Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-05-18 / 20. szám

1906 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 165 felé törő, tökéletes uralomról álmodó clespoták a „fejszét a fának gyökerére vetik", a vallásszabadság üldözésével kezdik jogirtó támadásukat, Érzik, hogy ott van minden szabadságtörekvés fészke. Igazi szabadsághősök viszont ép a lelkiismeret szabadságának biztosítására hányják a legerősebb sáncokat, mert ez a nemzeti szabadság szive; ha verése megáll, az egész alkotmány holt tetemmé dermed. Ez a gondolat öntudatlan sejtésképen ott borongott mindazok lelkében, a kik ez eszményért tűzhelyüket elhagyva a tengeren túl mentek új hazát keresni, azokban, a kik harctéren estek el érte, vagy vérpadon tettek bizonyságot igazságáról. A Bocskayhoz hasonló korszakos szellemeknek az jutott osztályrészül, hogy e gondolatot nemzedékük szive dobbanásából kiérezve, világosan, tömören, határozottan kimondják s tartalmát intézményekben megtestesítsék. Bocskaynak a bécsi békekötés utolsó alkotása s épen odaülik pályája végére zárókő gyanánt. De ez okirat egyúttal az államférfiúi s emberi nagyság megigéző, hódolatparancsoló emlékjele is. Mátyás király óta Bocskay az első nagy magyar, a ki századokra szóló célokat tűzött ki faja elé s jótevőjévé tudott válni nemzetének. Alakja annyival csodálatosabb, mert a teljes pusztulás, züllés kora sziilte. Oly időben élt, a mikor Magyarország is, mint Itália, földrajzi fogalom csupán s az elszakadt részek közt nincs más egység, mint a történelmi hagyományé és a reformációé. Bocskay lelke ott a romiadékok közt faja nagyságáról ábrándozik s merész, ele higgadt lélekkel a jövendőt építgeti Az az ideál, mely pályája első felét beragyogja, a felszabadított nemzet egysége a keresztyén Habsburg-ház alatt, idegen annak a nemzedéknek; csak a XIX. század közepe felé emelkedik a nemzeti törekvések hitvallásává. A nemzet idegenkedett tőle s a dinasztia nem értette meg igazi tartalmát, nem érezte nagy értékét. Léte gyökereire tört a nemzetnek, a melyre támaszkodnia kellett volna. Bocskay élete a magyar nemzet sorsának tükre. Börtön mélyén született s ezt a börtönt szülei a Habsburgokhoz való hűségükért szenvedték. Utóbb száműzik, vagyonát veszti pártállása miatt, még sem ingadozik. Erdély fejedelemségével kínálják, visszautasítja, mert így rágázolna arra az elvre, a mit másfél évtizeden át érett férfimeggyőződéseképen hirdetett. Martirja volt Habsburgpártiságának s ezt a martirsággal próbált hü oszlopot ágyúval, karddal kergették a Habsburgok felkelésbe. Ä midőn győz, feledi személyes bántalmait, elszenderíti bosszúvágyát, hiúságot egyáltalán nein ismer lelke, csak az ország javát nézi. „A Szent Isten a magyar nemzet szivét felindította s a német birodalmat rólunk messze vetette". Bocskay történeti mása Bánkbánnak, a mivé Katona költői képzelete s történeti igazságérzete alkotta. Mind a kettő a lenézéssel, dölyffel, hitszegéssel, erőszakkal forradalomra kényszerített hű, vérével áldozó magyar nemzet tragikus sorsát érzékíti meg előttünk. Illéskázy találóan írja, hogy mióta Rudolfot királyul választották, „azóta 0 Felsége le nem vette ostorát rólunk". „Nem eléggé sirathatja és bánhatja a szegény magyar, hogy királya, gondviselője és atyja ily haraggal, keménységgel rontja híveit. Azt sem kérdi, ki bűnös, ki nem, hanem fegyverrel, haddal vagyon rajtunk, exterminálni akar". Bocskay hatása, népszerűsége, nevének örök élete természetszerű következménye annak, hogy nemzete magára ismert sorsában. Valahányszor érezzük, hogy hűségünkért, szolgálatainkért, vériink-verítékünk omlásáért gyanúsítás, rideg dölyf, sértő bántalom az osztályrészünk, mindig újra feltámad Bocskay bátor, törhetetlen igaz lelke közöttünk. A Gondviselő Isten adja, hogy bátorságával, törhetetlenségével támadjon fel mindannyiszor mózesinek magasztalt bölcsessége és önzetlensége is! Kovács Sándor. SZEMLE. A késmárki főgymnasiumi igazgató • választás ügyében a következő levelet kaptuk, a melyet érdekes és megszívlelésre méltó tartalmánál fogva készséggel reprodukálunk. T. Szerkesztő Úr ! B. lapja múlt (19-ik) számának az „Egyházi élet" c. rovatában olvasom, hogy „a késmárki lyceum pártfogósága Bruckner Károly eddigi igazgatóval szemben Karácsony Zsigmondot választotta meg a következő cyclusra igazgatóul". A közlemény még megjegyzi, hogy „e választás mindenesetre sensaciót kelt. mert az új igazgató csak 3 esztendeje rendes tanár".* Hát e „sensació" kétségkívül teljesen jogosult és pedig nemcsak a felhozott okoknál fogva, mert, hogy t. i. az új igazgató még csak 3 éve rendes tanár, de mert vallása szerint nem is evangelikus, hanem református. A világért sem vezet felekezeti elfogultság, sőt a magam részéről mindenütt és minden téren a két testvér prot. felekezet társadalmi uniójának állok szolgálatában. Nem feledkezhetem meg azonban ép ez okból arról a szomorú tényről, a melyet annak idején b. lapja is megés elítélt (1 a múlt évf. 22. számában Stromp Lászlónak „egy kényes kérdés" c. cikkét), t. i., hogy a Budapesten ülésezett ev. ref. zsinaton erős áramlat merült fel, a mely a ref. gymnasiumok tanáraira nézve kánoni akadályként akarta megállapíttatni azt is, ha jegyese ág. hitv. ev. vallású, s ez alapon tán joggal kérdhetem, nem a gyöngeséggel határos gyöngédség-e az részünkről, a midőn ev. ref. testvéreink merev és visszautasító exeiusivitásáí, oly tágszivűséggel viszonozzuk, hogy egyik főgymnasiumunk igazgatójává teszünk egy református férfiút, a ki még hozzá csak 3 éve rendes tanára az intézetnek! ? * Ez adatunkat hiteles közlés alapián helyreigazítjuk. Az új igazgató csak egy esztendeje rendes tanár.