Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-06-15 / 24. szám

180 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 190

6 Pedig a népiskolákkal foglalkozó statisztika, habár maga még a népoktatás föllendülésére közvetlen befolyást nem gyakorol is — annak a vetitő tükörnek szerepével bir, mely a tőlünk távolabb álló tárgyat is szemünk elé varázsolja. Az a gyűjtő medence, hová népünk egyházias életének, közelebbről az autonom népnevelés fentartása érdekében hozott áldozatkészségének tiszta erei s csatornái belecsörgedeznek. Maga a statisztikai számhalmaz igaz száraz dolog; de az élet, mely a számokban inkarnációt nyer, annál érdekesebb s tanulságosabb. Föltéve természetesen, hogy az a statisztikai számcsoportositás hű es igaz képet nyújt a célba vett dologról. Vájjon a mi egyetemes tanügyi bizottságunk által kiadott új népiskolai stat. táblázataink hü és igaz képét nyujtják-e felekezeti népiskoláinknak? Ügy vannak-e a számok benne csoportosítva, hogy egyházi életünknek ez az ága, népoktatásügyünk s vele szoros kapcsolatban népünknek ez irányban tanúsított érdeklődése, evangeliumi érzületéből fakadó kötelességtudása s a nemes ideális cél érdekében kifejtett áldozatra készsége a valóságnak teljesen megfelelő hű kifejezést nyer? Ez itt a fő kérdés. Ezen fordul meg a népiskolai statisztikánk hitelessége s az ebből levonható összes tanulságok reális hordereje. Az eddig használatban volt tabellákról — sajnos! ezt a legelnézőbb jóakarattal sem lehetett állítani. Pedig a kettő együtt nem kevesebb, mint 87 kérdést tett föl minden egyes iskolateremről. De ennek dacára azt az igen fontos dolgot, hogy híveink mennyit átdoztak saját iskoláink föntartására: soha sem sikerült belőlük tisztán megállapítani. Már az Ev. Népisk. I. évf. 121 s köv. lapjain fölemeltem szerényen szavamat a tabellák érthetetlen rovatai ellen. De az a pusztában kiáltó szó sorsára jutott. Majd az Őrálló I. évf. 184. s köv. lapjain. Nem az én érvelésemre ugyan, hanem azon körülményre hivatkozással, hogy a tabellák elfogytak s az 1904. évi Egyet. Gyűlés jegyzőkönyvének 39. p. egyenesen fölhívja a kerületeket, hogy népiskolai tabellák módosítására vonatkozó óhajtásaikat s észrevételeiket terjeszszék be az 1904. évi Egyet. Gyűlés elé, a dunántúli népiskolai bizottság, belátva végre a régi tabellák tarthatatlanságát, az 1905 évi kerületi gyűlés elé új rovatos minták tervezetét terjesztette be, az eddigi 87 kérdést 35-re redukálva. A dunántúli kerületi gyűlés „a bemutatott űrlapokat célszerűségüknél fogva egyhangúlag elfogadta s elfogadás céljából az egyetemes gyűlésre fölterjeszti". (1905. Jkv. 123. pont.) A fölterjesztés Dunántúlról s valószínűleg a többi kerületekből is megtörténvén, az 1905. évi Egyet. Gyül. jkv. 43. p. alatt a tanügyi bizottság javasolja, hogy az egyházkerületek beérkezett észrevételeinek figyelembevételével kijavított rovatos ivek kinyomattassanak. Az Egyet, közgy. a tanügyi bizottság javaslatát elfogadta. . Meleg érdeklődéssel vártam az új rovatos iveket, mint a ki már több mint 25 év óta elkeseredve gyűröm a nyert adatokat a rubrikákba... Végre megérkeztek... Nem akarom színezni, mily feszült figyelemmel merültem a rubrikák összehasonlításába. Sem azt, hogy csakhamar mily csalódottan s elkedvetlenedve fordítottam el tekintetemet az újság s jóság látszatával hivalkodó rovatoktól. Hiszen itt tulajdonkép ugyanaz a régi, időviselt, rejtélyes ábrázat mered felénk, csak itt-ott egykét ránc lesimítva róla, de viszont helyettük máshol más s még mélyebb barázdák szántva rajta ... A két tabella 87 kérdése leolvadt kettővel. Úgy látszik a dunántúli javaslat 35 kérdése egyáltalán nem is került a mérlegbe. Vagy ha belekerült is. azt kell feltennünk, hogy a többi kerületek a régi rovatok fentartása mellett nyilatkoztak, sőt egyik-másik még bővítést is javasolt. Erre mutat az I. sz. tab. megbővítése 5 rubrikával. E szerint tehát a dunántúli javaslat figyelembe nem vétetett. Pedig kár volt azt erre a sorsra kárhoztatni. De mivel jelenleg nem az a célom, hogy a dunántúli javaslat mellett apológiát írjak, visszatérek a tabellákhoz. Tartsunk elsőben is szemlét az I. számú tabella fölött, mely szerény 48 rovatban tudakozódik a tankötelesek létszáma s iskolábajárása felől. Itt mindenekelőtt megállapíttatik a tankötelesek létszáma 6—15 évig és pedig kizárólag a saját evang. vallású gyermekeinké. Ez helyes. A megyei szab. rend. elrendeli, hogy a tankötelesek összeírása a tanévet megelőző június-július hóban a község egész területén, beleértve a pusztákat s majorokat is, 3 kilométer területen belül, a község saját iskolái számára foganaíosíttassék. Ez megtörténvén, a stat. tab. az iránt érdeklődik, hogy a tankötelesek közül hány járt be a saját iskolánkba helyben, hány idegen, felsőbb- vagy polgári-, magán- és középiskolába? ívi vannak-e merítve ezzel az idegen iskolák ? Ha már ennyire részletezni akarunk, akkor még azt is kérdezhetnénk : hány járt iparostanonciskolába, hány volt javító-intézetben, hánynak volt otthon éjszak-német nevelőnője vagy theologus nevelője, s kit tanított a saját papája és mamája ? Azt is meg lehetne még kérdezni: a magánintézet bírt-e nyilvánossági joggal vagy nem, adhat-e államérvényes bizonyítványokat vagy nem ? Lássuk most: hogy fest a gyakorlatban az I. sz. tabella? Az összeirt tankötelesek névsorát megkapja az iskolaszék elnöke. A tanév kozdetén, falusi iskolákban — tekintettel a szorgos szeptemberi mezei munkára — hetekig tart, a tankötelesek beiratkozása. Végre együtt van, a ki jöhetett. A létszám azonban messze mögötte marad az előzőleg összeírt tankötelesek létszámának. Ekkor tudódik ki, hogy az egyik városba ment tanulni, a másikat kézmüvestanoncnak adták, a harmadik cselédnek szegődött, azt se tudni hová, mert a szülők nagyon szegények. Jön újév s vele a sok cselédvándorlás. Az iskolából ismét kimarad egy csomó gyermek, a kik szüleikkel távol vidékekre, ismeretlen majorokba költöztek. Már most lehetséges-e ily körülmények között az I. sz. tabella rovataiban részletezve, hitelesen kimutatni azt, hogy a tankötelesek közül ki, milyen jellegű iskolába járt, vagy hogy egyáltalán járt-e valahová, vagy csak annyit is, hogy hol van ? Ki tudná azt ellenőrizni falun, hogy X tanköteles, ki cselédsorban levő szüleivel, 5 kilométeren túl valami félreeső majorba költözött, bejár-e valahová iskolába, vagy tán valahol árnyas erdők mélyén elmélázva hallgatja, hogy az őrizetére bizott konda mily jóízűen ropogtatja a makkot? De még arról sem állhat jót, hogy Y tanköteles, ki a varga-árt szorongatja markában valami szomszédos, vagy épen távolabbi kis faluban, hol még iskola sincs, bejár-e valahová iskolába? Mi következik ebből? Az, hogy az I. sz. tabella mindazon rovatai, a mik a „bárhol" levő tankötelesek iskolábajárását kérdezik, teljesen fölöslegesek, mi több : céltalanok, s mi még több: egyszerűen lehetetlenek. Nem sokkal egyszerűbb, logikusabb, sőt egyedül helyes s célravezető eljárás volna-e az, ha minden iskola kizárólag csak a helybeli létszámot mutatná ki? Hiszén ha én is kimutatom, hogy X tanköteles „bárhol" iskolába jár, meg az az iskola is kimutatja, a hol tényleg jár: akkor ugyanazon egy személy két szám alatt fog szerepelni s