Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-06-15 / 24. szám

180 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1906 dába új tagokat, se lelkészeket, se tanítókat ne vegyenek többé fel, hanem múljék ki ez árnyékvilágból a gyámolda lassú halálnak halálával. „Komoly megfontolásunkba, tárgyalásunkba ajánlja indítványát és elfogadásra." Komolyan megfontoltam, véleményemet el is mondom, de az indítványt magamévá nem tehetem. A fürdővízzel nem kell kiönteni a gyermeket is! Ámde azért önzéssel nem vádolhat senki, legfeljebb az, ki az elfogultság szemüvegén át nézi az ügyet vagy a gyanúsítás Röntgen-sugaraival vél beláthatni a szivekbe s vesékbe, a hol az önzésnek gyökere, fészke lehet. Mert engem nem érint Varga esperes úr indítványának el- vagy el nem fogadása. Ha elfogadtatnék, akkor is, ha nem fogadtatnék el, akkor is a gyámolda tagiául meghagy az indítvány. Egyik esetben sem kapok több nyugdíjat. Azt a nyugdíjat vagy özvegyi ellátást, melyet .az egyházkerület szabályszerűen s magát kötelezőleg biztosított azoknak, a kiket hivataluk elfoglalása előtt arra kötelezett, hogy a gyámoldába belépjenek, a kerület csak akkor szüntethetné be, vagy csorbíthatná, ha az egyházkerület csődbe kerül, mert az egyházkerület kötelezte a lelkészeket a belépésre, de ugyanakkor kötelezte magát is a nyugdíj kiszolgáltatására. Az egyházkerületnek megbuknia nem szabad. A csődnek megelőzése végett kényszerült az egyházkerület a tanítók felvételének megszüntetésére, mint a kikről az ország gondoskodik, A csődnek megelőzése miatt segélyezi a kerület évrőlévre a gyámoldát a szükséghez képest és a lehetőség szerint akkora összeggel, a mekkorával csak rendelkezhetik. A csődnek megelőzése végett bízta meg a gyámoldai igazgatóságot, hogy a gyámoldai alapszabályok módosítására szakértő által is felülvizsgált javaslatot terjeszszen be. Nemes, nagyon méltánylandó szándék fekszik alapul Varga esperes úr indítványának : megédesíteni azt a sok keserűséget, melyet a tanítóknak a gyámoldai tagok közé való fel nem vétele okoz, „mert meglesz a békesség a lelkészek közt és a tanítók közt, mihelyt egyenlő mértékkel mérünk mind a kettőnek", jobban mondva nem mérünk sem a lelkészeknek, sem a tanítóknak semmiféle mértékkel; hiszen az indítvány sarkpontja épen az, hogy se a tanítók, se a lelkészek közül ezután ne vétessék fel senki a gyámoldába. Az indítvány nem fog megelégedést szülni! Az indítvány nem fogja kielégíteni a tanítókat, legfeljebb csak azokat közülök, ha találkoznak, a kiknek elvük: „ha én nem, hát te sem." Hisz a tanítók nem azt kérik, hogy a lelkészek se vétessenek fel a gyámoldába, hanem azt, hogy a tanítók is felvétessenek. Az indítvány nem adja meg a lelkészeknek sem, a mit az egyház közérdekében közfelfogás szerint nekik meg kell adnunk. Általános a szükségérzet és a törekvés, hogy a köztisztviselőknek, meg a magántisztviselőknek is, a kereskedelmi alkalmazottaknak, a gyári munkásoknak, a közjegyzőknek, az útkaparóknak is szól munkaképtelenségük, öregségük esetére állandó nyugdíj, özvegyeiknek, árváiknak illendő gyámolitás nyujtassék. Épen csak a lelkészeket akarnók arra kárhoztatni, hogy az egyetemes nyugdíjintézet morzsáival érjék be, a melyektől éhen meghalni ugyan nem, de a melyekből megélni se lehet ? Maga az indítvány is sejteti ezt, mert az egyetemes lelkészi nyugdíjintézetet akarja tovább fejleszteni, hogy ott meglegyen a gyámoldából kizárt lelkészeknek is majdan nagyobb mérvű segélyezése. Nem jelöli meg azonban a forrást, melyből a lelkészi egyetemes nyugdíjintézetet táplálni lehetne. És nem veszi tekintetbe azt, hogy a lelkészi nyugdíjintézet aránytalanul sokkal nagyobb terhet rak a lelkészek vállaira, mint az állami nyugdíjintézet a tanítók vállaira. Nem egyenlő teher szintúgy nem szokta a megelégedést szülni, mint nem szüli a megelégedést, ha nem egyenlő mértékkel mérünk lelkészeknek és tanítóknak. Lehet-e az egyetemes lelkészi nyugdíjintézetet akkép fejleszteni, hogy a nyugdíj és az ellátási, illetőleg a neveltetési díjak mennyisége ahhoz képest emeltessék, lehet-e a fentartási járulékokat a most említett díjak emelése céljából szinte emelni, lehet-e emelni még a különben is elég magas járulékokat a lelkészek terhére, nem tudom. Egy-két év múlva, a midőn az intézet vagyoni állapotáról a tízévenkinti első mathematikai mérleg elkészül, majd hozzá lehet szólnom e kérdéshez is. Ma a kérdés fölvetése még idő előtt való. Az egyházkerület megbízta gyámoldája igazgatóságát, „hogy a gyámoldai alapszabályoknak a viszonyokhoz képest netán szükséges módosítását célzó, e fontos ügy minden adatára kiterjedő [és „szakértő" által is felülvizsgált javaslatát terjeszsze be." Míg ezen gyámolda minden viszonyára, adatára kiterjedő javaslat be nem terjesztetett, addig minden más javaslat akár új tagoknak fölvételét kizárja, akár megengedje, akár a hozzájárulási díjakat úgy gondolom formán fölemelje, elhamarkodott ugrás a sötétbe. Nekem is az a nézetem, mint Varga Gyula esperes úrnak, hogy a gyámoldai alapszabályokon módosítani, a gyámoldai jövedelmek fokozásáról gondoskodni kell, ha nem akarjuk a nyugdíjakat, az özvegyek és árvák ellátási díjait leszállítani. Ámde mikor majd a gyámoldai járulékok fölemeléséről lesz szó, nem szabad elfelejteni, hogy minden emelésnek van határa. Nem lehet senkit se arra kötelezni, hogy vénsége idejére, vagy özvegyéről, árváiról való gondoskodása miatt, míg él és hivatalban van, vele egy fedél alatt lakozzék folyton a szükség gyötrő kínja. Meglehet — ámbár mindent el kell követni ezen csapás elhárítására — hogy a mathematikai mérlegből kifolyólag más forrás hiányában oly magas tagsági díjakat kell megállapítanunk, melyek miatt majd a kötelezett, de minimumos tagok megelégesznek a lelkész, illetve a tanítói nyugdíjintézet segélyével és a gyámoldából, nem kérnek. A ki maga úgy akarja, azon nem történik sérelem. Azonban a hogyan ma állanak a dolgok, a kerületi gyámoldát az egyetemes nyugdíjintézet mellett fentartani szükséges, ha csak azt nem akarjuk, hogy a lelkészeknek kisebb legyen a nyugdíjigényök, mint a tanítóknak. A lelkészek az egyetemes nyugdíjintézetből kaphatnak 800 korona nyugdíjat (a gyámoldától osztály szerint) az első osztályúak 420 koronát, összesen 1220 koronát és soha többet. Tehát a minimális fizetésen levőknek is vesztesége 25 %

5 és illetve, ha csak az egyetemes nyugdíjintézetre lennének szorítva, 50%? a nagyobb javadalmú lelkészeknek vesztesége még nagyobb! És a tanítók nyugdíjigénye, mely a jövőben, midőn azok kerülnek a sorba, a kiknél a korpótlék igénye mindjárt hivatalbalépésüktől kezdve számíttatik, nyugdíjigénye is 21 évöktől kezdődőleg, az országos intézetből?... Átfutottam a néptanítók lapjában 1905. második felében közölt nyugdíjazásokat. Ág. hitv. evang. és evang. ref. tanító nyugdíjazva lett 67. Ezek közül 23-nak nyugdíj összege maradt a sokat emlegetett minimális javadalmon, 800 koronán alul. Még pedig a minimális javadalmon alul maradt 12 %-al tízé, 25 %-al öté, 37 °/

?-al haté, 50 %£d egyé, ezen is alul egyé! Az ezután következendő nemzedék sorsa, mint említém, javulni fog. Az özvegyek köztudomás szerint férjeik nyugdíjának felét kapják és bizonyos nevelési pótlékot árváik részére. Hány özvegy és mily összegű ellátási díjban részesül a lelkészi egyetemes nyugdíjintézetből, azt kimutatás hiányában nem tudom. Az özvegy hányada 400 koronában van megállapitva

3 se több, se kevesebb nem lehet soha.