Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-06-22 / 25. szám

1906 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 179 rázható abból, hogy a lelkész jogai és kötelességeiről nein intézkedik. A szerző ezt avval indokolja, hogy ezekről külön utasítás lévén érvényben, azért mindjárt a felügyelőről szól. Ámde a Petrovics-féle utasítás még. oly felületes átnézése is meggyőz akárkit arról, hogy abban csak a lelkésznek a lelkiekben való teendőiről van szó. Legfeljebb a XII., XIII., XIV. és XV. szakasz egy némely szava vonatkozik a lelkésznek a gyülekezet kormányzásában és közigazgatásában való jogaira és kötelességeire. De ez oly kevés, hogy ezen utasítások mellett a lelkész hivatali hatáskörének olyan megállapítására, a milyen a felügyelőé, mely a javaslatban foglaltatik, még feltétlenül szükség van. Ha a javaslat ezt is nyújtotta volna, mint az esperes és a püspök hatáskörét megállapítani el nem mulasztja, akkor valószínűleg nem terhelné a kyriarchia tendenciájának akkora gyanúja, mint most, mikor ezt kihagyta. Azért ezen hiányt még feltétlenül pótolni kell. Így mi csakis ezen hiánynak vagyunk hajlandók betudni a felügyelőről szóló első szakasz 4. pontjának azon félreérthető intézkedéseit, hogy a felügyelő hívja össze, igaz a lelkészszel egyetértőleg a közgyűléseket, presbyteri gyűléseket stb., azon elnököl stb , holott épen megfordítva szokott lenni és lehet is csak legtöbbnyire, hogy t. i. a lelkész hívja azokat össze a felügyelővel egyetértve. Különben a felügyelőt, kinek hivatala a 2. pont szerint „tiszteletbeli", ennyi dologgal és felelősséggel nem is lehet megterhelni. Azért (azonkívül, hogy a lelkész jogai és kötelességeiről a rendelkezéseket és azoknak a felügyelőről szóló szakasz elé való állítását még követeljük) a félreértés elkerülése végett a szóban forgó 4. pontnak az esperesről és a püspökről szóló megfelelő pontoknak analógiája szerint való következő módosítását javasoljuk: „Az egyházközség kormányzása és közigazgatási vezetése a lelkészt illetvén, a felügyelő vele folytonos érintkezésben és jó egyetértésben élni kiváló gondjának ismerje. A lelkész által vele egyetértésben összehívott egyházközségi közgyűléseken és presbyteri, valamint egyéb gyűléseken a lelkészszel együttesen elnököl és vezeti a tanácskozást. A mi azután e pontban még a javaslatban következik, bátran kimaradhat, mert az eddigiben már benfoglaltatik.* Még szólani kellene a gondnok, a jegyző, a pénztáros, a tanító stb. jogai s kötelességeiről. De az ezekre vonatkozó meghatározásokban nem találunk olyasmit, a mi komoly kifogás alá esne. Más talán még itt is találhat ilyes valamit. Legfeljebb azt kellene még megjegyeznünk, hogy a gondnokról szóló egész szakasz igen magas követelményeket állít fel ezen hivatal viselőivel szemben. Erre bizony eléggé képzett gondnokot sok helyütt nem igen fognak találni. Azért ezen követelmények legfeljebb csak óhaj fognak maradni és — itt tűnik ki kézzelfoghatóan, de meglátszik ez más helyen is sokszor — a javaslat ajánlott intézkedéseit soha sem fog lehetni szigorú törvénynek tekinteni, a mely olyan jogot statuál, melyet pontosan végre kellene hajtani, mert lehetne végrehajtani. Vagy pedig olyan törvény volna, a mely csak a papiroson maradna, a mi megint tűrhetetlen, erkölcstelen állapot volna. Ha most még egyszer összefoglaljuk a javaslatról való nézetünket, azt kell mondanunk, hogy mi azt csak a fent vázolt törlések és változtatások eszközlése után tartjuk elfogadhatónak.** Én * A felügyelőről szóló első szakasz 1. pontjában nem elég a felügyelőről azt mondani, hogy evangelikus legyen, hanem félreértések kikerülése végett követeljük csak a törvény szerint, hogy ág. li. ev. legyen. — ** A javaslat minden olyan helyét, melyben a „pap" szót használja, úgy kellene megváltoztatni, hogy lelkészről, körlelkészröl stb. legyen szó. ugyan még azt is szeretném, ha a javaslatban, illetőleg a belőle alkotandó utasításban arról is volna szó, hogy az esperes és a püspök a lelkészek lelkipásztora, lelki atyja, kivel bizalmasan érintkezik nemcsak mint testvér a testvérrel, hanem úgyis, mint lelki atya az ő lelki gondozására bízott fiával. A lelkészektől megkívánjuk, hogy gyülekezetük tagjainak lelki atyja, pásztora legyenek, kik őket, lelküket buzgóan gondozzák. De a lelkész, ki mindig csak ad és ritkán vehet másoktól valamit Isten igéjéből, magában áll. Az ő lelke gondozásával nem törődik senki. Mily szép hivatása van itt az esperesnek és a püspöknek. Persze ehhez aztán a rideg, bürokratikus hivatalos hang és érintkezés nem is elég. Hanem szükséges, hogy ők is lelkipásztori hangon és modorban érintkezzenek lelkésztársaikkal és ne úgy, mint a világi hatóság alantasaival. Aztán lelkipásztori személyes érintkezésre is van szükség. Ezután epednek a lelkészek és nem a hivatalos számok minél nagyobb magasságához. Szerettem volna, ha ilyen irányban mozgó dolgok is volnának a javaslatban vagy legalább kerülnének a végleges utasításokba. Ha ilyen feltételek alatt el is fogadhatjuk a mi javaslatunkat és ajánlhatjuk is elfogadásra, mégis fenti megjegyzéseink után nem lesz indokolatlan azon végső kívánságunk sem, hogy ezen új szabályzatot sem volna szabad törvénynek, szabályrendeletnek, hanem mint a lelkészekre vonatkozó utasítást is, csak jó tanácsok és kívánságok foglalatának tekinteni. Akkor a lelkészekre vonatkozó Petrovics-féle utasításokkal együtt és még a lelkészeknek egyházkormányzati jogai és kötelességeire vonatkozó intézkedésekkel kibővítve, mint egységes utasítást az egyházi tisztviselők hivatali hatásköréről egybekötve ki lehetne adni. L. D. I). TÁRCA. Grundtvig. (1783—1872.) V. A nagy város zaja után a csendes falucska. Ez jó hatással volt a fiatal Grundtvig lelkére. Visszatért nemcsak szülőfalujába, hanem gyermekkori hitéhez. A tapasztalt aggastyán és az erőtől duzzadó ifjú egy alapon állottak a Jézusban vetett mély hit alapján. 1811 június 16-án iktatta segédlelkészi hivatalába Grundtvigot Ottó bátyja, a ki akkor thorkildstrupi prépost volt. A fiatal segédlelkész Ef. 4, 10—16 alapján tartotta beköszöntő beszédjét. Az egész gyülekezet együtt érzett a tisztes papi családdal és e megható ünnepélyen nem maradt egy szem sem szárazon. Grundtvig prépostja tanácsára nagy figyelmet fordított az elhanyagolt népiskolára. A tanítókat maga köré gyűjtötte és a hiányokra figyelmeztetve felolvasásokat is tartott számukra. A konfirmációi oktatásnál nagy gondot fordított arra, hogy a növendékek a régi énekeket könyv nélkül is megtanulják. Az úrvacsorát megelőző gyónáson alaposan kikérdezte a híveket és a kik nem tudtak megfelelni arra a kérdésre, hogy miért járulnak az úrvacsorához, visszautasította azzal, hogy nézzék meg kátéjukat. A hívek szerették a túlbuzgó segédlelkészt; mert minden szigorúsága dacára a szeretet súgárzott ki minden tettéből. A szegények és elhagyottak pártfogója volt. Egy ízben, midőn tavaszszal a cseléd azt jelentette atyjának, hogy nincs vetőmagra való a magtárban; mert az ifjú úr elajándékozott mindent a szegényeknek, az atyja kérdésére és neheztelésére akként válaszolt: „Apám emlékezzen csak arra, a mit prédikálunk".