Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-04-06 / 14. szám

II év Budapest, 1906. április 6. 14. szam. EVANGELIKUS ÖMLLÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET KÖZLÖNYE Megjelenik hetenként egy íven, a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden két hétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ : KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL : HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlai kiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára a „Hivatalos Közlemények" melléklettel együtt egész évre 10 kor. félévre 5 kor., negyedévre 2.50 kor. A Hivatalos Közleményeket az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Hirdetés ára oldalanként 32 kor. Eőri Sándor. — TARTALOM: Virágvasárnap. Szász Károly. — Vallásos buzgalom. Br. Verus. — Szemle. S. Őrszem. — Egyházi élet. — Pályázat. Virágvasárnap. Óh lelkem, hozz virágokat, Szent buzgóság virágait! Hozd ég felé emelkedő Hited zöld pálmaágait! Hadd hintsem be virágoson , Utaidat, szent Jézusom ! Ajkam hozsannát zengedezz A szent város kapuinál, Melyek felett jós lelkivel A könnyező Jézus megáll. Ah! e nép mért lesz hűtelen ? Szivein maradj hű szüntelen ! Szivem maradj hű szüntelen, Jézust kövesd, hol át megy en ! Pálmád ne rejtsen tövisét, Virágod örökzöld legyen! Hozsannád hangjai megett Ne hangoztass „Feszítsdmeget". Ha majd e földi lét után Lerázol gondot, bút, borút: Pálmád örökzöld lombiból Készül mennyei koszorúd. Hozsannád égbe érve föl Dal lesz, mely téged üdvözöl. Szász Károly. Vallásos buzgalom. A napilapok tele vannak a tulipánkert-mozgalommal. Nem győzik dicsérettel s hangosan hirdetik a magyar társadalomnak régi tespedéséből való felébredését. Tényleg van is benne valami felemelő, valami megújhodás, hogy a nemzeti eszme egyszerre millió meg millió keblet tud áthatni, hogy millió meg millió ember fellelkesül és mindegyik, ha csak kis mértékben is, hozzá akar járulni a nemzeti élet felpezsdítéséhez. Természetes, hogy ilyen társadalmi-politikai mozgalom nem marad meg a természetszabta határok közt, hanem átcsap más térre is; átcsap például a vallási életbe. A hivatott őröknek vigyázat a tisztök, hogy a mozgalom hullámai a régi alapokat alá ne mossák, de másodsorban fel kell használni a benne rejlő természetes és egészséges erőt s ennek révén az egyházi életet is meg kell termékenyíteni. Már van jele annak, hogy az új nemzeti felbuzdulást egyházi téren is észrevették, sőt kísérlet is történt az eredetileg társadalmi buzgalomnak vallásos buzgalommá való átalakítására. Az „Őrálló" egyik minapi száma hozta azt a hírt, hogy a római propaganda kiadta új jelszavát: „ Vissza Pázmányhoz". Tudjuk, mit jelent a legmagyarabb, de a mellett legrómaibb érsekprimás egyházi politikájához való visszatérés. Bizonyosak lehetünk benne, hogy e jelszó nemsokára visszhangot ver, hiszen a magyar társadalom amúgy is telítve van római eszmékkel s különben is hajlik a római propaganda felé. De nemcsak a római kath. egyház hangadó hívei iparkodnak a nemzeti felbuzdulásban megnyilatkozó társadalmi erőt a maguk javára értékesíteni. A testvér reformátusok megértve az idők jeleit, hirtelen felléptek s igazán a legalkalmasabb órában a „Kálvin-szövetség" eszméjével. Tömöríteni, összetartani akarják azt, a mi az övék s a társadalmi erőket mozgósítják egyházuk javára. Jól teszik ! Helyesen teszik! Feltétlen dicséret jár azért, hogy minden alkalmat megragadnak érdekeik előmozdítására. Hát a mi egyházunk? Itt minden csendes, akár a Sipkaszorosban. Mi nagyon jól érezzük magunkat a régi kerékvágásban; minek keresnénk újat? A mi életünk szép csendesen halad, minek sóvárognánk idegingerlő mozgalmasság után ? Jól van ez így, a mint van ! Nincs szebb az állóvíznél, nincs dicsőbb dolog a tespedésnél! Pedig nekünk is meg kellene mozdulnunk! A mi egyházunkban óriási erő rejlik. Híveink buzgósága el nem aludt, legfeljebb szunnyad, csak ember kell, a ki felébreszsze. Mi mindent tud az osztrák ág. h. evang. egyház felmutatni! Ámbátor a viszonyok százszorta roszszabbak, mint nálunk. A „Los von Rom" mozgalom a mi egyházunk javára hódítja a lelkeket, egymásután keletkeznek az új egyházak, prédikátori állomások; egyre épülnek a templomok, létesülnek a diakonisszaintézetek, árvaházak stb., stb. egytől-egyig virágoznak egyházunk dicsőségére. Ez valóságos pezsgő, eleven élet,