Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-04-07 / 15. szám

J 905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 146 EGYHÁZI ÉLET. Weber Samu ünneplése. Igazán lélekemelő, a bensőség szellemétől áthatott ünnepélynek volt színhelye f. hó 25-én a szepesbélai egyházközség. E napon ünnepelte születése 70. évfordulóját egyházi irodalmunkban s már e lap hasábjain is ismeretes Weber Samu szepesvárosi főesperes, szepesbélai lelkész. A különben puritán lelkületű, de széleskörű működése által köztiszteletnek örvendő kiváló egyházi férfiút, — a kinek már négy év előtt lelkészkedése 40-ik évfordulója alkalmából szép ünnepet rendezett hálás egyházközsége. — ismét fölkeresték tisztelői. A most már majdnem az egész megye hosszában elterülő egyházmegye legmesszebb eső egyházaiból is eljöttek a papok és világi tisztviselők, hogy a kiváló férfiúval kezet szoríthassanak, Isten kegyelméből elért bibliai kora határán. A Gresch Ágost egyházközségi felügyelő házában összegyűlt vendégsereg hosszú menetben vonult a paplakra, a hol Münnicli Kálmán esp. felügyelő, Kübecher Albert alesperes, Dianiska András volt VI szab. kir. vár. főesperes, lőcsei lelkész, Dianiska Frigyes és Kalláth Károly a szomszédos kézsmárki és tótfalvi egyházak nevében s végül dr. Greisiger Mihály egyházfelügyelő Majerka leányegyház nevében üdvözölte az ünnepeltet, a testvéri szeretetből áthatott lelkésztársat, az egyházi irodalom kiváló munkását, Szepesmegye múltjának utói nem ért búvárját s az minden társadalmi jó ügy hathatós pártfogóját. Weber Samu meghatva válaszolt az üdvözlőknek s azzal az Ígérettel fejezte be szavait, hogy Isten kegyelméből még fenmaradó napjait is az egyháznak, a hazának és iskolának, a tudománynak s a társadalomnak fogja szentelni. Emelkedett hangulatu közebéd fejezte be az egyszerűségében fölemelő ünnepélyt s a közelből és távolból összesereglett képviselők szép nap emlékével távoztak a magas Tátra tövénél fekvő egyházközségből, mely Weber Samut nemes büszkeséggel papjának vallhatja. Weber Samun is beteljesedett ugyan az Üdvözítő ama szava „Ha ki akar én utánam jönni, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét és kövessen engem" ; de lelke győzedelmesen meg tudott vívni az élet nehéz csapásaival s tapasztalhatta amaz isteni ige mély igazságát: „A kik az Urban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el". A bndai ág. hitv. ev. egyház jelentése az 1904évről. Az egyház a fővárosnak I—III kerületére terjed ki oly formán, hogy a III. ker. egy része, Ó-Buda, leányegyházat alkot saját felügyelővel, presbyteriummal, gondnokkal és vallástanárral. Áz egyházhoz tartozik még Szt.Endre leányegyház és 24 szórványközség. Az anyaegyház adatai. Kereszteltetett 106 gyermek (64-f42); konfirmáltatott 44 gyermek (21-f23), eskettetett 39 pár, eltemettetett 114 egyén (79-f-35). E látszólag kedvezőtlen arány a születések és halálozások közt abban leli magyarázatát, hogy az utóbbiak közé az egyház területén lévő kórházakban elhalt evang. nem egyháztagok is bele vannak számítva. Az egyháznak iskoláját 167 gyermek látogatta, kik három tanítótól és egy kézimunkatanitónőtől nyertek oktatást; a városi és állami intézetekbe 570 tanuló járt, kiket a vallástanban a vallástanár és a segédlelkész oktattak. Bevétel volt 33,592 kor. 03 fii., kiadás 29,584 kor 12 fii., pénzmaradvány 4007 kor. 91 fii. Az egyház cselekvő vagyona 202,809 kor. 75 fii., szenvedő vagyona 26,435 kor., tiszta vagyona tehát 176,374 kor. 75 fii. Alapítványok és adományok: Néhai Krückenberg János és neje szül. Minhorn Anna 15,200 kor. hagytak az egyházra avval a kikötéssel, hogy ebből az összegből 8000 kor. egyházi és iskolai célokra szolgáljon, 6000 kor. mint ösztöndíj-alap kezeltessék a budai polgári iskolában tanuló szegénysorsu budai születésű evang. tanulók számára, 1200 korona pedig a hagyományozok sírjának gondozását szolgálja. Schwartze Albert, az egyháznak volt szolgája, halála előtt néhány nappal 2062 koronát ajándékozott az egyháznak; az egyestilt budapesti fővárosi takarékpénztár 400 koronát, Ganz és társa 150 koronát, báró Edelsheim-Gyulay Lipót 100 koronát, Galánfy Sándor 50 koronát, belecskai Mecliwárt Andrásné gyertyára 24 koronát, Hochholtzer Jolán k. a. egy oltárpárnát, Bagyinszky Jánosné 4 gyertyát, K. A. és G. M. úrnők 30 liter, dr. Blaskovich Sándor 10 liter, Jankovich József 7 liter, Kraemer Jánosné 10 liter úrvacsorai bort; Hornyánszky Viktor, Münster Károlyné pedig ingyen nyomtatványokat. Jótékonyság. Az egyház kebelében létező MáriaDorottya-egyesület az elmúlt esztendőben 86 családot és egyest látott el élelmi-szerekkel, szénnel, fával, téli ruházattal. Az egyesületnek van 41 alapító és 57 rendes tagja, bevétele volt 1675 kor. 30 fii., kiadása 1018 kor. 66 fii., vagyona 3842 kor., szegénysorsú gyermekek felruházására az egyház gyűjtött és kiadott 1700 koronát, a hazai gyámintézetnek juttatott 121 kor. 71 fillért, a britt és külföldi biblia-társulatnak 54 koronát. Samaritanus-egyesületének 44 kor bevétele volt. Sztehló-alapjának pedig 327 kor. 97 fii. bevétele és konfirmándusoknak adott vallásos könyvekre kiadása 74 korona 50 fillér. Ó-Buda. Kereszteltetett 35 gyermek (24 + 11), konfirmáltatott 9 gyermek (5-f4), eskettetett 2 pár, eltemettetett 15 gyén (8-|-7). A városi és állami intézetekbe járt 107 gyermek, kiket az egyház vallástanára oktatott egyházunk tanaiban. Bevétele volt 12,765 kor. 82 fillér, kiadása 6,783 kor. 67 fillér, pénzmaradvány 7390 kor. 58 fii. Cselekvő vagyona 65,434 kor. 15 fillér. Szenvedő vagyona 31,690 kor. 27 fii., tiszta vagyona tehát 33,743 kor. 88 fillér. Jövő évi költségvetése szerint 6589 kor. bevétellel szemben áll 5665 kor. kiadás. Templom-alapjára és új harmoniumra befolyt 35 kor., ajándékoztak: Ebner Jolán és Posewitz Berta k. a., Konnert Mária és Posewitz Berta úrnők egy térdeplő zsámolyt, oltárra és szószékre való fekete hímzett bársonyhuzatot, dr. Martin Sándor egy szőnyeget. A kis egyház a gyámintézetnek adott 14 kor. 60 fillért, a biblia-társulatnak 4 koronát, Szt. Endrének bevétele volt 193 kor. 80 fii., kiadása 105 kor. 80 fii., maradvány 88 kor. Harangavatás. Pogányszentpéterröl, egy kicsiny somogyi leánygyülekezetből érkezett a hír. A hivek, a kik különben is meg vannak terhelve mindenfajta adóval, saját jószántukból 273 koronát adtak össze, hogy meglevő harangjuk mellé másodikat öntessenek. Az áldozat annál szebb, mert a nép fölötte szegény, vagyonuk kevés, akárhányszor felvállalt közmunkával teremtik elő az egyházfentartáshoz szükséges pénzt. Természetes, hogy e kis törekvő filia ünnepét az egész egyházmegye a maga ünnepének tekintette s a lelkészi, tanítói, felügyelői kar számos tagja jelent meg rajta osztozni a gyülekezet nyájának örömében. A felavatás márc. 26 án volt, s a Tiörnyékből felekezeti különbség nélkül annyi nép sereglett össze, hogy az istentiszteletet a szabadban kellett megtartani. A buzgóság templommá szentelte az iskola terét. A felavatóbeszédet Németh Pál somogyi esperes mondotta, az alkalmi prédikációt Borbély Gyula, az iharosberényi anyaegyház lelkésze; a gyülekezet Mesterházy Sándor imádsága s áldásosztása után ének és harangszó mellett oszlott el.