlődés eredményének figyelembevételével készített egységes litur­giát, mely a művészi követelményeknek is megfelelt, de mindenki idegenkedik tőle. Ily dolgot csak maga az élet szabályozhat. Ajánlja, hogy a papi értekezlet mondjon ellene a liturgia egységesítésének, sőt átiratilag kérje fel a társértekezleteket, térjenek jó útra. Wladár Miksa Nógrád álláspontját védi. Sok helyütt önkényesen eltérnek az istentisztelet rendjétől, mely néhol majdnem mise, néhol egészen száraz és rideg. Nógrád csupán azt akarja meggátolni, hogy a lelkészek és egyházak önhatalmúlag ne módosítsanak a liturgián minduntalan. Állandó evangeliumi lit. normát kiván a zsinattól irányadóul. Händel Vilmos: Az előadóval nincs egy vélemé­nyen. A prot. istentiszteletben az igehirdetés a fő és nem a liturgia. A megszokott és épületes hatású formá­kat kár bolygatni. Az előadó mellékesen említette az istentisztelet aesthetikáját; ezt fontosabbnak tartja az egységes liturgiánál. Itt nagyon is elkél a reform. Oltár­képeink jobbára művészi szempontból értéktelenségek, tárgyuk sem találó mindig. Az oltárdiszítés önkényes, az egyházi év különböző szakainak hangulatát nem veszik figyelembe. Az énekszöveg és dallam jellegre, színre, hangulatra messze jár egymástól. Itt nyílik gaz­dag tér a lelkész munkájának; bár itt sem az egyforma­ságot keresi, a minek értékét megérteni nehéz. Krupee István : Az ellen szólal fel, mintha rossz úton volnánk. A lélek mívelése a hit szempontjából, a mit a liturgia is szolgál, elsőrendű feladata az egyház­* A tanulmányt később közölni fogjuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom