Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)
1906-08-10 / 32. szám
282 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ . 1906 új orgonát szerzett; Késmárk a régi történelmi nevezetességgel biró templomot javította, Krigh új oltárt emelt, Tótfalu új templomot épít, Hollólomnic az iskolát, Topporc a paplakot gyökeresen alakítja át. Örvendetes esemény nemcsak egyházmegyei, hanem egész Szepességre, hogy Thököly Imre hamvainak Késmárkon leendő elhelyezése iránt megindított mozgalom végre sikerre vezetett. Az egyházias életnek világos tanújele, hogy egyházainkban a mostani anyagias világban is 5135 fi és 6566 nő = 11,711 járult az Úr szent asztalához. Áttérés volt kettő hozzánk, tőlünk senki. Lipták Tivadar topporci lelkész Izsákfalvára távozott és Pósch G. Adolf lépett örökébe. A dekanatusi jelentésekből kitűnik, hogy a tanítók legnagyobb része híven és lelkiismeretesen teljesítette szent kötelességét a nevelés és oktatás terén. Az ez évi aug. 21—24. Szepesbéla-Barlangligeten tartandó kerületi gyűlésre Alexy Mátyás, Holko Mihály, dr. Lersch Kornél és Stenczel Sándor megbízólevéllel az egyházmegye többi lelkésze, valamint: dr. Payer Géza, Brukner Károly, Belóczy Sándor, id. Koromsay György, Genersich Tivadar, Topperczer Rezső, Kertscher Sándor jk. kivonattal küldettek ki. A számvevőszék jelentése, hogy az egyházi számadások rendben találtattak, helyeslő tudomásul vétetett. Elhatározták, hogy jövőben az egyes egyházak a számadásokban kitüntetett vagyonállapota az esp. jkvbe vétessék föl. A kerületi gyűlésen a tanítók számára biztosított két helynek betöltése céljából Gréb János tanítót jelölték. Jelentették, hogy a tanító-körök rendesen tartották értekezleteiket s az ezekről szóló jegyzőkönyveket beterjesztették a főesperesi hivatalnak. A szepesvárosi és tátraaljai egyesült nyugdíjintézet vagyonállapota 45,556 K, a mult évben ezen intézet 12 nyugdíjjogosultat 190—190 koronával segélyezett. A sublechnici szórványgyülekezet iskolája állami segélyre nem tarthat igényt, mivel a tankötelesek száma 30-nál kevesebb. Egyöntetűség céljából elhatározták a bemutatott minta szerinti anyakönyv, osztályzati nyomtatvány, mulasztási napló, havi értesítő könyvecske az esp. összes iskoláiba való bevitelét; minden tanító köteleztetett e minta szerinti tanmenetnek és órarendnek az isk. év elején leendő beterjesztésére. A számvevőszék jelenti, hogy az alapítványokról szóló kimutatásokat felülbírálta ; elfogadtatott azon javaslata, hogy ezen kimutatások a bemutatott minta szerint újból állíttassanak ki és két példányban terjesztessenek föl. Dianiska Frigyes késmárki lelkész jelentést tesz a szepesi lelkészegyesület működéséről, mely működés bizonyságai a liturgia egyöntetűsége; a katechizáció fellendülése ; a szepesi XXVI városi fraternitás története s a keresztyénség lényegéről; irodalmi bizottságot alakított a vegyesházasságban élő hívek hitökben való erősbítésére szolgáló röpirat s a híveknek nyújtandó épületes olvasmányok kiadására. Megválasztatott az egyházmegyei nyugdíj és iskolai bizottság. Az esperes-felügyelő cyclusa lejárván, a szavazatok augusztus végéig okvetetlenül beadandók az ez alkalommal kiküldött szavazatbontó-bizottság elnökéhez, dr. Tátray Gergelyhez Késmárkra. Az elhalálozott Kéler Pál egyházmegyei ügyész helyébe dr. Lersch Kornél választatott meg egyhangúlag. A főesperes úr köszönetével és fohászával a gyűlés véget ért. Kishont. A kishonti egyházmegye júl. 30-án Rimaszombatban tartotta közgyűlését. Ez az egyházmegyénk földrajzilag is kikerekített egészet képez. A Rima völgyét foglalja magában egész Csízig és Várgedéig. Kishont fényes múltra tekinthet vissza. Papjainak magas theologiai színvonaláért egykor Parva Saxoniának hívták s dolgozataik, a híres Solennia messze földön nagy becsületet szerzett az egyházmegyének. Gyönyörű könyvtárt gyűjtött, mely ma is megvan Cserencsényben. A múlt század utolsó tizedeiben nemzetiségi viszályok dúlták fel az esperesség békéjét s a theologiai munkálkodástól a figyelmet más mezőre fordították. Lassan — egy emberöltő kimultával — végre elcsendesültek e zivatarok s a megye újra visszatérhetett a régi barázdára. Az új korszak megteremtése Szontágh Bertalan híres gömöri alispán erélyének s Kubinyi Aladár kir. törvényszéki elnök bölcs kormányzatának eredménye. E két felügyelő mellett a munka oroszlánrésze Gyiirky Pál főesperesnek jutott, a ki a nehéz napok minden terhét és verítékét megosztotta velők. Kishont ma a legcsendesebb, szinte zajtalanul működő egyházmegyék egyike; az egyházi élet hullámai szabályos mederben, egyforma eséssel iramlanak tova. A közgyűlést, mivel Kubinyi Aladár felügyelő üdülés miatt távol volt, Medveczky Sándor kir. közjegyző nyitotta meg. Rövid beszédéből kiragadjuk azt a teljesen igaz gondolatot, hogy a közöny, a tespedés, szóval a belső ellenség gonoszabb a külsőnél. Bizonyos önzés harapózott el köztünk; két kézzel kapnánk azon kincsek után, a miket a keresztyén vallás kínál, az előnyökért, a melyek vele járnak, de húzódozunk a terhektől és áldozatoktól. Indítványára távirattal üdvözölték a közszeretetben álló felügyelőt, Kubinyi Aladárt, a kinek magvas megnyitói egyszerre magas színvonalra emelték a tanácskozás színvonalát. A gyűlés megalakulása után Gyürky esperes bemutatta az esperességnek Baráth Károlyt, Várgede új missionarius lelkészét, a kinek beköszöntője általános rokonszenvet keltett. Az esperesi jelentés tömör lapidaris modorban, minden cicoma nélkül emlékezett meg a letűnt év közigazgatási eseményeiről. Kubinyi Aladár és a jelenlevő Fábry János királyi kitüntetését éljenzéssel vette a gyűlés tudomásul. Osgyán vallásos estét rendezett az egyházi építkezés javára, Nyustya Fáy Gyuláné emlékére 1000 K alapítványhoz jutott. Az évi adományok főösszege 3900 kor., építkezésre és adósságtörlesztésre mintegy 60,000 koronát fordítottak a hívek. 3 tanító jutalmazásban részesült a vármegyei nemzeti alapból. Szomorú pontja volt a jelentésnek, hogy az egyházmegye területéről is megindult a kivándorlás Amerika felé s csodálatos, épen oly vidéken, Rima-Brézón, a hol a likéri vasgyár kitűnő keresetforrásul szolgál. Végül kemény s határozott szavakkal ítélte el a mult évi tiszolci belmissiői értekezletet, mely a separatio célzatát szolgálta, Kishont nem vehetett részt benne, mert „a belmissió ezen vándorai bizonyos testületi szervezet képét mutatták, a melynek alapszabályait a nyilvánosság nem ismeri; a rendezőket a közvélemény szerint az egyházi szempontok mellett más melléktekintetek is vezérlik s Tiszolcba jövetelöket az egész megye jogosult aggódással és izgalommal nézte". A tiszolci lelkész jelentése szerint az értekezlet nyilvános tárgyalásai mind végig egyházias mederben maradtak; a belmissiői célok szolgálata azonban jobban megvalósítható a fennálló közösségek, a gyámintézet és Luther-Társaság által és nincsen szükség külön szervezetekre. Ha Tiszolc élénkíteni akarta egyházi életét, hivta volna meg falai közé az esperességi gyűlést, a gyámintézetet és Luther-Társaságot. Ennek mélyebb hatása lett volna a gyülekezetre s a testvérekkel való közösség szellemét is élesztette volna. Az esperes szavait a közgyűlés minden tárgyalás mellőzésével egyhayigúlag helyeselte.
