Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-07-27 / 30. szám

262 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ . 1906 Xem gyülekezetéhez, hanem azokhoz, a kikkel a hivatásnak ugyanazon érdeke fűzi egybe-. lelkésztársaihoz és pedig közelebbről azokhoz, a kikkel legközvetlenebbül együtt működik s legkönnyebben közlekedik: ugyanazon egyházmegyebeli lelkésztársaihoz. Mutatis mutandis ugyanez ell a tanítókra nézve is, a kikkel azonfelül a vallásosárkölcsi népnevelés érdeke köti össze a lelkészt. Azt hiszem, hogy ily módon helyes ethikai és gyakorlati megfontolás útján természetesen jutunk az egyházmegyei lelkészi és tanítói könyvtár, vagy röviden: az egyházmegyei könyvtár eszméjére s tervére s azért mindezen megfontolások alapján bátorkodom a paroehiális könyvtárak helyett, egyházmegyei könyvtárak szervezését s a hol ilyenek már létesültek, nagyobb arányú fejlesztését javaslatba hozni. Az első kérdés, mely e javaslattal szemben is felmerül, a pénzkérdés : honnan vegyük ily könyvtárak szervezésére és gyarapítására a szükséges anyagi fedezetet ? S erre nézve "előttem minden kétségen felül áll az, hogy az üdvös cél megvalósítása végett első sorban azoknak kell meghozniok a szükséges áldozatot, a kiknek az első sorban érdekökben áll, t. i. a lelkészeknek és tanítóknak. Ők tehát, átlátva az ügy fontosságát és üdvös voltát, maguk fogják magukat bizonyos arányos évi járulék vagy tagsági díj fizetésére kötelezni. Valamit csak mindegyikünk szán könyvszerzésre s könnyű belátni, hogy ha szövetkezünk s járulékainkat egy közös könyvtárra összeadjuk, ebből sokkalta több haszon háramlik úgy az egyesre, mint a közre, mintha ugyanazt az összeget kiki pusztán saját céljaira fordítja. Természetes, hogy a lelkészek nagyobb, a tanítók kisebb tagsági díjat fizetnének. A tagsági díjakon kívül az egyházmegyei könyvtár jövedelmét alkotná az egyházmegye évi járuléka. Gondolom, hogy az egyházmegyék ettől nem fognak elzárkózni most sem, még kevésbbé akkor, ha a várt közigazgatási államsegély folyósítva lesz. Méltányos dolognak tartom továbbá, hogy a tagok a könyvtár használata után megfelelő használati díjat is fizessenek, habár csak keveset is, hogy a ki a könyvtárt nagyobb mértekben használja, az megfelelően nagyobb mértékben járuljon hozzá annak költségeihez is. Legokosabbnak tartanám e használati díjaknak oly arányban való kivetését, hogy azoknak jövedelméből a könyvtár karbantartásának és kezelésének költségei fedezhetők legyenek, mig a könyvtár egyéb jövedelmei tisztán a gyarapításra volnának fordíthatók. Az egyházmegyei könyvtár állandó jövedelmét alkotnák ilyenformán : 1. az egyházmegyebeli lelkészek és tanítók tagsági díjai; 2. az egyházmegye évi járuléka; 3. a tagoktól befolyó használati díjak. Ajánlatosnak tartanám továbbá, hogy az érdekelt tényezők összeműködésével egyszersmind könyvtári alapok is gyűjtessenek. Jogosnak vélem azt a reményt is, hogy ily egyházmegyei könyvtárak önkéntes pénz- és könyvadományok által is sokkal inkább gyarapodnának, mint az ú. n. paroehiális könyvtárak. Elhányt lelkészek, tanárok, tanítók könyvtárai is, akár hagyományozás, akár vétel útján jutnak az egyházmegyei könyvtár birtokába, itt mindenesetre sokkal többeknek válnak hasznára, mint a szűkkörű paroehiális könyvtárban. Általában szilárd meggyőződésem, hogy a különben szétforgácsolt erők és érdekek ily módon való egyesítésével sokkal biztosabban és könnyebben érünk célt, mint, hogy ha paroehiális könyvtárak felállításával kísérletezünk. Az egyházmegyei könyvtár, mint az egyházmegyei lelkészi és tanítói kar, vagy mint az egyházmegye tulajdona, az egyházmegyének egy középponti fekvésű gyülekezetében volna felállítandó, melynek lelkésze és tanítója volnának a könyvtár felelős kezelői. A könyvtár és a tagok közötti közlekedést a postának hivatalosan és díjmentesen kellene közvetítenie. Az egyházmegyei lelkészi és tanítói karból választott szűkebbkörű könyvtári bizottság intézné a könyvtár ügyeit, tervszerűen gondoskodnék annak gyarapításáról, ellenőrzéséről stb. Az egyházmegyei könyvtár közelebbi szervezésére és arra nézve, hogy általában minő és mely művek volnának megszerzendők, egy az egyházkerületi lelkészi értekezlet által kiküldendő bizottságnak javaslata volna hivatva az iránt megadni. Miután ily módon az ú. n. paroehiális könyvtárak eszméjében rejlő jogosult elem az egyházmegyei könyvtárban célszerűbb megvalósulást nyerhet, a gyülekezeti könyvtárak Kapi Béla által javasolt terve előtt szintén nincs elzárva a megvalósulás útja. E tervjavaslatnak üdvös célja ugyancsak megérdemli, hogy megvalósulása érdekében megtegyüuk minden lehetőt. Azért az erre vonatkozó Kapi-féle javaslatot egészben véve elfogadhatónak, sőt elfogadandónak tartom a következő megjegyzésekkel : 1. A gyülekezeti könyvtárak szervezésénél a tudományos irodalmat, melyet a Kapi-féle javaslat részben szintén fel akar ölelni, hagyjuk egészen figyelmen kívül. Igaz, hogy a gyülekezeti könyvtár, ha nemcsak az ifjúsági és népkönyvtárt, hanem — a mint Kapi gondolja — a „tudományos könyvtárt" is egyesítené magában, ezzel „nagyobb kört ölelne magához" ; de legyünk szerények: „ki sokat fog, keveset markol" ; és legyünk következetesek: a mit a „paroehiális könyvtárak" címe alatt elvetettünk, azt ne vegyük fel újra a „gyülekezeti könyvtárak" címe alatt. 2. Tévesnek tartom a Kapi-féle javaslatnak azt a gondolatát, mely egy a Luther-Társaság által külön e célra megindítandó irodalmi vállalat útján kiván a gyülekezeti könyvtárak gyarapításáról gondoskodni. Az ilyen mondvacsinált egyházi irodalom ellenkeznék az organikus élet fejlődésének törvényeivel s azért nem volna életképes. Az eleven élet természetszerűleg gondoskodik a maga szükségleteiről. Keltsünk életet gyülekezeteinkben, vágyat, éhséget, szomjúságot híveinkben jobb, bővebb szellemi táplálék után, adjunk nekik ízelítőt a legjavából s majd versenyre kelnek a szellemek, hogy a jelentkező szükségletet kielégítsék s csak örülhetünk, ha ezen a réven Luther-Társaságunk munkája is új lendületet nyer. 3. Ne hamarkodjuk el a dolgot. Az ügy fontossága megkívánja, hogy azt értekezleteink minden fokán még egyszer beható megfontolás tárgyává tegyük s csak azután vigyük végleges döntésre. Mindezek alapján a következő határozati javaslatot terjesztem elő: Az egyházmegyei lelkészi értekezlet a paroehiális könyvtár, mint a helyi lelkész és tanító személyes használatára szánt tudományos szakkönyvtár eszméjét elejti és e helyett egyrészt egyházmegyei lelkészi és tanítói könyvtárak, másrészt gyülekezeti ifjúsági és népkönyvtárak szervezése mellett foglal állást; egyszersmind felkéri az elnökség útján az egyházkerületi lelkészi értekezletet, hogy ezt a határozatot a föntebb kifejtett értelemben javaslatként közölje az összes többi eyyházmegyei lelkészi értekezletekkel véleményadás végett s küldjön ki saját kebeléből egy szükebbkörü bizottságot, mely hivatva lesz az egyházmegyei lelkészi értekezletek javaslatai alapján részletes javaslatot tenni az 1907. évi egyházkerületi lelkészi értekezletnek. Jegyzet. Jelen véleményes javaslatot a soproni felső ág. h. evang. egyházmegye f. évi július 12-én Sopronban tartott lelkészi értekezlete egész terjedelmében magáévá tette s elhatározta, hogy azt, mint saját véleményét terjeszti fel az egyházkerületi lelkészi értekezlet elnökségéhez.