Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)
1906-07-20 / 29. szám
255 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ . 1906 Sobó Jenő, Vajda Pál és Trsztyánszky Ferenc, igazolványnyal úgy a világi, mint a lelkészi tagok közül kiküldettek többen. Az esperest és követeket megbizták, hogy a lelkészek javadalmának 2400 koronára való emelését s korpótlékkal való kiegészítését s a tanároknak és tanítóknak az államival egyenlő javadalmazását szorgalmazzák. Tiszavidék. A földrajzilag legnagyobb területet magában foglaló hét vármegyére kiterjedő tiszavidéki egyházmegye f. hó 10-én és 11-én Debrecenben Materny Lajos főesperes és dr. Meskó László országgyűlési képviselő, esperességi felügyelő elnöklete alatt tartotta közgyűlését, mely alkalommal a közel s távolból egybesereglett tagokat a vendéglátó egyház élén Materny főesperes-lelkész már a vasúti állomáson, később pedig a paróchia s az újonnan épült emeletes népiskola udvarán szívélyes szavakkal üdvözölte. A gyűlés tagjait első sorban is a reggel 8 órakor kezdődött tanügyi tanácskozmány foglalkoztatta. Bortnyik György alesperes elnöklete alatt az összes népiskolák ez év folyamán felmutatott működése mélyreható, komoly megbeszélés tárgyát képezte. Örvendetesen vette tudomásul a tanácskozmány négy új iskola építését Nyíregyházán és Debrecen minden tekintetben modernül felszerelt, kényelmes beosztással bíró emeletes népiskolájának elkészültét, nemkülönben azt, hogy Nyíregyháza összes tanyai iskolái, a pénzintézetek és a „Bessenyei-kör" nagylelkű hozzájárulásával népkönyvtárral láttassanak el, a melyek a nép művelésének továbbfejlesztésére lesznek hivatva. Utasította az egyes egyházközségeket, hogy a politikai hatóságoktól a tankötelesek összeírási ívét idejekorán beszerezni s ez alapon a be nem iskolázottakat iskoláztatási kötelezettségeik teljesítésére szorítani szorgos kötelezettségöknek ismerjék és a midasztási naplót körültekintő pontossággal vezettessék. Utasította továbbá Felsö-Mihály leányegyházat, hogy kellő államsegély kieszközlése végett a lépéseket sürgősen tegye meg és okleveles tanítót alkalmazzon. Megnyugvással vette tudomásul, hogy az ismétlő-iskolákat az egyházmegye minden egyházközsége meghonosította. Felhívta az egyházmegye figyelmét egy felmerült eset alkalmából arra, hogy addig is, míg valamely egyházközség új iskolát épít, legyen gondja arra, hogy a régi iskolában vagy valamely bérelt helyiségben való tanítás az építkezés tartama alatt ne szüneteljen, továbbá, hogy az állami vagy más felekezetű iskolákban való vallástanítás felett — ha másként nem lehet, az esperességi közigazgatási pénztár terhére — de szigorú ellenőrzést gyakoroljanak az egyházmegyei dékánok és hogy a statisztikai ivek egységes mintában minden iskolai hatósághoz eljussanak. Végül a Zsedényi-alapítvány kamatainak elnyerésére első helyen Szabó Endre nyíregyházi tanítót jelölte. A tanácskozmány mindezen határozati javaslatait a napirend megfelelő pontja alatt a közgyűlés határozati erőre emelte. 9 l/<j órakor istentiszteletre vonultak a közgyűlés tagjai, melyen a „Jövel Szentlélek Úristen" c. közének után Materny Lajos főesperes, helyi lelkész buzgó imában kérte Isten áldását az egyházmegye tanácskozásaira. 10 órakor vette kezdetét a közgyűlés az erre a célra rendkívül alkalmas népiskolai emeieti nagyteremben. A megalakulás formaságainak bevégzése után dr. Meskó László esperességi felügyelő tartotta nagy tetszéssel fogadott megnyitó beszédét, melynek gondolatmenetét — tekintettel előadójának egyházi és politikai téren egyaránt köztiszteletben részesülő érdemes személyiségére — a főbbekben itt közöljük: Melegen üdvözli a megjelent tagokat. Kellően méltányolja azt a buzgalmat a mely abban nyilvánult, hogy bár a közgyűlés a szokottól eltérő időben jött össze, mégis ily szép számban jelentek meg — közelből és igen-igen távolból — annak tagjai. Ebben kezességet lát arra nézve, hogy az atyáinktól öröklött protestáns hitbuzgóságot a fiak továbbra is hűségesen fogják ápolni szívökben az egyház és haza közös boldogságára. Megadja okát is annak, hogy mért gyűlt össze az egyházmegye e rendkívüli időben, még pedig abban, hogy maga a kerület is a határozatilag megállapított időpontnál egy hónappal hamarább, már augusztus hó folyamán tartja közgyűlését. Majd rövid visszapillantást vet a lefolyt egyházi közigazgatási év fontosabb eseményeire — s itt, bár mindig szorosan egyházi szempontból szokott elnöki székéből szólani s így óhajt szólani most is — de nem teheti, hogy ez alkalommal legalább egy futó pillantást ne vessen e székből hazánk közállapotaira is, mert nem zárkózhatik el annak örömteljes hirdetése elől, hogy mily sötét fellegek tornyosultak még csak egy évvel azelőtt is hazánk és egyházunk vészben-viharban, borúban-örömben közös sorsa felett, annyira oszladoznak a fellegek most, a láthatár sokkal derültebb és ha a nap nem is süt oly tiszta verőfényben, mint a hogy óhajtanok, de legalább dereng, legalább a hajnalodás biztató jelenségeit látjuk. A hajnalodás jele gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszternek a két protestáns egyház összes ügyeinek előbbrevitele céljából kiküldött bizottsághoz intézett ismert rendelete, a melyben hivatkozással az 1848. XX. t.-cikkre, határozott ígéretet tett az egyházi adóteher könnyítése, közigazgatási költségek fedezése és a lelkészi nyugdíjintézet helyzetének megerősítése céljából szükségelt összegeknek külön törvény hozatala útján való biztosítása felől. Ez a rendelet nem tartalmazza ugyan vágyaink teljes mérvű kiegyenlítését, nem magát a verőfényes napot, de igen is — a hajnalodást — s nézete szerint hazafias örömmel kell azt üdvözölni hármas okból: 1. mert a kormány 58 év óta gyakorlati kormányintézkedéssel ez alkalommal először helyezkedik az 1848: XX. t.-c. elvi alapjára, vagyis e ténykedésével elismerte az elvi alap kötelező erejét, elismerte a holt törvényt élő törvénynek, úgy hogy most már többé az országgyűlés sem helyezkedhetik ettől eltérő alapra; 2. mert a mai kormányban helyet foglal az ország valamennyi számottevő politikai pártja, tehát kell, hogy az ország valamennyi politikai pártja a jövőben is megmaradjon a mai kormány ez elvi álláspontján ; 3. mert e rendelet nemcsak hogy fokozatosan 1-—2—3 millió korona folyósítását helyezi kilátásba, de azt is, hogy mindazon összegek, a melyeket az 1904-ik évi költségvetés különböző természetű egyházi intézmények segélyezése címén ölel fel, nem fognak leszállittatni, sőt azok is egyszersmindenkorra szóló érvénynyel törvényes intézkedéssel biztosíttatnak. Összehasonlítva ezt a Wlassics miniszter 1902-iki kijelentésével, a mely szerint „fontolóra fogja venni a felvett egyházi szükségleteknek törvényben való biztosítását", határozott és örvendetes haladásról számolhatunk be jogos igényeink kielégítésében, mivel Apponyi gróf idézett rendelete szerint nemcsak eme szükségletek kiélégitését veszi programmjába, de egyenesen ráhelyezkedik az 1848. XX. t.-c. elvi alapjára. Üdvözöljük tehát — úgymond — hazafias örömmel e rendeletet s adjunk kifejezést ama jogos reménynek, hogy az üdvös kezdetnek hasonló folytatása lesz. A nyerendő összegeket használjuk fel jól, egyházunk igazi belső szükségleteire, építésére, de e mellett a törvény teljes végrehajtására irányuló tevékenységünket ne szakítsuk félbe, hangoztassuk teljes erővel, egységes lelkülettel, jogos óhajainkat s akkor — hite szerint — a jövő még eredményesebb leend. A miniszter rendelete