Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-12-22 / 52. szám

1905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 543 1795—1825- Lacsny György, túróc-folkusliázi. A Radvánszky-családban viselt nevelőségről 1780-ban lelkésznek ment a barsi Nagyszelezsénybe, 1783-ban az újra feléledt zólyommegyei Libetbányára, onnan 1795-iki július 14-én Körmöcre jött. Bámulatos szorgalmat tanúsított egyházi és politikai történeti adatok gyűjtésében és másolásában, melyek több foliokötetben megvannnak levéltárunkban. Könyvtárunk nagy része is tőle származik. Barsi esperes is volt. 1824-iki dec. 12-án nyugalomba vonult; meghalt 1826-iki július 5-én, 79 éves korában. Lacsny idejében, Pálesch tót lelkész halála után, 1818-ban a' lelkészeknek egymáshoz való viszonyában azon változás történt, hogy azontúl nem választották őket többé külön-külön a kétnyelvű egyház számára, hanem mind a két lelkész felváltva szolgált mind a két egyházban. 2. A tót egyházban. 1518—1524 Pál, a kit a reformáció itt talált. 1525—1528 dec. 24-ig Thurzó Mihály, ki már határozottan evang. szellemben működött. 1533 márc. 14—1550 dec. 10-ig Mátyás; azután 1556-ig német lelkész volt. 1550 dec. 18—1552 július l-ig Benedek. 1553 május 5 -1564 nov. 3-ig Ratkovius Mihály. 1564 nov. 19—1569-ig Bezegh Gáspár. Az ő idejében volt a tót egyháznál Melczer Bálint is alkalmazva, ki Urvölgyrőt jött ide; neve előfordul az 1569-iki zsinat határozatai alatt. 1570—1584 febr. 7-ig Grünfelder György, sziléziawartenbergi előbb tanító volt itt, azután a szomszédos Karvalyra ment lelkésznek, honnan visszajött Körmöcre. Neve mint körmöci lelkészé előfordul az 1577-iki zsinat határozatai alatt. 1584 augusztus 3—1585 Poniczky András, itt halt meg május 3-án. 1585 június 8—1588 Preter Gáspár, itt halt meg márciusban. 1588 július 1—1601 Zieyler Lukács, itt halt meg augusztus 18-án. 1601 október 13—1605 május 28 Sartori Izsák. 1606—1623 Chrysostomus János, a zólyommegyei Bucsról jött június 17-én, itt halt meg. 1624 március 2 — 1671 június Lucius Jeremiás. 1671 október 28—1673 Lucius Lajos, előbb conrector itt, 1673-ban el kellett hagynia a várost. 1682—1712 Eeguly Dániel. Midőn az egyház kilenc évi szünet után feléledett, őt hívták meg Zsolnáról; március 25-én foglalta el hivatalát. Öreg napjaiban, úgylátszik, Major János conrector helyettesítette, meghalt július 22-én. Alatta kezdődnek a külön tót anyakönyvek, a keresztelési és esketési 1706-ban, a halotti 1711-ben. 1712—1714 Major János, 1705-től conrector. 1712-iki május 12-én lelkésznek választották. Midőn a Rákóczyféle mozgalom leveretése után Heister tábornok itt a harmadik lelkészi állomást betiltotta, épen a tót lelkészt, Major Jánost nevezte meg eltávolítandónak, de a hívek kieszközölték, hogy itt maradhasson. 1714-ben Besztercebányára ment át, innen 1716-ban Lónyabányára ment át, 1719-ben Köviben volt. 1714—1 715 Huszár János előbb nyitra-praveneci lelkész, 1714-iki szeptember 1-én Körmöcre jött, itt halt meg 1715-iki január 4-én. 1715—1719 jRagara János. Előbbi a Zólyomm. Urvölgyön működött, melynek utolsó evang. lelkésze volt, azután Lónyabányán lelkészkedett, honnan 1715-iki május 30-án jött Körmöcre, de 1719-ben oda visszatért. 1719 szeptembertől 1720 április 18 Sextius János. (L. a német lelkészek névsorát). 1720 május 22 -1754 Sztránszky Dániel, túróci; meghalt december 30-án. 1755—1768 Jancsovics András, előbb Sándor Pál udvari papja volt (hol ?); ide február 16-án jött, 1768-iki június 14-én a Hontm. Teszérbe távozott. 1768—1786 Priviczky Sámuel. Június 15-én jött Szúlyóról; itt halt meg 1786-iki április 20-án. 1786—1804 Stomminger István. Előbb tanító volt Felsőozoron és Tótprónán; ide augusztus 6-án jött; 1804-iki márc. 4-én Selmecbányára ment át tót lelkésznek. 1804—1806 Kosztra János, túróc-stiavnicskai, jún. 20-án jött, 1806-iki júliusban (Sz. H. u. V. vasárnapon) szintén Selmecre távozott. 1806—1809 Goldberger György, 1793-tól zólyomradványi tanító; szeptember 22-én jött ide, 1809-iki január 15-én Udvarnokra ment. 1809 Scholtz József\ liptó-németlipcsei. Március 19-én jött a necpáli iskolától, de már szeptember 19-én távozott Aszódra, ahol ugyanazon év őszén meghalt. 1809—1818 Palesch György, túróc-tótprónai; szintén a necpáli iskolától hívták meg lelkésznek és iskolaigazgatónak, október 1-én foglalta el hivatalát. Itt halt meg 1818-iki április 24-én. 3- Német-tót lelkészek. 1818—1827 Dobrik György, dacsolami. Visszatérvén Tübingából, Zólyomban lett a caconica visitatio alkalmával Körmöc számára felavatva ; beköszöntőjét június 4-én tartotta, 1827-iki szeptember 30-án átment Szűgyre. Vele működött 1825—1870 Burrag Miklós veszprém-palotai. Theologiai tanulmányát a bécsi fakultáson elvégezvén, mindjárt onnan választották meg 1825-iki január 3-án Lacsny helyébe lelkésznek és iskolaigazgátónak. Meghalt 1870-iki szeptember 30-án s halálával beszüntették az egyik lelkészi állomást, állandó segédlelkészi állomást szervezvén. 1828—1848 Hlavács József,liptó-németlipcsei. 1828. június 17-én káplánnak lett megválasztva, ugyanazon év október 5-én Dobrik elmenetele után rendes lelkésznek és iskolaigazgatónak. Meghalt 1848-iki október 13-án. Helyébe jött mind a két minőségben. 1849—1855 Hulyuk Mihály kishont—rimabrezói. Idejött 1849-iki április 10-én. Korponára távozott 1855-iki december 1-én. Ott halt meg 1880-iki december 25-én. Burray és Hulyuk hivataioskodása alatt, 1854-ben egyesíttettek az anyakönyvek. Hulyuk helyébe jött 1857—1880 Kossányi József bakabányai. 1826-ban Bialába került az ottani algymnasium hitoktatójául és aligazgatójául, 1827-ben Selmecre tanárnak, 1838-ban Budára tanítónak, hol ő kezdett evang. istentiszteleteket tartani, 1845-ben Lévára, melynek első lelkésze volt. Körmöcön 1857-iki január 1-én tartotta beköszöntőjét; 1870-től kezdve egyedüli lelkésze volt az egyesült egyházközségnek (a káplán a körmöci születésű Paulinyi Vümos lett.) Az esperesi hivatalt több ízben viselte. 1880-ban nyugdíjaztatván egy ideig a keletkező félben levő eszéki egyházat vezette. Meghalt 1894-iki szeptember 23-án, Liptóujvárt, közel 90 éves korában. 1880-iki szeptember 3-tól Raab Károly. Sokat mondanak ezen száraz adatok. Oly szépen indult, oly örvendetesen fejlődött az egyház. De nagyon változtak a viszonyok. Valamikor az egész város evangelikus volt, most a lakosságnak már csak 16 %-át képezi; hajdan 4—5 lelkésze is volt — 1870-ben anyagi erejének elégtelensége miatt a második lelkészi állomást