Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-08-10 / 32. szám

II. év. Budapest, 1906. augusztus 10. 32. szám. // EVANGELIKUS OEALLO EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven, a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden két hétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ : KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL : HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára a „Hivatalos Közlemények" melléklettel együtt egész évre 10 kor. félévre 5 kor., negyedévre 2.50 kor. A Hivatalos Közleményeket az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Hirdetés ára oldalanként 32 kor. TARTALOM: Jézus — mindörökké. {Chr. W.) üzenetek. Tövisek és virágok. F. Egyházi élet. — Irodalom. Szerkesztői Jézus — mindörökké. „Jézus Krisztus tegnap és ma — és mindörökké ugyanaz". (Zsid. 13, 8.) Igazság-e ez? Avagy az a Jézus, a ki egykor ott járt-kelt Palesztina izzó ege alatt, azonos-e avval a Jézussal, a kinek ma az egyházak szolgálnak? Vájjon nem más-e az a Jézuskép, a mely a róm. katholikus keresztyénség oltárait diszíti, mint az, a mely a modern hivők lelkében él? Ugyan ki tagadhatná ez ellentéteket? És mégis, dacára a különböző hitbeli és tanszem felfogásoknak, ez a személy, a melyhez a különböző felfogások fűződnek, oly nagy, oly emelkedett s oly messze kiható, hogy nem azonosítható egyetlen tan avagy kultusz tiszteletének alakjával sem. 0 az, a kit az ősatyák vártak s ki után az ó-szövetség prófétái epedtek s Görögország bölcsei sóvárogtak; a kelet felől támadó világosság, a mely az emberiségnek új fényt és életerőt árasztott. Nem jött a Dávid koronájával, miszerint ezt Izráel népe várta; sem mint a világ bölcsészeit legyőző új bölcselő, miként azt a görögök vélték: és mégis ő lett a világ vágyva óhajtott megváltója. Mert a mit ő hozott, az a világ legjava, legdrágább kincse: új élet Istenben. Váltakozzanak bármikép a hittételek: Jézus mindig központjuk marad. S hogy megjelent: nincs többé nélküle fejlődés. Tegnap és ma és mindörökké a Krisztus marad ő, szegények vigasztalása, szenvedők enyhülése, gyenge lelkek erőssége, út, igazság, világosság és élet. Senki sem mehet az Atyához, hanem ha ő általa. (Chr. W.) Tövisek és virágok. ni. A dunántúli gyámoldáról sok cikk ment mostanában végbe. Igen életbevágó kérdésről van szó, azért itt több türelemre s higgadtságra van szükség, hogy a dolog tisztázódjék. A kerületi tanítóság azt kivánja, hogy a Gyámolda kötelékébe űjra felvétessék. Ezt azon a címen követeli, hogy 1895-ig tagja volt annak s mint egyházi testületnek ma is megvannak ugyanazon jogai a Gyámoldával szemben, mint azelőtt. Ezen jogigénynyel szemben az egyhker. számvevő tisztán a kétszerkettő megdönthetlen igazságával kimutatja, hogy a tanítók újra fölvétele azonos a Gyámolda halálos ítéletével, mivel ezt a roppant terhet a Gyámolda nem bírja el. A tanítók újra fölvétele esetén a már eddig nyugalmazott 147 tanítónak évi gyámdíját le kellene szállítani a negyedrésznyire; 182 még nem nyugdíjas, de nyugdíjigényes tanítót pedig a befizetett járulék felének visszatérítésével a Gyámolda kötelékéből el kellene bocsátani. „Ha tudatosan tenné valaki — jegyzi meg — lelketlenségnek kellene mondani, hogy az újabb tanítók 329 idősebb tiszttársaik érdekeit és szerzett jogait vetik kockára csak azért, hogy maguknak új jogokat próbáljanak szerezni". Ez elég világos beszéd. A mi más szóval annyit jelent, hogy a tanítók újra fölvétele esetén a Gyámolda egyszerűen megbukik s nemcsak az új tanítók buknak meg vele, hanem a régiek is kibuknak belőle. Pedig a lelkészekről még eddig egy szó sem esett. Hát azokkal mi történik? Az, hogy azok is kibuknak belőle a régi tanítókkal együtt. No hát ez igen épületes látvány lesz. Ajánlom különösen Czuppon esperes úr nagybecsű figyelmébe, ki az Őrálló 24. sz.-ban erre vonatkozólag megjelent s fájdalmas sóhajtásokkal teljes cikkét oly kitűnőnek találta, hogy azt jónak látta az Ev. Népisk. 6. sz.-ban is szórólszóra megjelentetni. „Lelke elszorul, szíve fáj — írja — mikor a kerületi Gyámolda végbukásáról kell beszélnünk. Ne beszéljünk róla..." Hja! de mikor kezd körmünkre égni a veszedelem. Akkor se beszéljünk róla ? Hát ő minek beszélt s főkép úgy, a hogyan beszélt, kár volt beszélnie. Itt érthetően csak a számok beszélnek. A számok beszédével szemben pedig hiábavaló beszéd minden „lélekelszorulás és szívfájás".