Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-03-23 / 12. szám

1906 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 93 zete, a mely az egyházak autonom jogára egyáltalában nincs tekintettel és az egyházi alapítvány fogalmát nem is ismeri. Mindamellett azt látjuk, hogy Nagyméltóságod tervezete is túllépi azt a határt, mely az állam ellenőrzése szempontjából szükséges. A protestáns egyházaknál, hol az alapitványok kezelése a községekben az egyháztarács és közgyűlés kettős ellenőrzése, a községek háztartása az egyházmegye, az egyházmegyéé a kerület és a kerületé az egyetemes egyházi közgyűlés nyilvános ellenőrzése alatt áll, egyrészt gondoskodva van arról, hogy az alapítványok céljuknak megfelelően gondoztassanak, másrészt az állami ellenőrzés a közgyűlési jegyzőkönyvek alapján, melyeket Nagyméltóságodnak pontosan beküldünk, minden nehézség nélkül gyakorolható. Áttérve a törvénytervezet részleteire, nem találjuk elég szabatosnak azt a fogalommeghatarozást, a melyet a tervezet a „szorosan egyházi célú alapítványra nézve" felállít. Ezen fogalomliatározás szerint az az alapítvány, a melynek a hitélet körén túlmenő vonatkozása van, már nem lenne szorosan egyházi célú alapítvány. Határozottan kiveszi a tervezet ezen fogalom alól a tanügyi és a jótékonysági alapítványokat. Vájjon a mi theologiai tanintézeteink javára tett alapítványok, ösztöndíjak stb. sem lennének szorosan egyházi alapítványok ? Mi az egyházi alapítvány fogalmának ezen megszorítását nem fogadjuk el. (A törvénytervezet 3. §.) Egyházi alapítványnak tekintendő az 1790 — 1. évi 26. t.-c. 10 pontja értelmében — a mely például az árvaházak és kórházak részére tett alapítványokat is egyháziaknak deklarálja — minden alapítvány, mely az egyház érdekeit szolgálja és a mely az alapító által az egyház kezelésére bízva lett. Hiszen az alapító, a ki vagyonát az egyház kezelésére bízta, nyilván egyházi alapítványt akart tenni és nem felelhet meg az ő szándékának, ha ezen alapítványt nem az egyház, hanem az állam közvetlen fenhatósága alá kerül. A tervezet 7. és 8. §§-aival nem érthetünk egyet, mert bizonyos esetekben — a szöveg casuistikája nem mondható szerencsésnek — miniszteri jóváhagyástól tételezi fel az alapítványok keletkezését. Arra nincs semmi szükség, hogy az egyház azon joga, hogy alapítványai elfogadása iránt maga határozhasson, csorbítassék. Az egyházi főhatóság bír annyi belátással és megbízhatósággal, hogy annak az egyszerű kérdésnek az eldöntését, vájjon az egyház érdekét szolgálja a konkrét esetben valamely alapítvány, maga határozhassa el és a miniszteri gyámkodásra a mi egyházunknak szüksége nincs. Annál kevésbbé van arra szükség, mert abban az esetben, ha az egyház önkormányzati jogával visszaélne, az államkormánynak főfelügyeleti jogánál fogva mindig van módja és lehetősége a visszaélések orvoslásáról gondoskodni. De az állami közigazgatás szempontjából sem kívánatos, hogy az állam az összes egyházi alapítványok jóváhagyásának iszonyú nagy munkáját magára vállalja, mely a 7. és 8. §§-oknak casuistikája és homályt fenhagyó rendelkezései mellett az „agyonkormányzás" posványába fogja sülyeszteni az államnak az alapítványok feletti főfelügyeleti jogát. A tervezet 26. és 27- §-ainak rendelkezéseit sem hagyhatjuk szó nélkül. Az ellen ugyan nincs kifogásunk, hogy a kormány egyes esetekben, ha annak szükségét látja, az egyházi alapítványok kezeléséről részletes számadást követelhessen, de ezt sem lehet úgy érteni, hogy a kormány az egyházi alapítványok kezeléséről és hováfordításáról rendszeres számadást, vagyis a számadás évenkénti bemutatását kívánhassa. Miután a mi alapítványainkról vezetett számadásokat az egyházi számvevőszékek megvizsgálják, azoknak az állami közegek által való rendszeres felülvizsgálására szükség nincs és az ellenkezőnek a megállapítása egyrészt a mi autonom jogunkat sértené, másrészt a mi egyházi hatóságunknak, de egyszersmind az állami hatóságoknak munkáját is ok nélkül szaporítaná. Azt sem fogadhatjuk el, hogy a kormány az alapítványainkra nézve illetékes hatóságaink által tett intézkedést vagy határozatot bármikor megsemmisítheti vagy megváltoztathatja. A mi felfogásunk szerint az állam legfőbb felügyeleti joga a mi határozatainkat illetőleg csak arra terjedhet ki, hogy a kormány azokban az esetekben a midőn a mi határozatunk állami vagy jogos magán érdeket sértene, azt megsemmisítheti. Megkívánjuk azonban, hogy a kormány csak akkor élhet ezen jogával, ha egyetemes közgyűlésünk a fenforgó ügyben már határozott és a kormány kifogása dacára határozatánál megmarad. Ilyen esetben is azonban helye legyen a felebbezésnek a kormány határozata ellen a legfőbb közigazgatási bírósághoz, a mely a vitás kérdésben végérvényesen döntene és pedig úgy, hogy a határozat a birói döntés alól elvonható ne legyen. Abba sem nyugodhatunk meg, hogy a mi szabályrendeleteink jogérvényessége miniszteri jóváhagyástól feltételeztessék. A szabályrendeletek alkotásának joga a mi önkormányzati jogunk elvi folyománya. Soha és semmi szin alatt nem engedhetjük meg, hogy az evang. egyház belső ügyeiben hozott szabályrendeleteink hatályossága egy más hatóság jóváhagyásától függjön. A tervezet 29. §-a autonómiánkra felette sérelmes. Ez kihágásnak minősíti, ha az alapítványi hatóság (közvagy magánjogi személy) a miniszternek jelentést nem tesz és feljogosítja a minisztert 5—1000 K-ig terjedhető bírság alkalmazására. A büntetőjog elvei szerint bűntettet vagy kihágást csak ember követhet el, hatóság vagy jogi személy nem lehet alanya a kihágásnak. De nincs is jogosítva a miniszter jelentést követelni az egyházi alapítványokat kezelő hatóságainktól, hanem csak is egyházi szervezetünk főhatóságaitól, a melyeket mint testületeket bírságolni nem lehet. Sérelmes a 31. § nak az a rendelkezése, hogy a bár elfogadott, de még át nem vett alapítványi vagyont a miniszter képviseli. Nem látjuk célját ezen rendelkezésnek, mely ok nélkül korlátoz bennünket az alapítványok átvételében. A kinek a miniszteri fenhatóság alá tartozó eljárások nehézkességéről, azon bürokratikus tárgyalási módról, a mely a minisztériumokban honol, fogalma van, az tisztában lesz a tervezett rendelkezés káros és sérelmes volta felől. És miután birói eljárások, a melyek folytán alapítványokat át kell venni, az ország legtávolabb félre eső helyén is folynak, ki fogja fizetni a minisztert képviselő alapítványi igazgatóság napi díjait és útiköltségeit, ha valamely Árva vagy Krassómegyében egy 100 K-ás hagyomány iránti igény érvényesítendő a bíróság előtt? A tervezet 33. és 34. §-ainak az alapítványi cél megváltoztatására vonatkozó intézkedéseit annyiban kifogásoljuk, hogy a miniszternek az egyházi alapítvány céljának megváltoztatására csak abban a mértékben legyen ingerenciája a mennyiben ez az állam főfelügyeleti jogából következik. Ezen jog határait megvonja az állam érdekeire vagy a jogos magánérdekre való tekintet, gyakorlásainak módja pedig az ellenőrzés által határol-