Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-04-27 / 17. szám

II év Budapest, 1906. április 27. 17. szám EVAMELIKÜS ŐEÁLLŐ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETÍLAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven, a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden két hétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ : KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL : HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára a „Hivatalos Közlemények" melléklettel együtt egész évre 10 kor. félévre 5 kor., negyedévre 2.50 kor. A Hivatalos Közleményeket az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Hirdetés ára oldalanként 32 kor. TARTALOM: Bachát Dániel emléke. — Egyház és állam. Kriton. — Tárca: Az izráeli profetismus lényege és jelentősége. Hornyánszky Aladár. — Egyházi élet. Bachát Dániel emléke. Gyurátz Ferenc püspök gyászbeszéde. Alapige : II Tim. IV. rész. 7—8. v. „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam. Végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, melyet megád az Űr nekem ama napon, amaz igaz Biró, nemcsak nékem pedig, lianem mindazoknak is, kik várandják az ö dicsőséges megjelenését". Oy ász halotti gyülekezet / E napok, a húsvéti ünnepek, a feltámadás örömét hirdetik a keresztyén világban és mi gyászünnepélyre jöttünk össze e szent helyen. Máskor e templomban e napon az élet győzelméről zengett zsolozsma : most bánatos ének hangzott el s az oltár előtt bús ravatal áll, mint a halál diadaljele. "" E gyülekezet szeretett lelkiatyja, egy nagy egyházkerület püspöke koporsóval váltotta fel a szószéket, annyi nemes hevület színhelyét. Ajka, melyen előbb az igék vonzó varázsa honolt: most hallgatag, mint az összetört lant. Szemei, melyekben egykor a lelkesedés lángja lobogott: éjbe borultak, mint kioltott fáklya. Szive, mely magasztos érzelmekkel ezrek boldogságáért dobogott: most csendesen alszik, „mint vész után a hab". Az örvendező sokaság helyett, melyet szent buzgalommal vezetett Isten dicsőítésére : most gyászoló hivek serege jön, hogy megadja a minden halandók útján távozó hű vezérnek a végtisztesség adóját. A család, a gyülekezet és az egyházkerület egybeolvadó bánata zokogja a kesergő próféta panaszát: „Ezekért sirok én s az én szememből alámegyen a víz, mert messsze távozott a vigasztaló tőlem". (Jer. sir. I. r. 16. v.). De hol a halál éje száll egy sokak előtt drága életre, miu' szövétnek lángol fel ott a hit. Fényénél leölti rémalakját a túlvilág követe, mint jó barát jön s kebléről az elköltözött lélek megdicsőülve int vissza: „ne sirassatok engemet". Ki a földön szent feladat betöltésére áldozta életét s a Krisztus evangeliomát, mely diadallal szárnyal át időn, enyészeten, híven szolgálta: az a jobb részt választá, mely tőle el nem vétetik. Mikor meghal, megdicsőül s a mulandóság körétől megváltva e vallomással tekint a múltra: „a nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, eltétetett az örök élet koronája nékem". Rendeltetésünk a nemes harc, a kimért pálya megfutása. Nézzük a szent igék nyomán. Mikor végzi jól a harcot s a pályafutást az evangeliom apostola? Evangélmi szent egyházunk tanai értelmében a híveknek egyedüli lelki fejedelme s vezére Jézus s ő így szól tanítványaihoz: „a ki akar én utánam jönni, vegye föl az ő keresztjét, tagadja meg magát és úgy kövessen engémet". (Máté 16. r. 24. v.). Az ő nyomdokán végzi jól a pályafutást a szent ügy szolgája. Azonban a megváltó példájával lemondást, önmegtagadást követel. 0 maga mondja: „én azért születtem és azért jöttem c világra, hogy az igazságról bizonyságot tegyek". (Ján. 18. r. 37. v.). Ki az ő követésére tett fogadalmat, kell, hogy az evangeliom legyen lábainak szövétneke, hogy az ő életében, szent tanában megnyilatkozott igazság maradjon holtig szeme előtt és szivében. Igazságszeretet dobogtassa keblét: az igazságot hirdesse jó és rossz időben és soha mást, mint az igazságot; erről tanúskodjék egész élete. Künn az életben sokan hízelegve bókolnak a bűn r előtt, ha azt a szerencse ölén, fényben találják: az Úrnak hű szolgája ostorozza a gonoszságot, fedezze bár azt selyem, vagy koldusrongy. E világ sokszor tövissel koszorúzza, keresztre veri az igazságot: Krisztusnak jó viétze szent hűséggel védelmezi s megdicsőülését hirdeti. Kész lemondani kényelemről, jólétről, kész felvenni a gond, nélkülözés, szenvedés keresztjét, de a jónak, igaznak védelmét fel nem adja. Ő azért él, hogy az igazság szolgálatában dicsőíthesse lelki fejedelmét. Az apostollal együtt vallja: „én semmivel nem gondolok, az én életem is nekem néni drága, csakhogy elvégezhessem örömmel az én futásomat és a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangeliomáról. (Ap. csel. 20. r. 24. v.). Nem szabad azonban felednünk, hogy az igazságot, mely Jézus életében megvalósult s melyet az evangeliom hirdet, a szeretet hatja át. E nélkül az erény csak téli nap, mely fénylik ugyan, de sugara mellett az élet megfagy, megdermed. A szeretet teszi az igazságot áldássá az erkölcsi világban. „A törvénynek betöltése a szeretet". Ezzel végezte Jézus a megváltás nagy munkáját; ezt írta első főparancsul tanítványai elé. E törvénynek, a szeretetnek uralmához fűződik az egyénnek, a családnak boldogsága, a társadalomban a béke, egyetértés, ezzel épül az emberiség életében ez istenországa. Ez s