Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-05-18 / 20. szám

1906 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 169 Szilassy Aladár, Szontagh Félix dr., Szőts Farkas, Teleki Tibor gróf, Zsigmondy Jenő dr., Antal Gézáné, Bálint Sándorné, Dániel Ernőné báróné, Demanovszky Endréné, Geduly Elekné, Giergl Imréné, Gregersen Gidbrandné, özv. Gyöngyély Jánosné, Hegedűs Sándorné, Hunfalvy Pálné, Huzella Elekné, Koch Jánosné, Kovácsy Sándorné, König Gyuláné, Liedemann Sámuelné, Lux Edéné, Mechwart Andrásné, Nagy Lajosné, báró Prónay Róza, Rik Gusztávné, Stendemann Rozália, Szilassy Aladárné, Tisza Istvánné grófné, Tisza Kálmánné, Végh Arturné. EGYHÁZI ÉLET. A Bocskay-ünnepek. A protestáns egyházak nagy örömhete megkezdődött. Voltaképen május 20-át, Rogate vasárnapját szenteljük Bocskay s a bécsi békekötés emlékének. De az ünneplés már a mult szombaton vette kezdetét. A budapesti protestáns ifjúság Bocs hay-ünnepélye. A bécsi békekötés és Bocskay István emlékére rendezett ünnepélyek sorát a budapesti protestáns ifjúság ünnepélye nyitotta meg szombaton, f. hó 12-én, mely ünnepély folytatását képezte azután a rákövetkező vasárnap a Bocskay szoborhoz való vonulás és a szobor megkoszorúzása. Az ünnepély kezdetére, esti hét órára nagyszámú és előkelő közönség gyűlt össze a deáktéri evang. iskolák dísztermében, egészen megtöltve a nagy termet. Ott láttuk a közönség sorában Zsilinszky Mihály bányakerületi felügyelőt, György Endre volt minisztert, Szentiványi Árpád tiszakerületi felügyelőt, Zsigmondy Jenőt, Wagner Gézát, Szilassy Aladár közigazgatási birót, Vécsey Tamás egyetemi tanárt, Scholtz Gusztáv esperest. Haypál Benő ref. lelkészt és még számos egyházi és világi kiválóságot és nagy számban az ifjúságot. Az ünnepély lefolyása fényes volt, méltó annak nevéhez, a kinek emlékére rendezték, azokhoz az eszmékhez, melyekért küzdött s így egészében ép úgy, mint részeiben a nemzeti eszme, a vallási és alkotmányos szabadság ünnepe lett. Fénypontja volt az ünnepélynek Prónay Dezső báró, egyetemes felügyelő mély bölcseimi gondolatokban gazdag, hazafias és vallásos szellemű, tanulságos és lelkesítő beszéde. A többi szereplő is méltókép sorakozott hozzá. Az ünnepély azzal vette kezdetét, hogy a közönség elénekelte az „Erős várunk "-at, mire Petri Elek református lelkész mondott magas szárnyalású imát. Az első felolvasó dr. Csuclay Jenő tanár volt, a ki Bocskayról tartott előadást. Rajzolta a kort, melyben Bocskay élt, a viszonyok alakulását, melyek a királyához hű férfit a királylyal állították szembe. A király önkényes eljárása fenyegette az alkotmány épségét, vakbuzgósága a vallás szabadságát s a nemzet az egyiket csak úgy védhette meg, ha egyúttal a másikért is, tehát egyszerre mindkettőért küzdött; hozzájárult a királyi seregek garázdálkodása, a mely az ország elszegényedéséhez vezetett. Egy férfiú felé tekintett e válságos időkben minden szem, tőle várván a nehéz és siralmas viszonyokból a szabadulást s e férfiú Bocskay István volt. Érdekesen rajzolta meg a felolvasó Bocskay jellemét, méltatta törekvéseit, küzdelmeit a haza és a vallásszabadság érdekében s a bécsi béke jelentőségét a protestáns egyházakra nézve. Az érdekes előadást a hallgatóság osztatlan figyelme és elismerése kisérte. A felolvasás után Balla Mihály ref. theologus lendületesen szavalta el ünnepi ódáját, mire a közönség éljenzése és tapsa között Prónay Dezső báró, egyetemes egyházi felügyelőnk lépett a szónoki emelvényre, hogy megtartsa ünnepi beszédet. Prónay báró üdvözölte a megjelenteket, azután kifejtette, hogy nem a szakszerű történeti előadást tekinti feladatának, hanem azokat a gondolatokat és érzelmeket akarja kifejezni, a melyeket a haza és az evangéliumi egyház történetében korszakot alkotó események emlékezete három század múlva is kelt a lélekben. Általános áttekintést adott ezután hazánk történetéről, a mely, úgymond, összefügg a hazának a fogalmával. Eljutva a XVI. századhoz, a melynek eleje nem az erkölcsi emelkedés korszaka, ámde beköszöntött az erkölcsi megujulás tényezőjeként a reformáció. Megujulás volt nálunk is, mert a XVI. század második felének magyar társadalma már felsőbb erkölcsi színvonalon áll A XVI. század második felének szülötte Bocskay István, a kinek nevével összefügg a vallásszabadság kivívása és a magyar alkotmány biztosítása. E kettőnek egymással való kapcsolata adja meg a magyar történetnek hosszú időre a maga sajátszerű jellemét. Egy századon át küzdöttek a magyar protestánsok vallásuk szabad gyakorlatáért és azzal együtt a magyar alkotmánynak sérthetetlenségéért és biztosításáért. És viszont, midőn a nemzet legjobbjai az alkotmány megvédésén fáradoznak, még ha nem protestánsok is, nem feledkezhetnek meg a protestánsok sérelmeinek orvoslásáról. A reformáció szelleme Magyarországon az alkotmányos szabadságnak lett tényezőjévé. Fejtegette adatokkal és példákkal bizonyította azután Prónay báró, hogy ha a XVI. és XVII. században nem találtuk is hazánban a vallás szabadságának oly értelmezését, mint a hogyan a XVIII. század bölcsei kifejtették, mégis mennyivel szabadabb volt a magyar felfogás a nyugat európaihoz képest. Ezzel kapcsolatban pedig sokkal élénkebb az alkotmányos szabadságnak szeretete hazánkban, a melyben Európaszerte, ritka kivétellel, a fejedelmi teljhatalom elméletét hirdették. Nemzetünk jellemző vonása, hogy sohasem hódolt meg önként a korlátlan fejedelmi hatalom előtt s a vallási türelmetlenség sem tudott úgy diadalmaskodni, mint máshol. Hármas ünnepet ülünk ma: a nemzeti eszme, az alkotmány megvédése, a vallásszabadság törvénybe iktatásának emlékét: ezekért küzdött a nemzet Bocskay István fejedelem vezérletével, ezeket biztosította a bécsi békekötés. Szólott ezután Prónay báró Bocskay egyéniségéről s a hoszszú küzdelmekről, a melyeket még Bocskay után is kiváló emberek vívtak. A harcok jellegéből, a hosszú történeti folyamatból, úgymond, kettős a tanulság. Az egyik az, hogy valahányszor veszedelemben van az alkotmány, veszedelem fenyegeti a protestánsok jogait is; a másik tanulság pedig, hogy a protestánsok jogait a magyar alkotmány integráns részei lévén, az ő jogaiknak a csorbítása mindenkor az egész alkotmánynak sérelme, tehát nem csupán vallási sérelem, hanem közjogi sérelem is. Ebből az a további tanulság, hogy az evangéliumi egyházhoz való ragaszkodásnak és a magyar alkotmányhoz való ragaszkodásnak egy közös érzéssé kell egybeforrnia. E beszéd mély benyomást gyakorolt az egész hallgatóságra, mely nemzeti és egyházi életünk kiváló alakját sokáig lelkesen ünnepelte. Méltóan illeszkedett az ünnepély keretébe a vegyeskar előadása, melyet Krausz Gusztáv énektanár vezetett. Szilassy Aladár közigazgatási biró, tisz. elnök köszönő szavai után Kaczián János lelkész imája és a Te benned bíztunk eleitől fogva című közének zárta be. Az ünnepély második része f. hó 13-án, vasárnap délután folyt le az Andrássy-úton a Bocskay- és Bethlen-