Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-06-15 / 24. szám

180 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1906 KÜLFÖLDI KRÓNIKA. Az Ev. Ii und drezdai fiókja utolsó közgyűléséről a következő nyilatkozatot adta ki: l.A pápa kátéját, mely az evang. egyház ellen rideg fanatismussal küzd, tudomásul veszi s reméli, hogy az ilyen eszközökkel dolgozó egyháztól minden elfogulatlan ember elfordul s az evangyéliom egyházához csatlakozik; 2. a Bund a „protestáns" nemes Cramerklettnek a r. kath. szerzetesrendekről tartott panegyrisét a tényleges állapotokra írt sikerült szatírának tartja. Foglalkozott Bachstein tábori lelkész esetével, a kit a római kath. egyházról írt éles bírálatáért egy napi fogságra ítélt a bíróság. A Bund bizalmát fejezte ki vele szemben. EGYHÁZI ÉLET. A bányakerület rendkívüli közgyűlése. A bányakerület jún 7-én rendkívüli közgyűlésre gyűlt össze Budapesten. E gyűlést a kerület püspökének, Bachát Dánielnek halála tette szükségessé, mert az új püspök választását az E. A. szerint csupán a ker. gyűlés rendelheti el. A közgyűlésre nagy számmal jelentek meg az egyházmegyék képviselői. Ott láttuk többek közt Sárkány Sámuelt, a kerület kiérd, püspökét, Laukó Károlyt, Scholtz Gusztávot, Petrovics Somát, Famler G. Adolfot, Svehla Gusztávot, Morhács Mártont, Szeberényi Lajost (fóthi), Szeberényi Lajos Zsigmondot,Bierbrunnert, Abaffyt, Kramár Bélát, Veres Józsefet, Mikler Sámuelt, Thimay Józsefet, Csepregi Györgyöt, Sárkány Bélát. Benka Gyulát, Varga Mihályt, Bohus Károlyt, Doleschall Lajost, a világiak közül Csipkay Károly közigazgatási bírót, Osztroluczky Miklós főispánt, Fabiny Gyulát, Hász Antalt, Beniczky Lajost, Földváry Elemért, Zsigmondy Jenőt, Haviár Dánielt, Haviár Gyulát, Zsilinszky Endrét, Vanovics Józsefet, Scholtz Gyulát, Falvay Antalt, stb. A közgyűlést istentisztelet előzte meg, a melyen Scholtz főjegyző imádkozott. A gyűlést Zsilinszky Mihály felügyelő a következő beszéddel nyitotta meg: Főtisztelendő és méltóságos egyházkerületi közgyűlés ! Nem örömmel, nem derült homlokkal, hanem mély fájdalomnak őszinte érzetével nyitom meg a mai egyházkerületi rendkívüli közgyűlést, mert rendkívüli és váratlan csapás érte egyházkerületünket s ezzel az egész ev. egyházegyetemet. Bachát Dániel, áldott emlékezetű püspökünk, a kit ezen kerület gyülekezeteinek nagy többsége csak hónapok előtt ajándékozott meg bizalmával, a ki a bizalomnak megfelelni óhajtván, lángoló szivének egész melegével, tudásának hatalmas erejével és akaratának férfias szilárdságával fogott magasztos apostoli hivatásának teljesítéséhez: nincs többé közöttünk. Munkaerejének teljes birtokában, nagy lelkesedéssel, nemes ambícióval szőtte terveit egyházkerületünk ügyeinek javítása érdekében. Nagy és nemes tettvágygval készült a gyülekezeteink és tanintézeteink meglátogatására, hogy a helyszínén megismerkedjék az isten népének erkölcsi és vallási, anyagi és szellemi állapotával, az egyházi élet bajaival és nehézségeivel, a netaláni visszaéléseket megszüntesse, hogy a körülményekhez képest segítsen, hasson és gyarapítson, azon szent törekvéssel, hogy szeretett ev. egyházunk fénj

Tre derüljön. De fájdalom, szándéka, óhajtása, vágya nem teljesülhetett: az életnek és halálnak hatalmas ura másként végezett! Mint derült égből a villámcsapás, oly váratlanul sújtott le közénk a gyászhír, hogy Bachát Dánielnek a hazáért és egyházáért lángoló nemes szive néhány pillanat alatt megszűnt dobogni 1 Őszinte mély fajdalommal siratjuk őt és hálával gondolunk reá, és közhasznú tevékenységéért megérdemli, hogy az egyházkerület szivében hordja annak emlékét, ki az ev. egyház szerelmét szivében hordozá. 0 valóban méltó tüköré volt az Isten sereg ének: a ki „igyekezett megtartani a lelkek egységét a békességnek köteléke által." Legyen áldott emlékezete. Örökítsük azt meg jegyzőkönyvünkbe is. Most, Főtisztelendő és Méltóságos egyházkerületi közgyűlés, voltaképen azért gyűltünk össze, hogy a megboldogultnak elhalálozása folytán üressé vált püspöki szék betöltéséről egyházi alkotmányunk rendelése szerint gondoskodjunk. Szeretem hinni, hogy mindnyájunkat azon szent törekvésnek érzete hat át, hogy e püspöki széket az erre legméltóbb utód foglalja el. Ez pedig csak úgy fog megtörténni, ha félretéve minden melléktekintetet, minden személyes barátságot és gyűlölséget, félretéve a szabályzat és tisztesség által tiltott korteskedést, követni fogjuk azokat a tanácsokat, melyeket részint Péter, részint Pál apostol, (Timoteushoz és Titushoz intézett) leveleiben adott, midőn többek között azt mondja, hogy „ha valaki püspökséget kiván, az jó munkát kiván. Szükséges azért a püspöknek feddhetetlennek lennie, űgy mint Isten sáfárának, nem vakmerőnek az ő maga értelmében; nem haragosnak, nem részegesnek, nem veszekedőnek, nem nyereséget undokul hajhaszónak, hanem a jók szeretőjének, mértékletesnek és önmaga felett uralkodónak. (Titus I 7.) A ki mindenestül jó példával jár a jócselekedetekben, a ki a tudományban épséget és méltóságot mutat." Midőn a nagy apostolnak ezen kemoly intelmeit a Főtisztelendő és Méltóságos egyházkernlet nagybecsű figyelmébe ajánlanám, a megjelent testvéreket szívélyesen üdvözölve a mai rendkívüli közgyűlést ezennel megnyitom. A közgyűlés a felügyelő indítványára Bachát Dániel emlékét jegyzőkönyvében megörökítette, s Petrovics Soma javaslatára elhatározta egy gyászfüzet kiadását is. Szerkesztését a jegyzői karra bizták. A választást elrendelték; a szavazatokat júl. 7-ig Budapestre a kerületi felügyelőhöz (VIII. Sándor-n. 30) kell küldeni s a szavazatbontó bizottságot Zsilinszky Mihály elnöklete alatt Fabiny Gyula, Haviár Dániel, dr. Wagner Géza, dr. Zsigmondy Jenő, Horváth Sándor, Schrantz János, Falvay Antal, Scholtz Gusztáv és dr. Szelényi Aladár tagokból alakította meg. Kovácsy Kálmán keveselte az egy hónapi hátáridőt, mert nincs idő a jelöltek megbeszélésére. A közgyűlés azonban ellene döntött. A gyűlés második tárgya az aszódi iskolánál előforduló tatarozások költségvetésének megállapítása volt. Szükség van külön beteg-szobára a fertőző betegek részére, javításra szorul a világítás, átalakításra több helyiség. Az építkezés csak a szünidő alatt foganatosítható s alapos vizsgálat szerint a költségek 64,000 K-ra rúgnak. Ifj. ftosenauer Lajos a kiadások dolgában nagy óvatosságot ajánl, mert a kerületre nagy terheket ró a leányiskola Haviár Gyula szerint az összeg megdöbbentően nagy, de a kényszerhelyzet nem enged ellenmondást. Abban a reményben járul hozzá, hogy ez a kiadás nem hátráltatja a szarvasi tanítóképző átvételét. Dobronyovszky Gyula védi a bizottságot, Ez a nagy összeg inkább az előrelátást bizonyítja, mert később