Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-03-30 / 13. szám

EVANGELTKUS ŐRÁLLÓ 1906 nem Krisztustól — christianus, — hanem a kereszttől deriválják nevöket), ha néki egy protestáns ember avagy ennek küldöttje a bibliát ajánlja ?" Felelet: ,,Ha a keresztény hívőnek egy protestáns ember avagy ennek küldötte a bibliát ajánlja, taszítsa vissza undorral, mert az egyház által tiltott könyv az; ha pedig meggondolatlanságból már elfogadta volna, haladéktalanéi dobja tűzre, avagy szolgáltassa ki a papjának." Kérdhetnők, hogy miért tiltja az egyház a protestáns bibliákat ? Felelet: „Az egyház a protestáns bibliákat azért tiltja, mert hamisítványok s tévtanokkal telvék, avagy mert egyházi jóváhagyás s a homályos helyeket magyarázó és egyházilag jóváhagyott jegyzetek nélkül szűkölködnek, minél fogva a hitre (értsd a pápás egyházi hitre) károsak." A protestáns felekezeteket a pápás káté „eretnek szektákképp bélyegzi meg „mert vonakodnak hinni, hogy a kath. (értsd római kath.) egyház az Istentől kijelentett igazságot hirdeti." Különösen ott árasztja a pápás káté a protestantizmusra szitkait, a hol ennek általa vélt megoszlottságáról beszél. A protestantizmus a pápás káté Ítélete szerint „lerombolja a hit összes fundamentumait, a szentírást profanálja s a vakmerőségnek és tudatlanságnak martalékul veti s tág kaput nyit minden tévelygésnek ... Az összes eretnekségek foglalatja ő, azoknak, a melyek előtte léteztek ép úgy, mint azoknak, a melyek belőle támadtak és még támadhatnak, a lelkek meggyilkolására (a fare strage delle anime.") A tridenti zsinat ítéletétől lesújtva a feloszlás magvát hordozza méhében, organisnmsa megrothadt, a szakadások darabokra tépik, a szekták gomba módon szaporodnak benne, hogy magok ismét szektákra bomoljanak. Jelenleg azért a protestantizmus neve azonos az egyéni tévedések rendszerével, a protestáns egyház mint közösség ilyen individuális tévelygők visszataszító gyülevésze. A protestantizmus szelleme a zabolátlanság, a féktelenség, a felforgatás szelleme, a mely az embereket elbizakodottakká teszi, kik önzés és haszonlesésből minden lelkiismeretbeli furdalás nélkül támadnak minden hitet, erkölcsöt, isteni és emberi tekintélyt''. A káté magasztalja IX. Pius híres Syllabusát, a mely e „megátalkodott keresztényeket átokkal sújtotta" s evvel „a fejszét a baj gyökerére illesztette". Hát bíz ez elég objectív megítélése a protestantizmusnak, nem is szólva a keresztyén türelemről és szeretetről ... No de mi tudjuk jól, hogy a dogm db^ äZ mindig türelmetlen; e gyengeségre csak a vallás képes. Schleiermacher egy alkalommal megkapó párhuzamot vont a régi Róma között, a mely, bár pogány volt, pantheonjában minden istennek helyt adott, s az új Róma között, a mely átkaival üldözi azokat, a kik nem úgy hiszik az egy Istent (mi közös atyánkat), mint azt a magát egyedül üdvözítőnek valló pápás egyház óhajtaná s kiket azért átkával úgy üldöz, mintha idegen istenök volna. Valóban „ difficile est satiram non scriberc." Hát bizony mi nem kérünk a jRóma által ránk tukmált üdvösségből, s a midőn így szíves közbenjárását visszautasítjuk, bizonyára jóval több joggal teszsziik azt, mint a midőn ők a bibliát visszautasítják avagy tűzbe dobják, csak azért, mert protestáns kéz ajánlotta azt... A mi pedig a mi, általok oly örömmel constatált megoszlottságunkat illeti, hát minket ez az ő naiv örömök igazán csak mulattatni tud. Az ilyen bírálatok valójában a protestantizmus dicséretét zengik, mert igen hiteles tanúnak, ős ellenségünknek ajkáról igazolják, hogy a protestantizmusban még mindig ép és eleven az egyéniség, az individualizmus ősörök evangeliomi elve. Ez az egyéniség-elv a mi igazi centrumunk („egyéni hit által való megigazulás" !), a mely nemcsak, hogy minden uniformizálást a priori kizár, hanem az egyéniesült sokféleséget egyenesen megköveteli s bizony azon percbén ütne végóránk, ha — á la Borna — egy tanformába, avagy institúcióba merevednénk Haladjanak csak ők a magok útján, átkozzanak kátékban és kátékon kívül, zöldcsütörtöki bulla olvasás alakjában és más módon: az minket nem érint, nem zavar. Mi nem átkozódunk viszont: csak elfogja szivünket a keresztyén szomorúság, hogy íme, hová jutott a keresztyén szeretetben az, a ki magát nem átallja — Krisztus utódjának nevezni. EGYHÁZI ÉLET. A Hivatalos Közlemények következő száma ápr. 6-án fog- megjelenni. A közleményeket 2-ig kérjük. A sürgős pályázatok és hirdetések az Orállóban jelennek meg. A veszprémi egyházmegye f. márc. hó 20-án rendkívüli közgyűlést tartott Kiss Lajos egyházmegyei főjegyző, helyettes esperes és Bélák István egyházmegyei felügyelő elnöklete alatt. A közgyűlés első fele a volt esperes Szalay Ferenc emlékének volt szentelve, mely alkalommal a felügyelő emelkedett beszédben utalt a megboldogult esperes érdemeire, kiben nemcsak a jeles administrátort, de a hü barátot ós nemeslelkű embert is gyászolja. A rendkívüli gyűlés elhatározta, hogy a június hóban Veszprémben tartandó rendes gyűlést megelőzőleg tartandó istentiszteleten az elhúnyt felett Kiss Lajos főjegyző tart emlékbeszédet. Ugyancsak a napirendet megelőzőleg tárgyalta a r. k. közgyűlés Borbély Sándor dabronyi lelkésznek az esperésség ketté választására irányuló indítványát (bakonymelléki és somlyómelleti két új esperességgel), a melynek érdemleges eldöntését a júniusi rendes közgyűlésre utalta. Ezután megválasztották az esperesi állás betöltése céljából a szavazatszedő bizottságot, kimondván, hogy a szavazatok ápr. 21-ig Enyingre, a felügyelőhöz küldendők be. A Homokbödögéről eltávozott Tóth Kálmán helyébe Takács Eleket körlelkészszé választották s a dabronyi egyház agg tanítójának, Plevniczky Pálnak tiszteletére rendezendő jubiláris ünnepre pedig bizottságot küldtek ki. A közgyűlést megelőzőleg az esp. számvevőszék ülésezett, a mely kimondta a téves, illetőleg hiányos telekkönyvi bejegyzések kiigazítását. Közgyűlés után pedig a jelen volt lelkészek bizalmas megbeszélésre gyűltek össze, minek célja a jelölendő esperes személyében való megállapodás volt. A végleges eredményről a megejtett választás után majd beszámolunk. Zalaegerszegen március 21-én kezdették meg az evang. templom építését. E napon tartották ugyanis az alapkő-letétel ünnepét, a melyen az istentiszteletet, rövid akalmi beszéd és ima alakjában, Király Mátyás helybeli lelkész tartotta. Confirma Deus hoc opus ! Lelkészi jubileum. Szép és bensőséges ünnepély folyt le f. évi március 18-án a derzsenyei ev. egyházban. Ekkor ünnepelte az egyház szeretett lelkészének, Bernáth Sándornak 25 éves lelkészi jubileumát, Az ünnepélyt Schimko Rezső tanító kezdeményezésére az egyházközség presbyteriuma karöltve a község "elöljáróságával rendezte. Bernáth Sándor 25 évet töltött el az Úr szőlőjében mint annak munkása, s ebből a 25 évből 21 évet mint derzsenyi lelkész. Eme 21 év áldásos munkának tanúbizonysága úgy az anya, valamint a leányegyház, a mely 1903-ban önállósíttatott s most mint Felső- és AlsóZsember saját lelkészével bír. Az anyaegyházban a templomot ujjá alakíttatta, harangot, orgonát szerzett be, s